Lityó aka LP Cox megmondja, mi újság

Jelentkezem! És megint a szokásos köröket futnám le az elején, de lehet már utoljára, mer több szót nem is fog érdemelni a dolog. :) Szóval megint eltelt majdnem két hét az előző poszt óta. De nem azért, mert lusta voltam, meg nem értem rá, egyszerűen tényleg nem történik már annyi izgalom, hogy hetente kétszer írjam a blogot. Úgyhogy szerintem ez a kétheti egy fog állandósulni, de persze ha van valami óriási szenzáció, akkor azt napirenden kívül felszólalom ide. :D

 (Ez még régebbi kép, jól ki voltam szőrösödve. :D Akin, Burçak meg a japán csajszi a mellékszereplők a képen. veh Meg az arc...)

Kábé 3-4 érdemleges esemény jut eszembe az elmúlt két hétről. Az első az, hogy láttam a főnököt. :D Ez már tényleg ritkaságszámba megy bakker! És ez a munkára is rányomja a bélyegét. Egyszerűen nem lehet dolgozni mostanában már, szal itt ülünk bent, és unatkozunk. Kurvára nem halad sehova a biznisz, még mindig nem kontaktolhatunk cégekkel, és nincs semmi új infónk... A boss mindig Isztambulban van, az exportmenedzser is ki van már akadva, sztem már kifele tekintget. Na amúgy az hiányozna még.
Nem értem ez amúgy miért jó a cégnek. Egyre többen vagyunk, befutott azóta egy lengyel hölgyemény is. És ugyebár nem ingyen unatkozunk mi itt...
Szóval volt bent a főcső, és már megint hozta a stílusát. Meg Joe is. :D Na az úgy volt, hogy Joe komának végleg megadta magát a laptopja. Ezért azt a fehér netbookot használja, ami Bülenté, és Irának adta oda. De neki nem annyira kell semmire, mert nincs is netje. Na és ugye befutott herr ober, és látja, hogy koreai kollégánk ezt nyüstöli. Meg is kérdezte, h miért, mire jött a válasz, hogy az övé beszart. "Ja, oké. Akkor veszek neked egy újat." veh És erre mit reagált kicsicsíra? Ki lehet találni... Neeem, jajj, neeem, előbb megpróbálom megcsináltatni, meg söttörö. Hát normális ez bazzeg??? Tőlem kérdezzen egyszer egy ilyet. Pfühh. Biztos megmondom neki, hogy az új Photoshophoz 16 magos processzor kell. :D
No ezután hozzámfordult az öreg, hogy tudom-e mi az az SAP. Mondom kapizsgálom jah. Merhogy az szerinte milyen jó lenne nekünk, és nézzem már meg a honlapját a dolognak, hogy mit gondolok róla, mert ha kell szerintem is mondjuk, akkor megveheti. 25000 Euróért... Na itt köhintettem egyet, és mondtam, hogy oké, majd megnézem. Aranyos.
A kemény 20 perces látogatását befejezvén épp lelépni készült Bülent bátya, de még lecsaptam rá az ajtóban, mert a téli hazautat legalizálni akartam vón má nagyon. Főleg, hogy néztem alternatív útvonalat haza, nevezetesen Izmir (ami 3 óra busz innen) - Budapest, Lufthansa, müncheni átszállással. Fele ár, mint a Turkish Airlines Denizli-Isztambul-Budapest tour, szal akár meg lehet úszni a trippet 49 guriga magasságában, ami azért már sokkal barátibbnak hangzik.
Tehát az ajtóban vázoltam neki, hogy én biza hazamennék karácsony környékén. Kérdezi, hogy néztél már jegyet? Mondom igen, persze. Azért is kéne most tudnom, mert akkor már foglalnám is le óccsón. "Nemnemnem, majd én megveszem neked a jegyet!" Én meg nevettem rá bután, hogy miért? "Mert jó ember vagyok. Németországból jöttem, tudom mi az a Karácsony." Megköszöntem szépen. :D Rákérdeztem a három hétre, arra mondta, hogy lehetséges, majd megbeszéljük. Na egyébként azóta nem láttuk. A hűtő kiürült, nincs üdítő, mert a titkárnő kifogyott a vállalati zsetonból, szal most leapadtunk kicsit.
Épp most beszélgettünk ebéd után kicsit az exportmenedzserrel a szituációról. Tényleg eléggé telik befele neki a pohár, mert egyéb dolgok is sürgetik. Még nem volt katona, szóval be kéne lassan vonulnia, kivéve, ha lelép Angliába, amit tervez is. De onnan vissza tudna jönni melózni, csak tartózkodásit kell szereznie. De nem tudja ő se elérni a boss-t, pedig kéne neki. Még a fizetését sem tudja, hogy mennyi. Ma amúgy ha minden igaz, itt lesz, a hírek szerint negyed óra múlva jön. Akkor jócskán el kell majd kapni a tökét, mert ez így tényleg nem túl effektív már... De még az sem kizárt, hogy engedély sem kell majd, hogy repjegyet vegyek haza, és még olcsóbb lesz, mert csak odafele kell megváltani. veh Becsődölünk itt a nagy tökvakarásban. Érdekes a szitu... Ha estig kiderül valami, majd idekommentelem.

 (A következő bekezdésből kiderül, hogy úton hova fogyasztottam ezt a reggeli teát a hegyoldalban. :) )

Vidámabb téma, hogy végetért a Ramadan. Szóval kezd beindulni az élet már. Mi egy kicsit előre ittunk ennek örömére múlthét előtti pénteken, mikoris megbeszéltük a spanokkal, hogy csak kéne valami értelmeset csinálni az ünnepek alatt. Jah, igen, mert a Ramadan egy négynapos, Bayran nevű nésönel hálidéjjel zárul. Tehát péntek délben letettem a lantot, és szerdán kellett újra menni dolgozni.
Na és igen!!! Összehoztuk, megcsináltuk. :D Sikerült lemenni végre a tengerpartra. Dorota barátja, Gökaj intézett kocsit. Hétfőn korán reggel indultunk útnak, a frissen érkezett lengyel lány, Anna, Dorota, hálistennek Ira is ott volt, Sinan, Gökaj és jómagam. Így hatan helyeztük magunk kényelembe egy Peugeot 206-osban. XD Nekem mákom volt, mert mondták, hogy én vagyok a legnagyobb, úgyhogy elöl ülök. :D
Marmarisnak vettük az irányt, a török riviéra egyik legnépszerűbb üdülőhelyére. Az út maga kb 3 órás, de megálltunk félúton reggelizni, szal több volt kicsit. Távolságra amúgy nem olyan sok, de mocskos nagy hegyvonulatokat kell megmászni odáig, ezért nagyon szép is volt az út, meg nagyon parás is. Iszonyat mély szakadékok, néhol mindkét oldalon, mikor hegygerincen mentünk. Gökaj jól vezetett, de azér valahogy nagyobb biztonságban érzem magam az orosházi elkerülőn. veh

(Érkezés. Az egész városban díszburkolatosak az uccák. Idáig is elér a Frühvald keze. :D)

Olyan dél körül értünk Marmarisba. Szállás konkrétan nem volt intézve, de azért nem vaktába mentünk. Dorotának elég sok lengyel barátja dolgozik idegenvezetőként ott, akik egy apartmanházban laknak. Oda vettük az irányt. És szerencsére ott is volt a főnök, szóval ki tudtunk venni egy apartmant. Faca volt, két szoba, fürdőszoba, konyha, erkély, fejenként szűk 2000HUF-ért. Ledobáltuk a cuccunkat, és irány a part, ahogy azt illik.
Gyönyörű környék, a nyílt tenger nem annyira látszik, mert szigetek, félszigetek takarják, így a víz is elég nyugodt. Az idő jó volt, olyan 32 fok körüli, a tenger meg hivatalosan 28, de annyinak azér nem éreztem. :D De simán fasza volt minden, a sört is kellően hidegen szolgálták fel a parton. :D
Este vettek a komák kajálnivalót, meg egy üveg vodesz is befigyelt. Emelett még egy Beherovka is csapra került, a lengyelek jóvoltából, akik estefelé szépen szállingóztak már, úgyhogy felborult a nemzetek aránya, mert 10-en lettek hirtelen. :) Amúgy Marmarisban a tengerparton sétálgatva amúgyis kisebbségben vannak a törökök.

(Alapozás után is igyekeztünk emberek maradni, több-kevesebb sikerrel. :D)

Na mikor már kellően mosolygós volt mindenki, és Ira is felvette a legszebb fehér-rózsaszín susogos melegítőfelsőjét, beültünk a kocsiba, és a partyzónába vettük az irányt. Ez egy utcát jelent ott, de az az utca nem egyszerű. Hanem kurva kemény. Max 15 méter széles, jó hosszú, és végig klubbok. Minimum negyven diszkó figyel ott, az utcára is nyomatják a muzsikát, mocskos jó feeling. Bementünk a legjobbikba, a Backstreet clubba. Open-air buli, tömeg, jó zene, traveszti és nem traveszti táncosok, 1300-as kissör... Ách, ez olyan, amit látni kell, mese nincs. A kövi nyaralást ide kell majd intázni, bár Dzsószer cimbinek igaza lehet, hogy ha májusban hazamegyek, nem biztos, hogy júliusban ide akarok majd jönni nyaralni. :D
Elpörögtünk olyan 4-ig, aztán megindultunk, mert másnap viszonylag koránkelés volt, ugyanis hajóútra készültünk. Még egy kis kitérő volt, mert a rendesen szétcsúszott Sinan kitalálta, hogy neki kokoreç kell, amit fél óra autókázás után sem találtunk, úgyhogy maradt a már otthon is jól bevált McDongó.
Tehát a kedd a hajókázásé volt. Mivel lengyel szőkeségünk egyik legjobb barátnője volt az idegenvezető a hajón, sikerült elég olcsón kihozni ezt a 7 órás túrát, nevezetesen ebéddel együtt ingyér. :D 10 körül hajóztunk ki. A program az annyi, hogy azt a nagy öblöt, vagy öbölt, fingom nincs, szal azt hajózzuk körbe, és egyes eldugott kis paradicsomoknál megállunk, lépcső le, és lehet fürdeni félórákat. Iszonyat jó volt. Amúgy jónagy a forgalom, sorban mennek a hajók ezen az útvonalon, egyes fürdőzéseknél mindig 3-4 hajó társaságában horgonyoztunk le.

