Okké, blogoljunk! Kiborítóan szar itt néha a net az irodában. Volt ma kint a szerelő, de nem úgy nézett ki, mint akinek kigyullad a villanykörte a feje felett. No mindegy.
Elmentünk erre az ázsiai estére, mondjuk csak én nem voltam ázsiai, de ez engem nem különösebben zavart. A lányok aranyosak voltak, főztek mindenféle... Izét. :D Asszem ma nem fog "pörögni a nyelvem", mert jócskán akkufeszültség alacsony téma van. Szóval nem igazi kínai kaja volt, mer ahhoz itt nincs alapanyag, hanem valami istentudja micsoda, amit kínaiasan készített el Tiantian. Mögaztán volt még majdnem-sushi. Az úgy nézett ki, hogy előcsomagolt szárított algalapot, vagy mi a búbánatos jóisten az a zöld pocsolyaízű fos, amibe betekerik a cuccot. Mindegy, na arra raktunk rizst, meg sültpárizsit, aztán old meg! :D Egész jó volt ez a két cucc. A koreai kaját azt letuttuk koreai noodles-szel, ami csípősebb kicsit, mint a kínai, de ugyan az.
(Kína, Japán, Malajzia)
Meséltem már a noodles-ről? Nem tudom, szal elmondom, legf már ismerős lesz. Szóval az ugyan az, mint nálunk a Snack, ez a vízben megfőzőcskézős tésztacucc, amit Feji az ágyban szopogatott bögréből a Cső utcán. Sztem így már mindenki tudja. :D Na ezt imádják zabálni ezek a rizsagyú gyerökök, csak itt nem lehet kapni.
Na kaja után már mindenki elég offos volt, sok energia nem maradt bennünk, de egy kis kínai pop szerencsére még jutott. Meg koreai is, ami nekem tök ismerős volt. Hallga csak:
(Van angol verzió is, de ez az igazi. :D Szerintem hatalmas!!! A lányok amúgy 17-19 évesek ;) )
Aztán csak elindultunk hazafelé olyan éjfél körül, megint öten, mer Alicia már megint úgy gondolta, hogy izgató dolog egy büdös gyerekkel aludni... Szal hazaértünk, és kedvenc játszópajtikám, Gokhan realizálta, hogy a kulcsot otthagyta Tientiennél, és mivel még mindig csak egy van belőle (!!!), egyértelmű, hogy vissza kell menni érte. Én mondtam, hogy jó utat, meg a kis csájníz hobbit is maradt, meg Alicia is. Egy jó bő fél órás séta nem hiányzott már. Na csak megjöttek, a felállás már alapból a tegnap esti volt, mert ugye közöltem, hogy nem annyira szeretnék megint felébredni a susmusra. Ennyi.
(Az összes távolkeleti. Kis helyen is elférnek. :) )
Másnap felkelés, melóba jövés. A főnök még mindig ritkán látogatja az irodát, szal nem volt ukász. Én kitaláltam, hogy elkezdek infótgyűjteni a honlaphoz, szal egy német katalógusból, meg egy amerikai honlapról lopkodgattam kicsit. Közben befutott Bülen, mondtuk, hogy mi a helyzet, mondta, hogy jól van, csináljuk csak.
Nem is emlékszem, mi volt még. Annyira nem tudom kipihenni magam, hogy egyre agyhalottabb vagyok. Mikor idejöttem, azt vettem észre, hogy elkezdek angolul gondolkozni. Ha bármi eszembe jutott, az már angolul volt, ennek meg örültem. Most meg ha mondani akarok valamit, magyarul kezdem el... Pfff.
