Hajj, de el vagyok maradva a blogolással... Ennek az egyik oka, hogy hétvégén volt egy kis wellness, de kezdjük csak az elején! :)
Péntek. Hazamentem melóból, a lépcsőház ajtaja nyitva volt, szóval nem kellett senkire várni, hogy bemenjek. Felmentem, Jessey otthon volt, Gokhan meg Rex az irodában. Mivel hosszú beszélgetésre nem készültem a kis hobbittal, mondtam neki, hogy csumi, jáccál csak az iTouch-csal, én átnézek a szomszédba. Ott Dorotát és Kazimot találtam félreérthetetlen helyzetben, ugyanis bulizni készültek, és ez látszott rajtuk. :P Kazim kerekített megint egy házibulit, amire egyébként napközben én is meghívást kaptam. Így csak két kérdésük volt: 1. Megyek-e bulizni? 2. Átköltözök-e most azonnal? Evidens, hogy mindkettőre egy nagy kövér YES volt a válasz. Mivel ők már nagyon indulóban voltak, nekem meg azért még kellett idő, leléptek, Dorota hagyott nekem kulcsot, Kazim meg rajzolt egy térképet, meg elmagyarázta, melyik minibuszt kell lefüttyenteni. Én meg gyorsan felhívtam Gokhant, hogy búcsút intsek neki szóban. Részéről minden okés volt, meg megbeszéltük, hogy majd bent találkozunk, és én viszem magammal a kisgyereket is, had szagoljon egy kis frisslevegőt már végre.
Na, bő másfél óra alatt sikerült átcuccolnom, meg elkészülődnöm, szóval indulhatott a manula! Becsöngettem a mostmár szomszéd kollégához, készen állt, szal akadály már nem volt. Kérdezgette, hogy hova megyünk, én megnyugtattam, hogy fogalmam sincs, sosem mentem még arra minibusszal, de van térkép, meg instrukciók, úgyhogy nem kell beszarni. Meg ha cink van, akkor csináljon valami harcművészeti bohóckodást, hátha azt hiszik majd, hogy Jackie Chan játszótársa. veh
Gond nélkül elértünk a megbeszélt helyre, ahol Kazim tesvír, meg Dorota összeszedtek minket, vettünk gyorsan 2 üveg vodkát, meg valamit bele, és már a kérón is voltunk. Én azzal kezdtem, hogy rendeltem valami kaját, mer a vacsora az kimaradt, aztán elkezdtünk kortyolgatni. Nem volt valami nagyszabású rendezvény, sokan maradtak távol igazoltan... Kb. 10-en voltunk. Volt ott egy brazil csaj is, szintén gyakornok. Nemtom vele találkoztam-e már, de most biztos. :) Minden esetre tovább bővült az ismerős országok listája.:) Befutottak Gokhanék is, láthatólag tényleg nem vette zokon, hogy leléptem, sikerült jó diplomatának lenni, szal a "barátság megmaradt". lol
Beszéltünk a szombati munkáról, mondta, hogy persze majd ő megbeszéli, meg felhívja most azonnal, meg nyugi, nem kell majd dolgozni. Aztán nyilván nem telefonált, de végül abban maradtunk, hogy reggel bejövünk együtt, és megbeszéljük a főnökkel, hogy mi a szitu. Azért is volt ez érdekes, mert terveztünk egy kétnapos kis lazulást Pamukkaléban. (Ezt nem tudom, mondtam-e...)
Más egyéb érdemlegesről nem nagyon tudok beszámolni. Hazasétáltunk, természetesen Gokhan ottfelejtette a kulcsot Kazimnál, de ez hálistennek már nem az én nyűgöm volt. Ő visszataxizott érte, én meg befeküdtem az én új ágyikómba, a galatasarayos ágyneműbe, egy olyan lakásban, ahol lehet cipő nélkül is járkálni, anélkül, hogy tiszta retek lenne a talpad, ahol nincs büdös, nincs mocsok, van viszont internet. :D Szóval meg vagyok elégedve, a társaság is jobb, a már emlegetett lengyel lánnyal, Dorotával, és egy orosszal, Svetlanaval lakok. Utóbbival egy szobában.