(Marmaris kikötő - Na ott az a szép ladik! De nem azzal mentünk...)

1 óra magasságában szintén lehorgonyzás volt partközelben, elfogyasztottuk a hajó konyhájában főzött ebédet, aztán 10 perccel arrébb dokkoltunk a hosszúpihenőre, egy kavicsos strandon henyélhettünk egy órát.
A hajón egyébként volt egy mókamester, aki videózott, meg fotózott, és "Hello brother from another mother" és "Hello sexy couple, how are you?" jellegű szöszenetekkel próbálkozott javítani egyesek hangulatán. :D A majma. :D Az általa készült felvételeket egyébként meg lehetett rendelni a túra végén 40 líráért, hát ezt mi lealkudtuk 30-ra, amit 6-an dobtunk össze. veh Jó azért, hogy törökökkel voltam. :D Ja, és haza is kísértük, hogy írja kifele azonnal. :D
Naszóval a strandolás után már visszafele indult a hajó, még kétszer talán lehorgonyoztunk. Összesen kb 7-szer lehetett fürödni a tengerben. Tényleg krva penge volt, le is égtem kicsit, de nem vész.
Ja, amúgy poén itt a mutorcsónakos banánozás és társai. Odacsapódnak a hajó mellé, mint a cápák, és csábítják a derék túristákat. A pénzt be is gyűjtik menet közben átnyújtozkodós technikával, aztán a kövi pihenőnél jönnek teljesíteni az örömszerzést. :D
Miután begyűjtöttük a lemezeket, hazaindultunk a verdával, útközben ránk is sötétedett. Így sem volt kevésbé thriller az út. :D Még megálltunk vacsorázni, és olyan 10 körül sikerült ismét a lovely albiban letenni a sergem. :)
Összegezve: Báeg, el kell oda mennünk együtt!

(Mehmet Reis jön ki a likból, hogy mi is bemehessünk)

Mégegy dolgot tartok említésre méltőnak mostan, az pedig a tegnapi "magyar nap". Ami csak annyi volt, hogy rágták a fülemet a lakótársak, hogy ugyan csináljak már valami originált magyar kaját. Mondtam jóvan, egye kutya. Szóval anyától lerendeltem egy pár szájbarágós receptet. Mivel a disznónak ugye nincs vízuma Törökbe, nagyon szalonnával és zsírral nem lehet dolgozni. Meg a kolbász is olyan nekik, mint vmi fostos párizsi.
Nade, úgy döntöttem, hogy paprikáskrumplit kapnak, az jó egyszerű, tipikus is, meg finom is. Vettem hozzá ilyen krinolinszerű megoldást, az pótolta a kolbászt. Estebéd lett belőle, mert fél egykor keltem. Lényeg a lényeg, hogy szerintem kurva jó lett, ahhoz képest, hogy az első ilyen akcióm volt egymagam. Négyen laktunk jól belőle, és a kedves idegenek is imádták. A japán csaj csak simán, a koreai kolléga azt mondta, hogy ez koreai kaja is lehetne, meg hogy ez igazából leves, mer van leve. A brazil csajnak kicsit csípős volt, de szerette ő is. Amúgy tényleg az volt, mert erős volt a pirospaprika.
Este még sütöttem nekik egy adag palacsintát, amit csokikrémmel, eperlekvárral, meg fagyival tultunk, az is finom volt.
Aztán gyorsan terjedt a kaja híre, kaptam is már az osztást a mexikói csajtól, hogy őt/őket miért nem hívtam meg. Szal lehet majd főznöm bőven, úgy látszik...

(Kb. amit ki lehet itt hozni paprikáskrumpli címén...)

Nah, most ennyit, apróbb dolgokról nem számolok be, hogy voltunk cukrászdázni vagy 20-an, meg ilyenek, mer minek... :D Ez vót most a lényeg, ha lesz vmi, akkor majd megírom.
Most meg jól telenyomatom még képpel a sztorit, alant is lészen egy kisebb csokor. :D

Csók nektek!

(3 sör a tűző napon, és máris keménycsávók lettünk :D)

(A teljes csapat... Ira nélkül. veh)

(5000-es kérdés: Ki a lengyel a képen? :D)

("Megérné itt ingatlannal spekulálni.")

(Előzgetünk a déli csúcsban)

(Ha ez egy horrorfilm lenne, akkor befele mennénk, én meg nem sokáig vigyorognék...)

(A mobilstrand)

(Ahun a hiéna, lesi a zsákmányt)

(Diszidensek egy kisebb csoportja letért a kijelölt túristaútról...)

(Pure Turkey. Ezzel búcsúzom. :) )

Nábázzeg! veh Mosmá írok valamit, mert ez nem állapot. El kellett olvasnom az utolsó posztot, hogy tudjam, mi is az újság, hol hagytam abba, mert tényleg nem emlékszem. Well, azt mondtam, hogy sztem nem várok egy hetet a következővel. Tényleg nem egy hét lett, hanem 2,5. :D
Amúgy akartam írni sűrűbben, de eleinte időm nem volt, mert mindig csináltunk valamit, vagy csak fáradt voltam, vagy épp beszélgettem hosszasan neten. Aztán minél több idő telt el, annál kevésbé emlékeztem apró sztorikra, annál hosszabb időt kellett átfogni, így annál kevésbé volt kedvem belefogni az írásba.
Nem jó ez így. Tényleg azt fogom csinálni, hogy ha történik valami, vagy eszembejut ezmegaz, akkor leírom, és posztolom, vagy nem, az mindegy, lehet itt menteni.
Most melóból irogatok sunyiban, mert este remélhetőleg megint nem érek majd rá. Úgysem zajlik annyira az élet, kontaktokat kell keresni még mindig. Honlap továbbra sincs...