Nade nem is a meló volt az érdekes, hanem az, hogy hazaértem olyan fél 8 körül. Nyilván a lépcsőházba nem tudok bemenni kulcs nélkül, szóval felhívtam Son Gokhánt, hogy merre eszi a pusztulat. Motyogot valamit, hogy még az irodában van, és van még valami találkozójuk. Mondtam, hogy akkor megint bepróbálkozok Dorotánál, persze nem úgy, ehhehheh. Nade egy olyan 10 percet kellett várnom, hogy be tudjak jutni a lépcsőházba. felmentem, és realizáltam, hogy nobádi van otthon. Ücsörögtem egy kicsit a lépcsőn, meg elkezdtem agyalni magamban, hogy vajon mennyi idő lemásolni egy kulcsot, meg hogy vajon mióta tudja, hogy jövök, miért nem tette meg... Hasonlókon. És ha ilyeneken agyalok, akkor rossz kedvem lesz... Főleg ha másfél órám van ilyeneken agyalni. Hm. Szóval már nagyon vártam, hogy meglássam a kis bumburnyákot. Igazából Bárdosi Sanyi remek celebünk Celeb vagyokbeli kérdését akartam neki feltenni, miszerint "Mééé nem méész el az anyááádba???!!! Deee méé nem méész el az anyáááádbaaa???". veh Picsába seggfej. Nagyon érik má valami, mondjuk egy törökfelállás... veh
Szerencséjére Dorota érkezett meg előbb, aki poénból megkérdezte - mer azt hitte, hogy megyek valahova - hogy "Na mi van, nincs kulcsod?" Aztán mikor látta, hogy nem csapkodom a földhöz a popimat örömömben, lefagyott az arca, és közös anyázásba kezdtünk. :D Felmentem vele, és mondta, hogy Orkun, akié a lakás, egy hónapra Izmirbe utazott, biztos a családdal ramadamozik, vagy ilyesmi. Szóval meg lehetne kérdezni, hogy esetleg odamehetnék-e addig helyette. Ez számomra jól hangzott, úgyhogy nem beszéltem le erről a tervéről. :)
Mivel Dorota elhívta Kazimot egy kis borozásra, vagyis igazából Kazim haverjainál volt a meeting, én is csatlakoztam. A lépcsőházban összefutottunk a srácokkal, mondtam nekik, hogy 2-3 óra múlva jövök, csá. De látszott az arcukon, hogy értették azt is, amire csak gondoltam... A legolcsóbb vörösbort vettük meg, ami Sprite-tal egész iható is volt. :D Nem annyira idegen, tényleg. Jól elbeszélgettünk, Kazim is elmondta történelmi nézeteit, ami már értelmesebb volt egy fokkal, de még mindig nem az, ahogy mi tanultuk. :) Ők úgy tudják a suliból, hogy mi tényleg rokon népek vagyunk. (Sőt, azt mondta, hogy nekik le van írva feketén-fehéren, hogy a magyar férfiak... hm... úgymond szeretnek írni a ceruzájukkal jó sokat. És ezért ők biztosak is a rokonságban. :D) És hogy köztünk ellenségeskedés igazából sosem volt, mi barátilag fogadtuk itt őket... És mondta, hogy valamiért a törökökben általános tisztelet van a magyarokkal szemben. Talán mert a seregükben nagyon sok jólképzett katonai vezető volt magyar, mert a törökök nem voltak vmi jól kvalifikált hadvezérek, viszont jó harcosok. (Ezt is ő mondta.) És napjainkban is, ha nem lenne ilyen kemény hadseregük, ami tényleg az, a NATO második legnagyobbika, akkor szétkapnák őket, mert elég fontos stratégiailag ez a terület. Ja, és van egy mondásuk, hogy "A turkish guy is always ready to fight and always ready to fuck" :D Kazim egyik haverja hozzátette, hogy néha a harc még jobb is. :D
Jah, amúgy Kazim is tartja a ramadamot, szóval mesélt ezt azt. Az a lényege az egésznek, az a célja, hogy megértsék a szegény emberek életét, a nélkülözést. Ezért nem esznek, mikor a nap fent van, nem is isznak. Csak naplemente után, illetve napfelkelte előtt szabad. Szokás, hogy meghívnak szegényeket vacsorázni. Az alkohol, és egyéb élvezetek is tiltottak, a szex is le van szabályozva napi egyre. veh Na jó, nem. Szal tényleg vissza kell fogni magukat. Akármekkora partiarcok, ha vallásosak, akkor ezeket betartják. Kazim mondta, hogy az apja kő alkesz, de ramadam alatt nem iszik...
Fél egy körül hazamentünk, Dorota még megetetett, mer a vacsora az kimaradt, és mondta, hogy no problemo. Aztán hazafelé vettem az irányt, ami ugye a szomszéd ajtó. A fiúkák betompult arccal sakkoztak, már ami Rexet, meg G-t illeti, mert a kisgyerek szokás szerint az iPod Touch-ot nyomkorászta. Kicsit lelazultam, aztán mondtam a havernak, hogy figyejj már! Tök jó, hogy itt lakhatok, meg jajj, de rendes tőled, de sztem hnap elhúzok úgy a gecibe, hogy azt el se hiszed. És hogy az gyenge kis lelkednek ez fájdalom-é, vagy nem? Mer ha igen, akkor monnyad! Ha meg nem, akkor hazudsz! veh Na mindegy, azt mondta, hogy miért lenne az neki probléma, ha elköltözök, csak egy hónap után nekem lesz gáz, hogy albérletet kell keresnem, mert akkor már itt lesznek az új gyakornokok, és ők fognak az új pecóban lakni. Ekkor elővettem a Miami Klubbos kérdőrevonós ábrázatomat (épp csak a lánc nem volt a számban veh), és tagoltan feltettem neki a kérdést: "Szóval te most azt mondod nekem, hogy ha én elköltözök, akkor nem mehetek a gyakornokok házába, hmmm?" A válasz persze az volt, hogy jaaa, nem erről van szó, dehogynem persze. Anyád! Na majd látjuk. Minden esetre Kazim nemsoká megy ugye Ukrajnába, és ő is felajánlotta, hogy lakhatok a helyén addig, ha akarok. Szal beszarni nem kell, nem mintha eddig terveztem volna... :D Ja, amúgy mondta Gokcsi, hogy Orkun úgyis nemet fog mondani, legalábbis nem lesz boldog, szal vele kéne megbeszélni, nem Dorotával. (Akit amúgy nem kedvel igazán, nem mintha bárkit is kedvelni, aki jóban van Kazimmal.)