Szombat reggel esélyem sem volt felkelni, úgyhogy kihagytam a company meetinget. 11 körül terveztem bemenni, de kedves lakótársam összefutott Joe-val, meg Gokhannal, akik voltak bent a cégnél, és mondták, hogy no para, no meló. Na ettől jól megnyugodtam, és tovább folytattam a relaxálást a kanapén. :D Sok időm nem volt pihenésre, mert megszólalt a csengő, és a csipetcsapat ott sorakozott, hogy induljunk. Gyorsan összekaptam pár cuccot, és a lovak közé csaptunk. Hatan voltunk, jócskán karakterszegény társaság. A két kínai, Joe, a koreai, Alicia, Gokhan meg én. Úgy voltam vele, hogy elleszek én, leszarom.
A terv a következő volt: Elmegyünk Pamukkaléba, ott egy ötcsillagos hotelben leszünk, kajával együtt 35 líráért, mert Gokhan valami üzleti kapcsolatban van velük, így akciósan tudunk megszállni... Na erre rohadt kíváncsi voltam. Emelett pedig szánunk 2-3 órát a helyi nevezetességekre is.
(A zzöccsillag)
Először a hotelbe mentünk, ami Pamukkale után volt egy pár perccel, Denizlitől 20km-re. Csillagokat nem láttam sehol rajta, de európai norma szerint abszolút egyértelműen 3 csillagos volt a Hierapolis Thermal Hotel. A neve elárulja, hogy termálvizes medencéi vannak, meg rendes hidegvizes is, szóval jól nézett ki a dolog. Az üzleti kapcsolatokról annyit, hogy jó nagy tábla hirdette a 35 lírás akciós szobaárakat. :D De végülis egy hatágyasat vettünk ki 180 líráért, szóval megúsztok 30-ból. Mivel még nem volt kitakarítva, mikor bejelentkeztünk, úgy döntöttünk, hogy a látványoságokkal kezdünk, aztán majd utána jöhet a jól megérdemelt pihenés.
(2-3. század, AD)
3 perc alatt ottvoltunk a park bejáratánál, ahol becsengettük gyorsan a 20 pénzt. Megjegyzem, hogy ez az international student card lófaszt se ér errefelé. A túra Hierapolisszal kezdődött, ami egy kb. 1700 éves romváros. Lenyűgöző állapotban lévő sírhelyek, meg mindenféle épületek maradtak meg. Még egy nagy kőszínház is van ott. Fényképeztem én is, meg mások is sokat, úgyhogy majd fészbúkon lesz több. Csak még el kell majd kérnem a többiektől, főleg, hogy én éjszakai módban fotóztam véletlenül, szal a telefonom párszor besokallt a sok fénytől, de én azt akkor ott nem láttam. Fasza.
(Nem kamulok, télleg ott voltam)
Ahogy ezen a romvároson végigbóklásztunk, bő fél óra alatt, közeledtünk Pamukkale felé. Na mi is ez? Szó szerinti jelentése "pamutkastély". A föld alól feltörő forrás igen magas kalcium-hidrogénkarbonát tartalma lenyűgöző pamutpamaccsá alakította a hegyet, majd látjátok a képeken, hogy milyen érdekes. Már amennyire ezt vissza lehet adni kéepekkel. Ezen felül kis tavacskák alakultak ki, ahogy a 35 fokos víz folyik le a hegyoldalon, amiben lehet fürdeni, bár már nem mindben, mert eléggé elszennyeződött a hely itt-ott a túristák miatt. Akikből van bőven, kb rengeteg, főleg oroszok. A cipőt le kellett venni, csak úgy lehetett a pamutmedencékben tapicskálni. Mentünk egy kört, szétnéztünk, fotóztunk, és habár gyönyörű volt a látvány még így is, hogy a hőség miatt egy-két tó ki volt száradva, nem maradtunk sokáig, mert rohadt nagy hőség volt, és már teljesen offosak voltunk.