Fuhh, hát ezen a két és fél héten már nehéz fogást találni, nem tudom, hogy hol piszkáljam meg először. Igazából annyira hosszúra nem is akarom nyújtani most, mert kár volna... Ezt a kimaradást most valahogy le kell tudni vmi kis áthidalással... Hm! A tartózkodási engedélyem megvan...
Oké, kezdjük a telefon sztorival, az úgyis elég botrányos. Bár a legtöbbeknek már elsírtam részletesen a bánatom, leírom ide is, még akár egy idegen is erre vetődhet, és okulhat a dologból. :D
Tehát! Törökországban regisztrálni kell a telefonokat. Bázz, ez még mindig túl bonyolult, hogy értelmesen leírjam, de igyekszem. A telefonok IMEI számát figyelik, és ha nem regisztrálod be, akkor lezárják a csába. Ezt azért találták ki, hogy szűrjék a telefonnal robbantgató terroristákat, de a valódi ok ennél sokkal prózaibb, amit megérthetünk a következőkből: Csak a külföldről behozott telefonokkal van a bibi. Tehát ha én hozok Magyarországról egy telefont, és használni akarom itt, akkor azt be kell regisztrálni IMEI alapján. Ezt a számot társítják a SIM kártya gyáriszámával, illetve a telefonszámmal, tehát egy telefont csak egy kártyával lehet használni, ha kicseréled, lezárják. A magyar pannonos SIM kártyát is be kell elvileg regeltetni. Erre az egészre 30 napod van. Namost! Én a 30. napon kezdtem el intézni, mivel ugye drága AIESEC-em itt olyan segítőkész. Ebben is persze egy fűszálat nem tett keresztbe senki, szal a céges kollégákkal rohangáltunk ezügyben. De vissza! 30. nap, délután. Ja, Vodafone-os SIM-et már vettem itt, aminek van olyan szolgáltatása, sogenannte "One World", hogy Európa összes vodás számát 1 kreditért lehet hívni percenként. Ami mondjuk olyan 25Ft-ot jelent. Amúgy kurva jellemző, hogy otthon a Vodafone-nak semmi ilyesmi nincs. Pedig még a UK-ből és vmi 15 forintért lehet hazatelefonálni. Nade ezér a legszarabb szolgáltató otthon a Vodafone, nincs is nagyon sok ismerősnek, rokonnak. Remélem olvassátok, és elgondolkodtok, vazz! veh Még ide, hogy itt nem pénzbe mérik a telefonálást, hanem mondjuk veszel 20 líráért 100 kreditet, és abban számolnak. Hogy ez miért jó, nem tudom, de rossznek se rossz...
Hol tartottam? Öööö... Nem lehet erről értelmesen beszélni. :D 30. nap, délután!!! Először a Vodához mentünk... Na várj! Még valami! Ezt a buzi regisztrációt 2 évente egy telefonnal teheted meg, tehát hiába van itt az LG is, meg a Moto, csak az egyiket tudom regelni. És csak egy számmal. Nade én akarok török számot is, meg a magyar sem ártana, ha aktív lenne itt is. De! Mivel csak a külföldi telókkal van a bibi, ezért a megoldás: Az egyik mobilt regisztrálni itt, magyar számmal, a másik kártyához meg venni itt egy telefont. Mert a helyi vétel nem regisztrálandó! Értjük már a prózai okot? Hozzátéve még, hogy a telefonok itt majdhogynem dupla annyiba kerülnek, mint otthon. Tehát neeem jáccuk ki a török adókat, vegyé szépen itt mobilt, paraszt! Terroristák, mi? Faszom!
Na ezt a helyzetet amúgy vázoltam a főnöknek, aki mondta, hogy jóvan, vesz nekünk mobilt, kis ajándék gyanánt. Kérdezte milyen kell, montam iPhone. Tetszett neki a humorom. veh Lényeg, hogy kaptunk Nokia 2330 classicot, teljesen alap cucc, de ez is 26ezer magyar Forintnak megfelelő líra volt. Szeretem amúgy, nagyon a békebeli 3210-esemre emlékeztet. Az aksija első feltöltéssel 9 napot bírt.
Nah, tehát 30. nap, délután!!!!!! veh Elmentünk a Vodafone-hoz, hogy regisztráltassam az LG-t, a magyar számommal. Ott mondták, hogy negatív, mert ők csak vodás számmal tudnák regelni. Na itt már kezdte az agyam ledobni az ékszíjat. Főleg, hogy az LG nem kártyafüggetlen, szal jócskán nehéz lett volna életrekelteni benne az ő kártyájukat. Magyar kártyával meg nem akarták regelni, mer aszonták, hogy az nem az ő reszortjuk, beszéljem meg a hazai szolgáltatómmal, hogy mi a szokás. Mondom bazzeg milyen szokás, te ász? Ilyen baromság csak nálatok van! Amúgy meg mi a lófaszt csinálhatnék a pannonos kártyámmal, mivel itt ugye nincs Pannon, meg Telenor se, vagy mi a bánat a tulaja a Pannonnak. Szal láttuk, hogy nem segítőkészek, szóval átmentünk a Türkcellhez, ahol mondták, hogy persze, semmi akadálya a magyar telefonszám beregisztrálásának. remek! Aztán közölték, hogy upsz, sajna lejááárt az időőőd tesvír, mer zárta a rendszer mára a kapuit, szal good luck, még 1-2 hétig használhatod, aztán ha észlelik, akkor lezárják szépen... Meg mesterlövészek fognam rám vadászni, mert terrorista vagyok bittos! De van ááám megoldás! Menjek ki az országból, és jöjjek vissza! Akkor megint van 30 napom regisztrálni. Mert az útlevélben nézik a pecsétet... Háá noooormáááálisss???
Még annyit erről, hogy felhíttam a Pannont, hogy azért tényleg erről mit tudnak. Mondta a csajszi, hogy kb semmit, meg télleg, amúgy miről beszélek... :D Nem lepődtem meg. Minden esetre azt mondta, hogy érvényes roaming szerződésük van mind a három helyi szolgáltatóval, aminek nem felelne éppen meg a számom, illetve telefonom zárolgatása, így ha mégis megtörténik, akkor ezt jelezzem emailben, amit majd továbbítanak a mobilbiztonsági részlegnek, akik nemzetközi balhét csinálnak! Zsírfeka! Ezt meséltem itt a helyi vagányoknak, akik elismerően bólogattak, és megnyugtattak, hogy ez tök jóóó, mert ha a törökök megkapják majd a számonkérő üzenetet, akkor biztos lehetek benne, hogy olyan 2 hónap múlva megy is majd a válasz, melyben kifejezik, hogy mennyire nem hatja meg őket ez a probléma... Sejtem, hogy ebben van valami. Anyway! A telefonom még működik, de lekopogom. :)

Következő gondolati egységben kitérnék akkor a munkára. Írtam, hogy jönnek partnerek Isztambulból. Jöttek is, két befektető. Hát... Semmi drága öltöny, meg anyámkínja, de valahogy ordított róluk, hogy tele vannak lóvéval. Az egyik az egy ilyen felnyírthajú, tukófejú sittes karakternek nézett ki, a másik pedig ősz, hosszú, göndör, már-már Zámbó Jimmy-s hajkoronával megáldott csóka volt. Második igen szimpi amúgy. No lényeg a lényeg, hogy átvariáltak kb mindent. Mondták, h ez a fémtömlő nem elég, ki kell bővíteni a portfóliót. Szal lesznek gázcsövek is, meg műszerek is talán, meg minden anyámkínja. Ja, meg ha rémlik, mondtam, h felhúzott múltkor Mr Viagra azzal, hogy írjam át az összes táblázatot, mert nincs acélfonatos cucc. Nah, átírtam neki. Aztán jöttek a befektetők, mondták, hogy minden kell, menjen a biznissz, itt a lóvé, csinájjátok... Szal mégis van. veh Mindegy, semmit nem törlök ki, ki tudja alapon. Meg vettek Izmirben egy rakás acélt, stöbö. Szal elkezdték idefingani a passzátszelet, de végülis náluk van a pénz, náluk van a dollár, hogy Ogly Dzsísen fejezzem ki magam.
Adtak is nekünk jópár feladatot, hogy keressünk cégeket, nézzünk utána jogaszabályoknak, meg iparkamaráknak, söttörö. Az én országaim: Magyarország, Csehország, Ausztria és Németország. Meg kell nézni, hogy ezek az országok miben rendelkeznek legnagyobb potenciállal (pl gáz, vagy napenergia). Meg a bojlergyártásra nagyon rá kell feküdni, mert abban sok az ilyen flexibilis cuccos.
Meg tőlem elkezdték kérdezgetni, hogy mióta használunk "natural gas"-t... Mondom, he? Legyen mondjuk 50 éve... Kérdezik, hogy tessék? 5, v 15? Mondom 50 apuka, de mindjárt megnézem neked neten. Hát inkább 150... :D Merthogy ők 3 éve álltak át, és tudják, hogy a csehek is kb 5 éve. Na az mondom érdekes, hogy ebből a blokkból csak a cseheknek nem vót eddig, szal ez biztos, hogy nem igaz. Amúgy a natural gas az földgázt jelent, szal a vezetékes gázra gondolhatnak ők, mert kibökték, hogy ők előtte PB gázt használtak. Nade az se 5 éve van mifelénk... De rájuk hagytam. Lehet fogadni kellett volna! :D
Na leléptek, mi meg elkezdtünk ügyködni, de aztán jött a teló nekem a főnöktől, hogy dobjak el mindent, mert katalógus kell a cégnek. Mondta, honnan másoljam a cuccokat, mi kell bele. Én meg megcsináltam, nagyon faszán néz ki, büszke vagyok rá. A főnök is kajálta, azt mondta, hogy használhatjuk ezt a dizájnt mostmár majd minden szóróanyaghoz. Ja, amúgy ötletelni kellett szlogeneken. Persze mindenki leszarta, szal gondoltam, hogy lógjunk már ki a sorból, és írtam a főnöknek egy email-t, benne kn 10-15 ötlettel. Tetszett neki, ki is választotta a "Flexible solutions"-t. Amit most nem magyarázok, mert ki kellett dobni, ugyanis egy másik cég már használja. :( Szóval végül "Flexible connections" lett, ami szintén az én ötleteim között volt, és szintén jó. :D
Tehát katalógus, szlogen van. De más nagyon nincs, szal még mindig csak cégeket keresünk. Bájdövéj! Véletlen összeakadtam egy  magyar céggel, akik érdeklődnek, meg rendelnének is lehet, de extrém kis mennyiség ez nekünk, szal még agyalunk az áron. Erről nem is beszélnék túl hosszan, mert ha a google-be beírja valaki, hogy flexibilis fémtömlő, akkor a blogom elég előkelő helyen van, pláne, ha még az "ár" szócska is utánakerül. :) Szóval ezen elgondolkoztam, és titkos részleteket nem fecsegek ki. :)

(Hava és Cihan. Kiszagolták a blogomat, Cihan rajta akar lenni, Hava nem. Há így járt...)

Bocs a kihagyásért, csak közben megebédeltem. :P Amúgy szeretem még mindig nagyon a török kajákat, csomó hasonlóság van a magyar konyhával. Ettem már standard rántott karfiolt, meg töltött tököt, ami majdnem olyan, mint a töltött káposzta, ilyenek. Na mindegy.