Ezzel kapcsolatban: Dorota írt ma, hogy megkérdezte Orkunt, azt mondta, hogy persze, fine. Szal ha minden jól megy, és a drága orosz, vélhetően jövőbeni szobatársam, Svetlana is rábólint, akkor ma átcuccolok. Vááá, de jó lenne!!! A társaság is jobb egy fokkal... ;)
Ma nem sokminden történt, van még bent egy órám, a főnököt nem láttam még. Próbálom továbbra is a honlapra feltöltendő szöveget kalapálgatni, ma az "About Us" rész volt soron. A cég értékeiről és a víziókról írtam, ami érdekes volt, mer az ujjamból kellett kiszopni. Vagyis nem egészen, mert az anyacég honlapjáról fordítottam, törökről angolra. Hát ez ám kihívás, sházzeg! Ja, a titkárnő aszonta, hogy szombaton is 9-19... Na azé ez kicsit aggasztó. Egyrészt holnap Pamukkaléba terveztünk menni, másrészt meg a heti 60 óra kicsit messze van a 45-ös AIESEC-es normától... De nincs itt a főnök, hogy megkérdezzük.
Na mindegy! A legnagyobb bulit a végére hagytam, facebookon már írtam: Ma reggel a szokásos teherautós dübörgésnél kicsit erősebb hangra lettem figyelmes. Mivel az utcát látom az asztalomtól, csak fel kellett pillantanom, és azt kittem, hogy behugyozok. Három mocsoknagy lánctalpas tank poroszkált lefelé a négysávos úton a város közepén. veh A torony teteje meg nyitva, és büszke török janicsárok állnak a géppuskájukkal a kezükben. Óriási volt. Mire észbekaptam, hogy le kéne fotózni, sajnos elmentek, de egy paparazzi jellegű sikerült, azt felrakom. A török srác itt az irodában látta, hogy fotózok, és feltartott hüvelykujjal rázta a kezét, hogy yeaaahhh, igen, ez a hadsereg! veh Hozzátartozik amúgy, hogy nem messze innen, a városban, van egy elég nagy katonai bázis, szóval nem megszállók voltak. :D
(Ahuna dicsák!)
Ha már az utcán közlekedő járműveknél tartok, írok egy-két szót az autókról. Jah, biciklit azt még nem láttam, sztem az itt túl veszélyes lenne. :D Szóval Denizliben nagyon sok a gazdag ember. Két ágazat szárnyal itt, a textil és a márvány. Tőlem is mindenki azt kérdezte, hogy "textile or marble"? Mikor mondom, hogy energy sector, mindenki ledöbben. :) Mert itt tényleg az összes gyakornok vagy textilt, vagy márványt ad el. Szóval sok itt a textilmilliomos, és ez meg is látszik az autóállományon. Sok drága nyugati kocsi penget az utcákon. Sok fiatal is eléggé el van eresztve, szal nem csóró hely. A középosztály leginkább Renault-val jár, mert amennyire tudom, azt gyártanak Törökországban. És van a csóró réteg, hát az funny, de mocskosul. Vannak ilyen gettótuning verdák, de rengeteg bazzeg, el se hiszed. És mind egyforma, a török srácok mondták, hogy ez a csóringer réteg egyenautója. Amiből egy kicsit kevesebb van, az az ős, kereklámpás Dacia kombi, ami itt szintén Renault. De amiből mocskossok, az valami török csoda, úgy néz ki, mint egy ős FIAT Regatta. És LED hegyek rajta, neon, kemény hifi, döng mint a álladék, kikönyökölve négy füstifecske, a kipufogó az egészségtelenül hangos, szóval nagyon raj... veh Ebből mocskossok. veh És ólálkodnak olyan 80-100-zal, falkákban. :D Na ennyit az autókról, de ezt le kellett írnom, mert helyi sajátosság. :D
Ma készül valami nagy party, mert közeleg a ramadam, és még most bele kell húzni, Kazimnál lesz, asszem ott a helyem, de még nem 100. Na nyugodalmast minden otthoni pajtinak.
U.i.: Még csak két hete, hogy el lettem búcsúztatva a Kispipperben... :(