(Ahun a pamut)
Szóval buszra fel, irány a hotel, ahol végre már csobbanhattam be a medencébe! Nagyon hiányzott már a strand feeling. Jól elvoltam, meg a többiek is. Gokhan megsérült a medencében valahogy, az orrát verte be... De hallod, némelyik tud olyan puhapöcsű lenni. Beverte az orrát, és elkezdett ott szenvedni, hogy jajj, eltört, nem tört, nézegette magát a tükörben serényen... Erre jött Joe, a ropisrác, hogy ő is beverte a napokban az orrát az íróasztalba (tényleg így volt), és hogy milyen fájdalmas volt, meg jegelte két napig, mert be volt dagadva. Na ez úgy nézett ki, hogy egy pontok kb 1,5mm pukli volt neki, amire két napon keresztül egész nap jeget pakolt. veh Meg kórházba akart menni... Anyááám! Na szóval ő elkezdte osztani az észt, hogy jegelni kell, meg hogy orvoshoz kéne menni... Hjajj, én meg mondtam, hogy nem vérzik, nincs baj, nem is néz ki vészesen, szal lapozzunk. De azért ez sokáig téma maradt, én meg csak fogtam a fejem. Bementünk Rexxel megnézni a termálmedencéket is, az egyik jó nagy volt, kb olyan forró vízzel, mint a csabai strandon a legkisebben, és oroszlánfejekből ömlött a víz bele. Jól nézett ki, és nagyon jó minőségű víz volt benne. Relaxáltunk teljes erőből. :D
7-kor eljött a vacsora ideje. A szokásos büféasztalos megoldás, csak török kajákkal. Nagyon frankó volt, végre bezabálhattam rendesen, meg ettem egy rakás gyümölcsöt is. Meg ittunk hozzá menő kokakólát is, ami nem volt az árban. De fizetni nem lehetett ám készpénzben, hanem volt a szobához egy úgynevezett "extracard", amire lyukasztgatták az összegeket szépen. A medenceparton is, meg bárhol a hotelban ez a "törvényes fizetőezköz". Aztán kijelentkezésnék ezt kell kiegyenlíteni. Ilyen megoldással nem találkoztam még máshol, de azért jó, mert nem kell pénzzel rohangálni, másrészt meg nem érzékeled, hogy mennyit költesz, szóval fogyasztasz bátran. :D Márketing. :D
Sajna a medencét már nem nagyon lehetett használni, mert esküvő volt körülötte. :) Jó sokan voltak, de nem volt valami fergeteges buli. :D Nem olyan magyar fajta, de nem is tradícionális török. Lényeg a lényeg, jobbhíjján felmentünk a szobába, benyomtuk a légkondit, és lazítottunk kicsit. A többiek aludtam, én meg néztem az FC Köln-Wolfsburg meccset. :) Aztán 10 körül felrugdostam őket, és elmentünk sört venni, amit aztán a szobában meg is iszogattunk, közben néztük az Eurotrippet a tv-ben, meg a Ruins című fantasztikusan fos horrort. Persze mindkettőt törökül, de azért lehetett érteni, hogy mi a spájszer. Éjfél körül én már nem bírtam a szobát tovább, úgyhogy tettem egy kört a hotelben, a többiek nem jöttek. Kimentem a medencepartra, a "lagzi" már véget ért, de a friss párral találkoztam. :) Kezetráztam velük, gratuláltam a gyönyörű arához (tényleg az volt), és a legjobbakat kívántam a magyarok nevében. :) Teccett nekik. És tudtak angolul, nahát! :D Aztán visszamentem a szobába, de útközben érkezett mégegy frissházas pár, nekik is gratuláltam, ha már így összefutottunk. :D Ezután alvás.
Reggeli, hasonlóan bőséges, mint a vacsora. Utána csobbanás, termál... Jócskán élvezhető volt. Délben kijelentkeztünk, és hazavettük az irányt. Jah, mostmár van váltástörülközőm! veh
(Megérné itt ingatlannal spekulálni...)
A sors amúgy cseszeget rendesen a kulcskérdéssel, mert Dorota is vidéken volt, nekem (még) nem volt kulcsom a lakáshoz, szal a délutánt és az estét kénytelen voltam megint a trágyában fetrengve tölteni... De erről majd a következő posztban, amihez nemsoká hozzálátok, I promise. :) Most itt lezárom, mert vége a nyaralós témának. ;)
Akşamlar!