Na vissza. Kicsit beszélek a fizuról is. Mivel a főnök nem volt itt, a titkárnőt utasította, hogy adjon nekünk cash-t. Nos, 500 Lírát vettek alapul, és ebből leszámoltak 24 napot nekünk, szal kaptunk 400-at. Ezt megköszöntem és elraktam, bár az 500 Líra az nem 400 Dodó, pedig annyiról volt szó, úgyhogy már fogalmazgattam magamban a szpícset, amivel Bülant bácsit készültem kenyérrekenni.
  Node, a problémát megneszelte az időközben Isztambulból előkerült főköcsög Gokhan is, aki gyorsan hótrészeglett az első estéjén, és úgy készült velem megbeszélni ezt az ügyet. De kár volt. Fúú. Mondta, hogy ő majd mindent elintéz, had beszéljen ő a főnökkel, csak várjak már két hetet. Mivel előbb megölelgetett, hogy mennyire hiányoztam neki, már alapból feszült voltam. De ment a "bullshitting" keményen, én meg csak mosolyogtam rá. "You know me, Peter, you know me, right?" Mondom, "Yes bazdmeg, I know you", pont ez a bajom, hogy kurvára knowollak. Felvázoltam neki, hogy nagyfiú vagyok, eddig se sokat tett értem, ezután se várom el, nincs szükségem rá... De ezt másnapra eldelejtette, mint azt is, hogy a lengyel barátnőjével úgy összeveszett, hogy az az én ágyam lábánál bömbölt ordítva 2-től fél 4-ig aznap, Dorota meg vígasztalta. Tetszett a lengyel szappanopera, jól hangzik a mérges polish language. Annyit értettem, hogy "kurwa Gokhan", és ez sűrűnis volt. :D Másnap persze visszakúszott a ribanc, aki amúgy azér lett megdorgálva, mer lefeküdt a Kazimmal. Vagyis nem az volt a baj, hanem hogy már mindenki tudja. veh Zseniális, de leszarom. Aludni azt nem tudtam, pedig akkoriban rámfért volna.
Másnap mondta gyökérgéza, hogy ugye akkor beszélek én előbb a főnökkel. Mondom persze, hogyne, jó ötlet. Na ez meg is történt, főnökúr itt volt, mondtam neki, ülj le mellém, beszégessünk. A katalógusról is kellett úgyis váltani pár szót. De mielőtt megszólaltam volna, elkezdte mondani, hogy jajj, nekem csak 24 napot fizettek ki, pedig már itt voltam aug 2-án. Helyeseltem, hogy ezt nagyon jól látod apuka. Ez egy. De mi van a 400 dolcsival? Na arról ő nem hallott, mondta, h felhívja Gokhant. Én jeleztem, hogy kár volna, de ha ráér, csak tegye. Megtette, jött a szokásos magyarázat, akkor még erősebb volt a líra. Kérdeztem, hogy főnökbácsi, te ezt elhiszed? Ő meg mondta, hogy nyilván nem. :) Tehát megegyeztünk, hogy 400 dollár lesz a fizunk, amit minden hónap elején átszámolunk lírába, és azt megkapjuk. Hajrá USA!!! Amúgy az egyszerűség kedvéért nyitottak nekem bankszámlát. Cool.
Na ez kettő. Harmadik, hogy az utiköltség térítését is beígérték ám, ami nekem csak mostantól aktuális, de Joe-nak eddig is az volt. Mondta Bülent, hogy nem gond, Cihan vel tud minket venni minden reggel a cégautóval. Ezzel nem értettem egyet, mert van, hogy az autó nem szabad. Erre jött a kérdés: "Vegyek mégegy autót?" veh Hát itt mindenki lerökönyödött, hogy nemnemnem, csak fizesse ki a buszt. Én hiába mondtam, hogy miért nem??? Miért ne??? Had vegyen, ha akar... Töketlen banda, semmi közük a biznisszhez. Szal marad a költségtérítés, de az is valami.
Jah, még azt is beígérte, hogy bérel nekünk házat majd, ha megjön a lengyel csaj. Meg lesz még egy arab hercegünk is. veh Nemtom honnan szerezte a főnök, nem AIESEC-kel, hanem Da Vinci-n kersztül. De frankó herceg. Spannak kell vele lenni, nem vitás.
Este vissza is tért Bülent, elővett egy kb 10 centis 50-es köteget, és megkérdezte, hogy akkor mennyi is kell. "Neked még 150 ugye?" Én elkerekedett szemekkel mondtam, hogy óóó, én nem tudom, hogy váltják most a dollárt... (Mert tudtam, hogy nem úgy veh) Szal gyors kiszámolta, hogy nem 150 az, hanem 200. Úgyhogy most jól állok.

Na munkaügyben még annyit, hogy tegnap a Kereskedelmi és iparkamarákat hivogattam otthon, céglistát akartam volna kérni tőlük. Totálisan magyar tempó. Budapesti kamara: Jogi problémák akadtak a cégek adatainak kiadásával, ezért most ez egyenlőre nem lehetséges. Pest megyei: "Adja meg az email címét, küldjük a kért adatokat." Csongrád megye: "Ez egy új szolgáltatás nálunk, adja meg a TEÁOR kódot, és a megfelelő cégek listáját elküldjük 1000Ft+Áfa/cím áron." (Békésben ugyan ez, csak 100Ft+Áfa.) Hát be lehet kapkodni, marad a bírósági cégjegyzék...

Jajj, majd elfelejtettem! Bővült a csapat, a mexikói lány befutott. Aranyos, csinos, de a feje csak egy cigó. :D Ejnye Peti! :D A neve szép dallamos: Perla del Carmen Romero Ramirez. :) A lengyel csaj, Anna vasárnap jön, a prince még nemtom mikor.

 (Sinan és Ibo épp megbecstelenítik hazájuk jelképét, avagy búcsúüzit írnak Nadyának)

Melóról ennyit. Más ügyben semmi extra, azon kívül, hogy elköltöztem, mert visszajött Orkun, akit helyettesítettem. Most Kazim szobájában vagyok, amíg ő Ukrajnában van, két hónapig. Tudjátok, az a pecó, ahol mostam a szennyest. Az előző jobb volt küllemre, de ez van, lesza... Ez legalább drágább, és messzebb van. veh
Bulik jönnek-mennek, búcsúztatunk néha-néha. Lelépett a kazakh csaj, meg a szlovák is. Utóbbi szegény meg is szívta a Skyeurope csődöt... A Ramadan még mindig tart, ezen a héten lesz vége, ami egy 4 napos munkaszünetet is jelent. Össze kéne hozni egy tengerpartot ezalatt.
Amúgy jól vagyok, elég jól, találtam rá okot, hogy jól legyek, bár nem itt kint... :)

Ennyit mára, ha kihagytam valamit, akkor szóljatok rám! Kérdezni lehet. Ja és Bruce Willis is dead, Bruce Willis is dead...... :D

Yo Nick, Hogan beszélt!

U.i.: Képeknek még mindig szűkén vagyok, egyszer majd tényleg tolok fel párat csak úgy.

(Jani, a szlovák távozó, Mayara, a brazil, akivel immár együtt lakok, Jimmy Hendrix, aki még mindig magasabb az átlagnál, Nadya, a kazakh kivonuló egység és Dorota, akivel ugye eddig kempeltem)

Eltelt egy hét. Ilyen hosszút még nem hagytam ki, mostmár nagyon itt az ideje pötyögni, és hálistennek páran reklamáltak is, hogy mivammár. :) Nekik külön köszönet, azér nem rossz, hogy nem a vakvilágba jártatom a billentyűzetem.
Nos nemtom, hogy ez a poszt milyen hangvételű lesz, de ma a drága főnököm kicsit megtekerte az agyamat, de erről majd a legvégén. Emellett Republicot hallgatok, ami meg tudjuk mit hoz ki az emberből. :) Nade seráfütty.
A nagy kihagyással kapcsolatban: Nyilván már azért megszoktam itt kint a dörgést, szóval annyi újdonság nem ér, hogy mindennap örvendezzek. Szal ha 1200 hatona masírozik el az iroda előtt, az már nem mozgat meg igazán. veh Na jó, az azér fosatós lenne annyira, hogy még itt is sikítanék. Bájdövéj, azt szerintem nem meséltem itt, hogy két hete, asszem csütörtökön a tankok überelve lettek. :D Három F-16-os levert pár tiszteletkört a támaszpont fölött, ami ugye egy jó utcával arrébb van. Szal megmetszették picit a tetőantennákat, így elég alacsonyan voltak ahhoz, hogy látszon a fegyverzet. Hát nem parádézni indultak... Állig tele voltak rakétákkal, nájsz. :D A köszöngetés után húztak keletnek. Azért itt kicsit jobban zajlik az élet, mint a Hángérijen Árminál. De ezt ne bánjuk! :D
Még egy vicces sztorit felejtettem ki múlthétről. Bent volt a boss, és valamit osztott, hogy csináljunk meg, és a cuccait ledobta az asztalra. Én meg nézem, hogy vmi gyógyszer van a tetején. És látom, hogy egy doboz viagra! :D:D Mondom, fater, te se vagy szégyenlős, hogy csak így kivillantod a muníciót, bájdövéj kb 35 évesen.
De valamit elkezdtem mondani... Hm! Ja igen, a nagy kihagyással kapcsban. Szóval valószínű át fogok állni a heti egy posztra. Mert ennyi idő alatt azért összejön egy kis mondanivaló mindig. Viszont az apróbb részletek így elfelejtődnek. A másik opció a gyakrabb, de rövidebb mesélgetés. Melyik legyen? Valahogy lehetne itt a blog.hu-n szavazást is csinálni, de most nem megyek már bele, úgysincs annyi tengernyi olvasóm, h ne tudjátok elmondani a véleményetek egyesével. :P
Képek sem lesznek most értelmesek, mer a fényképezőgép állandó hurcolászása a sárga kollégák reszortja, de tényleg. :D És Joe még nem rakta fel a képeket, szóval nincsenek meg. De majd később feldobok párat. Rakhatnék fel Peugeot 206 szedánt, mint unikum, mer lefotóztam, de azt azér mégse. Ha valakit érdekel, szóljon. :D
 

No! Asszem a hétköznapokat nem taglalom külön. Beszélek inkább a melóról általában. Az első napját a hétnek leírtam, két új csapattag, az ukrán rém, meg Gökhan, az export menedzser. Őt szerintem nem lehet nem kedvelni. Egy végtelenül kedves, alacsony, pufók, kicsit lustadikkes karakter. És nem főnököt játszik, hanem tök egyenrangú partnerként viselkedik, ad az ötletekre, stb, minden, ami kell. Tényleg jó vele melózni. Azzukrán csaj meg... Hát szakad rajta mindenki, hogy milyen tőrölmetszett dolgai vannak. Ja, mert neki nincs amúgy laptopja, és ígért neki a főnök egyet. (Nyilván énis be fogok jelentkezni érte, há nehogymáne!) Így a főnök gépét használja az irodában. Aki amúgy egész héten nem volt, mert betegeskedett. Állítólag vmi komolyabb bélfertőzést kapott el, de sztem az a doboz viagra készítette el kicsit az erejével. veh Szóval Ira bent van a főnök irodájában, és ha szegény Gökhan kérdezni akar valamit, akkor csak óvatosan szól neki, hogy "Ira!", bentről meg ordenáré "Heeeeeeeeeee?!!" a válasz. XD Ezen mindig szétaszaljuk magunkat. :D
Az én feladataim elég grafikai jellegűek, mert rájöttek, hogy van egy kis photoshoppos expérienszem, meg érzékem a dizájnhoz, legalábbis annyi biztos, hogy tudom, ha a cég színei a piros-fehér-szürke, akkor nem annyira mutat jól a zöld-sárga termékleírás a honlapon. :D Tehát csanálgatom a táblázatokat, meg a pdf-eket Nemo-sztájlosítom. Joe még a hét elején szövegi részekkel foglalkozott, aztán később, mint Ira, elkezdett potenciális ügyfelek után kutatni a neten. Az, hogy én nem azt csinálom, nem hátrány nekem, mert össze fogjuk fésülni az egészet, és régiók szerint szétdobáljuk. Ja, meg ötleteltünk egy mintalevélen is, amit majd küldözgetünk. És szlogenen is. Nem annyira értékelték a "my hose is your hose" ötletemet. :D Meg azt se, hogy a "Contact us"-t "Finding Nemo"-ra cseréljük. lol Ezzel elvoltunk a héten. Kedves export menedzserünk amúgy feszült a dolog miatt, mert igazából nem tartozik nekünk szakmába, hogy honlapot szerkesszünk. Igaza van, bár egy kis marketing azért van benne.

(Itt mindenhol ilyenből isszuk a teát. Nagyon remek kis csésze. XD)

Ma én is elkezdtem nézelődni kontakt ügyben, találtam egyenlőre kb 10 magyar céget, akik érdekeltek lehetnek bennünk.
Fentiek mellett fordítgatjuk is az oldalt, így tervek szerint török, angol, német, magyar, kínai, koreai, ukrán, orosz nyelven lesz elérhető a weblap. Egyenlőre, aztán majd ha érkezik a román és a mexikói lány, bővül a paletta. De még nincs feltöltve a cucc, úgyhogy nem mutogatjuk senkinek.
Bülenttel emailben kommunikáltunk, ahogy tudtunk. Azért nem volt zökkenőmentes... Jah, van már emailcímem is, peter@nemoflex.com. Nagyon menő, törökül tudom csak használni. :D Szóval irkáltuk neki, hogy mit kéne megváltoztatni, ő meg, hogy nekünk mit kéne még csinálni. Pölö, hogy szedjek képeket a "fittings" részhez netről. Ezek a csatlakozók, vagy mi a szöszök magyarul. Csak az a baj, h még mindig nem tudta megmondani, h ezekből a mütyürökből milyeneket is gyártunk, pedig már 100-szor kérdeztem. Aztán pénteken egyik kolléga berohant egy marék vasdarabbal, hogy ezek azok. Na mondom, dejó nekem. De legalább majd egy profi fotós profi géppel csinál róluk 1-2 képet, amit tudunk használni.

Hmmm, mi volt méég? Nem tudom. A munkán kívül a hétköznapok elég besimultan telnek már, néha elmegyünk kajálni meló után. Mióta ramadan (néha lehet ramazan-t írok, mert törökül úgy híjják) van, a dobosgyereket mindig hallom, mert még ébren vagyok. Ez azt jelenti, hogy 3 előtt sosem alszok el... Ezen majd egyszer nem ártana változtatni. :D De jó a hazaikkal beszélgetni, így megint becsúszott egy fél 4-ig tartó cseverészés egy népszerűségre nem vágyó, ezért nem megnevezendő kedves hölgyeménnyel. :P
Jaaaa, még hétköznap. Ugye az AIESEC-es Gökhan az új arájával még mindig Isztanbulban van, így magasról szarik az alkotmányra, leginkább arra, hogy mi van a gyakornokokkal. De ami még szomorúbb, hogy itt van ez a kínai kis hobbit. Aki CEEDer, az kb annyi, hogy csak azér jött egy hónapra, hogy segítse a helyi AIESEC munkáját. Na, őt úgy itthagyták, hogy csak pislogott. És elég félénk kis gyerek, szal nem is keresett senkit, talán elutazott valahova, de már visszajött. Kempel egyedül a trágyában, meg bejár az irodába netezni... Ahol amúgy a kétszemélyes cég másik tagja is megtalálható, aki nem igazán tud angolul... Szóval fasza. Nekünk ma eszünkbejutott, hogy jajj télleg, ez a csóró még itt van, szal majd kimozdítjuk kicsit, mer lassan már hazamegy. De hogy többet nem jön, az tutti.
Lányeg, hogy én felfogtam, hogy a tartózkodási engedélyt azt jobb, ha nem azzal a trógerrel akarom elintézni, úgyhogy mozgósítottam más szálakat. Gökay, Dorota pasija, aki most velünk lakik, hogy-hogynem, régebbi AIESEC LCP, azaz helyi nagykutya volt, szóval neki volt mintalevele, amit meg kellett írnunk. A saját névre fogalmazásban segített az export menedzser, aztán mikor én is, meg Iryna is kész voltunk, a céges kocsival elmentünk a rendőrségre, ahol elkérték a két levelet, az útlevelet (azt visszakaptuk azé :D), annak fénymásolatát, meg a 90 líráról 135-re emelt díjat! Beszarás! Kicsit nagy érvágás volt. Júl 15-én emelték, de persze kutya nem tudott róla... Pfff. Mikor meséltem a török srácoknak, csak annyit mondtak, hogy "welcome in Turkey". Hát jah. Lényeg, hogy ez el van rendezve, ma át is vehettük volna, csak a főnök lenyúlta a kocsit... Majd holnap.

Naa, hétvége. A ramadan szele erősen fúj, tényleg meg van halva a város, szóval szeptember végéig nem igazán van számottevő bulira kilátás. Pénteken Dorota elhúzott Izmirbe, szal féligmeddig egyedül voltam a lakásban. Gökay itt is volt, meg nem is. Actually péntek hajnalban beesett hulla részegen. :D Pedig ő tényleg tartja a szent hónapjukat. Na jó, ennyira tényleg. :D Jajjj, jut is eszembe. Kicsit visszacsévélünk hétköznapra:
Valamelyik nap kitaláltuk Dorotával, hogy azért csak meg kéne inni 1-2 sört, szóval elmentünk 6-an a Moon pubba. Mi ketten, a barátja, Ira, meg még két haversrác. Az jó kis este volt, elröhögcséltünk, mi söröztünk, a három srácból kettő kávé-ásványvíz menün volt, egy pedig a vodka-meggyet választotta. :D Na és kaptam kiképzést török lányokból. Érdekes: Ami otthon a csajoknak a "megfolytás", az itt kötelező. Ha nem hívogatod, meg kérdezgeted, hogy kivel vagy, miért nem vagy otthon, mit csinálsz, stb., szal tudjátok, akkor kiakad, hogy már nem táplálsz érzelmeket iránta, nem érdekel... Tehát ez kötelező. Pff, furcsa, bár a furcsaság érthető ott, ahol a férfiak olyanok, amilyenek. Aztán meg kitalálták ezek az okosok, hogy nekem kell egy török csaj, és hogy szereznek nekem egyet. Úgyhogy elkezdtek interjúvolni, hogy komoly kapcsolat legyen-é, hajszín, magasság, mellméret, minden. veh Hát ha nekik ez az örömük, én ugyan el nem rontom a játékukat. :D

(Denizli at night. Jó szar minőségben. :P)

Péntek esténél tartottam. Joe-val elmentünk a plázába kajálni. Mexikóit nyomtam, burito-t, ugyanis az a kedvencem tőlük. Vicces volt a rendelés, a tulaj kijött, aki nem tudott angolul, ámde perfekt német volt. Szal elő kellett kaparni a legmélyebb bugyrokból a deutsch-ot. Háááát... Mondjuk, hogy megértem, de összerakni egy értelmes mondatot azért nagy kihívás. Azért elbeszélgettünk, mondtam, hogy mit csinálok itt, meg hogy majd jön egy mexikói lány, azt majd elhozzuk ide, hogy megmondja a frankót. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, egyből értette, hogy mi a helyzet: Vázolta, hogy ja igen, minden magyar tud egy kicsit németül, mer egy ország voltunk. Na annyira nem voltam up to date nyelvtudásilag, hogy elmagyarázzam neki, mekkora ordító kapufát lőtt ezzel, szal beértem egy erős neinneinnein-nal. :D Amúgy a kaja mocskos jó volt. (Bájdövéj, a héten egyszer birkapöri volt az ebéd a cégnél. Ezt egész hazai íznek értékeltem. Azt meg kicsit sem értékeltem, hogy Joe az első mozdulatával összebaszta a tisztán felvett bézs szövetgatyámat, meg az ingemet vele, szal vihetem a tisztítóba. Vigyázni kell a gyerekkel, mer nem annyira talpraesettek a mozdulatai. 3 nővére van. :P)
Kaja után kiültünk a kávézóteraszra, ahol összefutottunk a japán lánnyal, Arie-vel. (Nemtom hogy kell leírni, "Erí"-nek ejtjük. :D) Leültünk vele, teáztunk, dumáltunk. Jó volt kicsit megismerni, most már világos számomra, hogy ő a helyi Luca. :D Olyan fiúkkal haverkodós, aranyos, nevetős, kishúgnak való. :) Csak még apróbb, kb a könyökömig ér. :D Amúgy 5 évet tanult az USA-ban, az angolja eléggé rendben van.
Csatlakozott hozzánk két török srác is, akiket eddig még nem ismertem. Jó fejek nagyon, az egyik 10 hónapot erasmusozott németországban, vele is trécseltem kicsit németül. Készültek itt képek is, majd feltolom, mint mondottam.
Nem részletezem túl, mehetünk a szombatra. Úgy volt, hogy elmegyünk kocsmázni kb 4-en, de a brazil csajnak beszopkodta az ATM a kártyáját, szal ők kiestek, így mindenki kiesett, pedig már puccban-parádéban voltam a plázánál. Ahol amúgy volt kis török néptánc, azt fel is vettem. Videót sajna nem tudok ide felrakni. Majd megmutatom valahogy.
Szóval ismét a kávézóban futottam össze a társasággal, Mayara, a barátja, aki nyilván török, de szintén a jófejekből való. Meg Arie megint. Realizáltam, hogy nincs sok esély velük a pörgésre, úgyhogy a véletlenül arravetődő tegnapi srácokhoz csapódtam. Ők ki voltak még egészülve két sráccal, az egyik szintén németországi ösztöndíjas volt, a másik meg aznap ért haza a dániai kiküldetéséről. Elmentünk a çamlik streetre, ami a legmenőbb utca itt, és beültünk a legmenőbb kávéházba. Jót elpörögtünk. Megtudtam egy újabb török érdekességet. Ha csak fiúk akarnak bemenni egy diszkóba, mondjuk öten, akkor nem engednek be. Kell, hogy legyenek csajok is. Ennek azóta utánakérdeztem, tényleg így van, mert a török kanos fiúk veszélyesek, de tényleg, szal meg kell őket szűrni... Ehh. De az öltözékkel, meg egy kis borravalóval csodákat lehet elérni. :)
Arról is hallottam, hogy egy közeli (6 óra busszal :/) városban van egy magyar gyakornok csaj, őt majd megpróbálom lenyomozni, csak úgyból, hogy mondjak neki egy hellót.
Meg rávettek, hogy próbáljam ki végre az origi turkish coffee-t. Miért ne. Hát az lett az eredménye, hogy fél 5-kor aludtam el. Ja, mer éjfélkor ittam. veh Elég erős fajta, de magyar szájjal azér iható, de nem véletlenül vízzel szolgálják fel kötelezően. Viszont a "sár", azaz a zacc, az ott van az alján. Amit fogyasztás után mókázásra lehet használni: Ráraktam a csészealátétet, megrázogattam, és felfordítottam az egészet. Kívántam valamit, a gyűrűmet meg rátettem a csészére, abba ment a szerencsém. 5 erc várakozás után fel lehet fordítani, és jósolni lehet a végeredmányből. Arkın jósolt nekem, jó fej volt, csupa jót mondott, nagyon tetszett. 1 körül hazaértem, aztán elvoltam a géppel, mer a kávé pörgetett.

Vasárnap megint ázsiai napoztunk, 4-en voltunk, japán, korea, kína, meg hát khm. A kakukktojás. :D Tientiennél voltunk, nem ragoznám túl: Bezabáltunk, megnéztem a Forma1-et, aztán aludtam 1 órát, de a többiek is. Felébredtünk, megint bezabáltunk, hazamentünk. Ennyi. :D

(Egy igazi gettóverda. Kaptam már ígéretet, hogy vezetheteh egy ilyet, juhhúúú!)

A mai napra kitérnék még, de a kezem már fáj kicsit. Lehet, hogy hülyeség lesz ez a heti egy poszt. :D Tegnap szar éjszakám volt, baromságot álmodtam, meg a szúnyogok is felzaklattak kicsit. Amúgy kisebbek jóval, mint otthon kisebbet is csípnek, de most valahogy belejöttek, szal 5-kor volt egy kis faji tisztogatás, mer felébresztett két mocsadék.
Melóban ma, mint már említettem, kontaktokat kerestem. De van valami sokkal érdekesebb. A szlovák csaj rámírt délelőtt, hogy jó híre van. Mégpedig, van itt egy török csaj, aki egy évet volt Budapesten, ahol magyarul is tanulgatott, és nem akarja elfelejteni. És mikor meghallotta, hogy van itt egy anyanyelvi magyar srác, akkor extázisba esett. :D Szal majd csütörtök magasságában találkozunk. Nemtom, hogy néz ki, még az is lehet, hogy nem jól. veh Na mindegy. Meg hogy kb 3 hete itt volt két barátnője Mo-ról. Ehh, fasza...
Főnökúr meg előkerült ugye, jött-ment, értelmesen nem lehetett vele beszélni. Rákérdeztem, h mikor lesz fizu, mondta, h minden hónap elsején. Kérdem, h akkor holnap? Erre lefagyott, nézett bután, aztán realizálta, hogy "Ahhaaaa, igeen, holnap van elsejeee." Na kíváncsi vagyok. :D Meg amivel felhúzott, hogy megcsináltam neki a kurva táblázatait, meg képek, meg tököm, erre benyügi, hogy fémszövetes tömlőt mégsem fogunk gyártani, mert az túl drága, szóval szerkesszek át mindent, a képet variáljam át... Holnapra. Ahha, nyád, majd hnap. Meg a Gökhan mondta, hogy a Bülant mondta neki, hogy kicsit csalódott volt, mer megnézte a nethistoryt, vagy mit, és hogy sok a fészbúk, meg a jutúb, pedig neki most tényleg szüksége van a segítségünkre. Hát az én gépembe bele nem mászott, az tutti, esetleg a sajátján látta, amin Ira bűvészkedik... De amúgy meg ha szomi a lelkem, akkor nekünk mondja. És nekünk is szükségünk lenne az ő segítségére, mer úgy nem lehet dolgozni, ha nem tudunk lófaszt se semmiről... Na mindegy. Holnap jönnek valami Isztanbuli partnerek, szal lesz egy kis bazseválás, meg lehet tudunk beszélni is majd a bossal.

Na mára most ennyi, fáj már a csuklóm. Lehet nem várok egy hetet a következővel.

Egy hónapja kint vagyok...

Olybá tűnik, hogy szerdán írtam utoljára blogot, mosmeg már hétfő fan. Faja. Eleinte azért hanyagoltam, mert nem történt semmi, aztán meg tólsok minden történt, vag ycsak nem volt időm, vagy csak kedvenc unokahugicámmal msn-eztem fél ötig. :D Amiről le kell, hogy szokjunk. :D Mindenesetre az van, hogy csütörtökön fingom nincs mi történt... Biztos semmi, mer se fényképem, se emlékem, se sztori nem jut eszembe, de ha menetközben beugrik, majd odaírom. Az rémlik, hogy megláttam a vezetékgyár igazgatóját az irodában, és összeszorult a seggem, hogy most fognak deportálni. veh

Na ami fixen megvan, hogy valami nagyobb fajta "itt a ramadan, de mi nem élünk vele, szal iszunk" fantázianevű mulatságot terveztünk. Vagyis Alicija találta ki, és meghívott mindenkit, csak a mi lakásunkba. Szal gyanús volt, hogy résztveszek a rendezvényen. veh Még akkor is, ha tudtam, hogy szombaton is 10 óra meló vár rám...
Bizony itt a "holy month", és 40 napig marad is. Ez bizonyos észrevehető változásokat hozott a város életében. Az egyik például, hogy a digitális müezzin, azaz a legtöbbet jáccot arab sláger még sokkal gyakrabban szól a mecsetekből, meg mostmár látni nagyvenfős csoportokat térdenállva imádkozni. Nálunk a cégnél nem túl jó muszlimok vannak, mert esznek, isznak egész nap. C-c-c. De legalább nekünk se kell sunyiban tömni a búránkat. :D Viszont céges ramadam naptárt szereztem, rajta van percre pontosan az összes ima ideje, nagyon menős. Meg hogy mikor lehet enni. Jah, vicces kis közjáték még, hogy olyan 3-4 óra magasságában, hajnalban dobosok járják körbe a város utcáit, de jó nagy dög dobokkal, és ébresztik az embereket, hogy enni kell, aztán meg imádkozni. Hát egészségükre. :D Nekem persze esélyem nem lenne felébredni rá, de jópárszor már hallottam, merthogy például fentemlített okból még nem aludtam. :)
A legkellemetlenebb velejárója az, hogy a szórakozóhelyek zárva vannak... Mind a 2, vagy 3 diszkó. :P Majd októberben kinyitnak, hehh. Fasza. A pubok nyitva vannak, de azok sem nyújtanak túl sok felüdülést, mert üresek, drágák, és utána úgysem tudsz mit csinálni. Szal marad a házibuli. Pedig szerintem igény lenne rá, mert nagyon sokakat, főleg fiatalokat látni, hogy esznek napközben, meg cigiznek, mondhatni szarnak Allahra...
Na jut is eszembe! Csütörtök, nagyon fontos esemény, ami mellett bizony kár volna csak úgy elmeni. Ettem a McDonald's-ban. veh Ez sokak szerint kötelező program, ha idegen országba látogatsz, főleg aminek híres saját konyhája van, hogy speckó mekis kaják után nézzen az ember. Szerintem is! :D Előtte jó alaposan rákészültem, megnéztem a honlapot, jócskán nagyon éhes is lettem, Joe-val egyetemben. Ezt ajánlom minden kedves érdeklődő számára amúgy: Török McDonald's honlap. Katt a flash verzióra, aztán a Big Mac-re, aztán jobb oldalt az Ürünler & Menüler. Ott már egyértelmű. :D Ha Gele olvassa ezt, akkor remélem, legalább ő megnézi. :D Kiemelek egy két érdekességet: Bárányhúsos pitaszerűség, double KöfteBurger (én ezt ettem, faja volt), double McChicken, MegaMac (BigMac 4 hússal). Meg van Royal is, meg sajtos negyedfontos, ami a Ponyvaregény szerint ugyan az, szerintük nem. :D Ja, a Burger Kingben is vannak finomságok, pölö triple Whopper. ehhe Ezek nem szarakodnak, tolják a húst talicskával a szádba. Amúgy drágább, mint otthon, egy menü olyan 1300 körül van, de a brutálabbak 1600 magasságában mennek. Csak vannak ilyen álandó akciók, mint pl két duplaköfte menü, vagy két csikken 12 líráért. Az még viselhető, de nyilván nem fogok minden nap ott enni....

Jóvan, vissza péntekhez. Melóban nem volt semmi érdemleges szerintem. Siettem haza, mert 9-kor indult a mandula, és előtte még tus, meg hajnyírás, meg egy kis styleshift az arcomon, mer aszonta Kazim (aki már nincs itt), hogy török szemmel a nagy szakállam miatt vagy muzulmánnak néznek a nők, vagy európai, mondjuk német töröknek, és egyikkel sem leszek igazán népszerű. veh Szal kicsit finomítottam a stíluson. veh
Miközben készülődtem, befutott Gokhan, és mit hallok? Még péntek este lép újdonsült párjával, Alicijával Isztambulba az apjákoz, aki át akarja rakni egy ottani egyetemre, szal lehet, hogy ott is ragad... De kár vóna. veh De amúgy nem akar, meg mittudomén, az AIESEC elnökség is kötelezi nyilván. Minden esetre azóta nem láttam, és ezt annyira nem is bánom.
Érkezett egy új gyakornok, egy ukrán csaj, aki kollegina lesz. Well, már első pillantásra is jócskán unszimpatikus volt a lángosképe. De ami sokkal rosszabb, hogy folyamatosan jár a pofája, és hangos, és baromságokat beszél, valami olyan mocskos idegesítő akcentussal, hogy kitépném a hajam, ha lenne. Így lehet az övét fogom. :D A th-hat mocskos erős dz-nek ejti. Dzéjj, meg dzett... Fúú, de idegesítő. Ha meg kérdezel valamit, akkor egy öblös dáá, vagy nyeet a válasz. De az attitűddel is vannak problémák, mert egyből rinyálni kezdett, hogy ő nem barátja az internetnek, és hogy fűtőrendszerekről volt szó, nem csövekről, meg csak 3 hónapra van vízuma, mert majd meglátja, hogy akar-e tovább maradni. Há csókolom, erre mondják, hogy feltett kézzel indul harcba, csak ő még rikácsol is hozzá. Egyetlen pozitívum, amit meg tudok említeni, hogy három üveg vodkát hozott... Ehhe...

(Csipet csapat. Mellettem jobbra brazil lány, Mayara, ő fej, szeressük.)

Elkezdtünk tankolni, egy kis from Gerappa with love szólt aláfestésnek. Ja, itt a lakásban van egy 4.1-es hangcucc, szal lehet már mókuskodni. A többiek is elkezdtek szállingózni, természetesen a "vérszagra" 1-2 sosemlátott török janicsár is megjelent kivont karddal, de sok vizet nem zavartak... A hangulat jó volt, egyre jobb, így elkérkezettnek láttam az időt egy jó kis sessionre, szal LP Cox beizzította a Virtual DJ-t. :D Nem éppen török pop-ot kezdtem el pörgetni, de kajálták, főleg azok, akiknek a véleménye még érdekelhetett is volna... Kaptam is megint egy rakás pendrive-ot, hogy másoljak zenéket rá, eddig asszem már hétszer tettem ezt meg, juhéjj. Tientien még arra is megkért, hogy a mixet, amit épp hall, másoljam neki fel. Mondtam, hogy nem biztos, hogy felveszem... veh

(Faggatják a DJ-t)

Összességében ez már említésreméltó buli volt, bekarmoltunk kicsit, én szabadlelkűen szerelmet is vallottam mind Kazahsztán, mind Kína irányába... veh Tientien az arcát takargatva kuncogott, amolyan tipikus kínaiasan, Nadya az karakánabb csaj, ő ájlávjútúzott rendesen. :D De annak is van török kanja, vagy szivecsücske. Ezek a törökök lecsapnak mindenkire, aki idejön. Már az ukrán csajnak is van udvarlója, pedig tényleg elég baltávalfaragott karaktere van... veh Na mindegy, jó móka volt, vége lett, aludtunk. Vagyis előtte még dumáltam Annámmal egy sort. Ezt ideírom emléknek. :P

(A naggyát már jól ismerem veh)

Amúgy ezt az akciót, mm a külföldi lányokkal fészbúkra is felírtam, és mivel Nadya felismerte az országa nevét, ráeresztette a Google translatort... Csöppet félrefordított, de az ötlet már így is ilyesztő. veh Valamelyik nap belegondoltam, hogy mi lenne, ha megértenék a blogomat, és beleizzattam a gondolatba. :D Ráküldtem a fent említett fordító alkalmatosságot az egész blogra. Hát... Dzsószer komámmal vagy fél órát sírtunk a röhögéstől, aki unatkozik, próbálja ki. :D

- intermezzo: Most jut eszembe, hogy csütörtök a mi csodás nemzeti ünnepünk volt, csak nem maradt meg nekem ugye, mert dolgoztam, juhajja. Otthon mindenki bulizott, hát, én is szívesen ott lettem volna, ezt elhihetitek. Az én drága szépséges kollegináim, akik szintén a szotéban ropták, ígértek nekem egy cuppanós nagy puszit, amit meg is találtam, és alant látható. :D -

(Kicsit olyan, mintha kérnétek tőlem valamit. :P Puszi nektek! )

Másnap meg ugye meló. Az ébresztést azt elfelejtettem izzítani, de nem is stresszeltem túl a dolgot, mert mint tudjátok, az nem divat errefelé. Fél dél körül beszédültem, de az ebédig nem annyira éreztem a ritmust, diósgyőri volt kissé a hangulatom. veh A feladat az volt, hogy szöveget kerestünk, amit a honlapra rakhat a főnök. Kerestünk, találtunk, jipijájjéé.
Szombat estére is volt terv a többiekkel, két csaj lelépett vasárnap, őket búcsúzattuk egy pubban. A nyári fecskék lassan hazaröppennek. 10-kor jöttek értünk kocsival, szal buszozni nem kellett legalább. Nem mondom, hogy olyan kényelmes volt egy Smart-ban ülni hat embernek, de ha megtehetjük, menjünk kocsival. :D (Na jó, ForFour volt :D) Bent észleltük, hogy jócskán kihalt a város, ezért a hangulat nem volt tetőfokán. Egy sör ütán a csapat nagyobb fele úgy döntött, hogy elmegy fagyizni, kedvem volt nekem is, szal nekivágtunk a városnak. Szerencsére ez a non-stop hely hozzánk elég közel van. Ha valaki meglátogat majd itt, elviszem majd oda, mert kurva jó a fagyijuk. :D
Utána haza, nem volt túl nagy a pöri... Ramadan van...

(Csipet csapat 2. Itt se sorolnám a neveket. :) Van két török lány is a képen, karikázzátok be őket :D)

Vasárnap dél körül végre összeszedtem a szennyesemet, és áthúztam a Kazim-lakba, ahol Joe is kempel, mer nekik van mosógépük. Hát ez a nap erről szólt. Kimostam, kiteregettem, megnéztem az F1-et, ettünk 6 lírás nagyon finom egybegrillcsirkét, éjfélkor meg irány haza, pedig a ruhák nem is száradtak meg teljesen... De végre vannak tiszta cuccaim, ami már nem ártott Petinek...
Itthon lazultam kicsit, nem volt semmi, megesett ama bizonyos fél5-ig msn, szal 3 óra alvás után jöhetett a munka megint.

Rövid ez az egynapos hétvége basszus... Bementem, az új ukrán förtelem már bent kempelt. Talán kicsit gonosz vagyok vele szemben, de amit ma művelt, az nagyszerű volt. 
Van már a cégnél is egy Gokhanunk, ma volt az első napja, 35 körüli faszi, ő az új export menedzser, jól keni az angolt, értelmes, jó lesz vele melózni. Bájdövéj sztem a mai volt a legértelmesebb nap eddig munkában. "Kész" a honlapunk. Hát hülye ez a főnök. Az általunk adott szöveget egy az egyben feltolta az oldalra, még azt is, amit neki írtam kommentbe, hogy "ide valami ilyesmit kéne írnunk, meg ezt, ha igaz, ha meg nem, akkor valami mást". veh Szal gyanús, hogy átolvasta. :D Na 4-en összeültünk, és szétfikáztuk konstruktíve, azaz összeírtuk, hogy mi mindenen kéne változtatni. Meg elkezdtünk ötletelni szlogenen, söttörösöttörö. Szal végre egy kis marketing. Árak is szállingóznak, van már magyar is. Csak az ukrán csaj ne vertyogna.
Nah, ma a nap közepén beállított a török kanja, akit amúgy ismerek én is, hogy elvigy sim-kártyát venni. A csaj felkapta a napszemcsit, meg a ritikült, és odaböfögte a titkárnőnek, hogy lépőke van, fél négykor... Aki persze nem tud angolul, és rákérdezett, hogy mégis mi ez a hacacáré, mer ő amúgy a főnök jobbkeze, ha ő nincs bent, márpedig ma nem volt. Erre drága Irina elkezdett hangoskodni, hogy nyepanyemáju, meg faszom, és hogy akkor vegyék úgy, hogy ez nem volt az ő munkanapja, majd ne fizessék ki, és szevasz, elviharzott. Hát ledöbbent mindenki, de nem baj, így kell bemutatkozni az első napján az embernek, gratula.
Na köbö ennyi, most itthon kempelek, ez az ukrán is ideszokott, fájdítja a fejemet a folyamatos dumálással... De csak elhúz már lassan...

Az időről még annyit, hogy megint beütött a tutti, a laptopom az utóbbi két napban négyszer szállt el, mert túlmelegedett... Cegény.

Csók mindenkinek.

Na mehet tovább a sztori, megint van miről beszélni. És mostmár szép, megújult, egyedi és pásszentos környezetben olvashatjátok a kalandozásokat. By the way, tényleg várok visszajelzéseket, hogy milyen. Például, hogy túl kékek a hegyek, lehetne türkizebb. :D (Réku, most meg vagy említve! :D) Szerintem elég jó lett, nem is volt olyan egyszerű megcsinálni, meg nehéz se... :) Azért jól jött, hogy láttam már forráskódot életemben. :P Tervben van még persze további finomítás is, pédául a sablonos alcím lecserélése valami kreatívabbra. (2 :P) Na jó, back to the story line!

Hazaértünk a tuttiból, és pár telefon után kiderült, hogy csak éjfél körül tudok majd bemenni az új lakáskámba, mert senki nincs otthon. Úgyhogy maradt a régi lakás... Boldog voltam, hogy megint a régi illatokat érezhetem. ;) Amúgy mocskos meleg volt, meg lehetett dögleni, így jobbhíján szenvedés volt a program. Aztán elkezdtünk sakkozni Gokhannal. Elsőre nyertem, miután megtudhattam, hogy ő igaziból profi sakkozó, csak az elején tanítgatni akar. Nyilván. :D Később az volt a baj, hogy mivel sörözik, nem tud koncentrálni. Anyway, jáccadoztunk, de aztán ez félbeszakadt, mert a frissen kirakott barátnőjével beszélgetett telefonon órákig. (Keveset voltak együtt, a csaj másik városban van, messze, nem tudnak találkozni, csak kéthavonta. Nekem is volt "szerencsém" megtapasztalni, milyen jó is egy ilyen helyzetben.) Szóval telefonált, meg Alicija is benézett hozzá egy röpke mizujsra, aztán le is lépett. Valami nagy feszkó volt a levegőben itt a nők miatt, hjájj. Lényeg, hogy Gokhan sörözött folyamatosan, csúszott lefele, és Rexet pumpolta pénzért állandóan, hogy majd holnap megadja...
Fászom, olyan unalmas volt az a rohadt délután, meg este, hogy beszélni is kár róla, szal hagyjuk a csába, de tényleg. Vedelte egész nap a sört, én meg malmoztam, aztán végre haza tudtam menni, oszt jóvan, ennyi.

(A lovely iroda, zárás után)

Hétfőn nem munkába mentem reggel. Az volt a plan, hogy 9-kor bekopogok Mr Depresszióhoz, és nyakunkba vesszük a várost, hogy 1. pénzt váltsak, 2. fényképet csináltassak (7 igazolványkép kell a rohadvány Polis-nak a tartózkodási engedélyhez), 3. kulcsot másoltassak, 4. elintézzük a tartózkodásit.
Majdnem mind sikerült is. Jajj, majd elfelejtettem! (most visszakanyarodtam ide :D) A reggel megint "viccesen" indult. Egyrészt Gokhan még mindig részeg volt, ezér csak 11-re tudta összeszedni magát, másrészt nem volt meg az egyszál kulcs a lakásához, pedig feltúrtak mindent. Rex agya is fel volt má húzódva rendesen... Na egy kis jajjveszékelés után mondtam, hogy kár itt egymást nézni, kis kínai itthonmarad, az AIESEC irodához másnak is van kulcsa. Vesz majd szépen új zárat, kifizeti, lesz kulcsa. Ebben maradtunk,  elindultunk. Előző este még leugrottunk sörért, de útközben leült Mr Heartbroken a padkára telefonálni. Hát nyilván ottaláltunk a kulcsot másnap fél 12-kor... Pffff. Na mindegy, szóval pénzváltás. Happy voltam, mert egyre többet ér itt a dollár. Az kipipálva, elindultunk a rendőrség felé, ami sacc/kb úgy 100000km-re van a központtól. Gyalog mentünk, mert kellemes 42 fok volt csak. Odaértünk egy év alatt. Modta Gokhan, hogy biztos van ott fényképész valahol, szal majd ott pózolhatok. Gondoltam, hogy nagy pech, ha nem lesz bazzeg... Utánakérdeztünk, volt ott egy tényleg. Nyilván csak 6-ossával lehetett venni, no digital technik, szal 10 líráért kaptam 12 fényképet, majd osztogatom, vagy nemtom. Megvártük, hogy a fakabátok megtömjék a pocakot, és mentünk letelepedésér kuncsorogni. :D Hosszas török diskurzus után - egy egyébként igazán szimpatikus rendőrbácsival - csalódottságot láttam szeretett mentorom arcán. Azt állította (nem véletlenül fogalmazok már így), hogy a csóka, aki vágja ezt a témát, szabin van, ezért nem lesz olyan eccerű a dolog. Írnom kell egy levelet törökül (veh), meg a cégnek is kell írnia egy levelet aláíráspecsétdátum, hogy miért vagyok itt, meg ki is vagyok, söttörö, aztán mehetek majd a szervekhez, és fizethetem ki nekik a 90 lírát. Alapból felkúr ez az egész, mert már 60 eurót letejeltem a török kormánynak a pesti konzulátuson, ahova szintén mindenféle igazolás kellett. Ők adtak egy szép nagy vízumot, de ez nem elég, itt megint végig kell szopni az egészet. Csak most törökül, juhéjj. Nade ezek után már megkérdeztem, hogy "Figyejjmá, Gokhan! Én vagyok az első ebben a városban, akinek ezt a szart meg kell csinálni???" Perszá háphápháp volt, meg szabadságon van, meg... Najóóóvan, apuka, lényeg, hogy házhozmentünk a lófaszér.

(Dógozok keményen :D)

Visszabaktattunk a városközpontba, ahol hosszas kérdezősködés után megtaláltuk a kulcsmásolót kb. 50 méterre az AIESEC irodától. (!!!) Ách! Ez a gyerek öcséém... Kulcsom már legalább van. Bejöttem melózni olyan fél három magasságában. Vagyis az túlzás, hogy melózni, mer nagyjából most nincs semmi feladatunk, mindenki túl elfoglalt ahhoz, hogy munkát agyjon nekünk. :D De volt izgi is, mert megjött az új íróasztal, meg kaptunk szép nagy monitorokat. Gépet nem kértünk, mert minek. Se koreai, se magyar billentyűzet nem lenne hozzá, úh jó a laptop. Szépen átköltöztünk, mostmár közelebb van a klíma. :D Ja, a mai képek fő témája az iroda, mint láthatjátok. :)

Keddkeddkedd... Hm... Mi volt tegnap? A helyzet melóban nagyjából változatlan, megírtam a tegnapi posztot, meg megcsináltam az új design-t. :P Meg dumálgattam az otthoniakkal, Rékuval (3.), Dalminnyóval, Joe-val... :D Jól telt a nap. :D Este volt egy érdekes beszélgetésem Dorotával. Mondta, hogy Svetlana megkérdezte, hogy kinek az ötlete volt, hogy odaköltözzek, mer hogy olyan izé így a szitu. Nyavajgott kicsit, pedig velem szemben meg vigyor, meg de jó zenéid vannak, másolj már le nekem párat, vágod. Dorota meg mondta, hogy az ő ötlete volt, meg amúgy Svetlana is csak később került oda, de még ha lenne is köze hozzá, akkor sem tudta megkérdezni a véleményét, mert ki volt kapcsolva a telefonja egész hétvégén. Nemtom érthető-e. A magyar-lengyel barátság az áll. :D Ennyiben maradtak kb. De itt át is kötök a szerdára, azaz mára. (tegnaphoz még annyi, hogy vettem egy vödör jégkrémet, juhajja :D) Beszéltem ma msn-en a polszká gyívocskával, aki mondta, hogy orosz kolleginánk bejelentette, hogy átköltözik Tientienhez, mert onnan Tang úgyis hazaröppent már, mer ez így neki nem jó... Persze továbbra is mellettem áll, és mondta, hogy szarjam le, vaslzeg más gondja is van, csak ránk fogja a dolgot. Meg tegnap este bizonyára volt egy nájsz beszélgetése Gokhannal, az meg keveri a szart. A poén az egészben, hogy egy hét múlva Svetlána elhúz vissza az orosz valóságba... Én nem pörgöm túl ezt a dolgot, mert tudom, hogy jófiú voltam, Dorota is azt mondja, hogy neki semmi baja, de mostmár reméli, hogy este nem lesz ott Svetla, mer fölösleges feszültséget generál csak. :D Erről ennyit.
Keddhez még csak az, hogy úgy volt, hogy Rex megy mosni a cuccait, és megcsinálja nekem is, de sajna szennyesen hozta vissza. Ez nekem most már kezd probléma lenni, mert elfogytak a tiszta cuccaim, szal találnom kell valami módot gyorsan, hogy kimossam őket. Rex egyébként ma (szerdán) visszahúzott Kínába egy egész napra, mert aztán meg megy tovább Malajziába, valami éves legnagyobb AIESEC csúcsra. Elköszönéskor megölelgetett, és elmondta, milyen nagyon örül, hogy megismert. :D El is hiszem. veh

(Az én szemszögemből, ha felállok :) )

Ma meguntam, hogy nincsenek árak Európából, mert szabin van az, aki németországból fogja küldeni, úgyhogy szereztem máshonnan. :) Meg írtam az angoloknak is, mostmár keresztkérdésekre is tudok válaszolni, szóval kapok onnan is anyagot, szuper. Ezzel elvoltam egész délelőtt, meg koradélután, összedobtam egy fasza kis reportot a főnöknek. Aki amúgy ma egész sokat volt bent, beszéltünk is vele mindenféléről. Ami kurva jó hír, hogy jövőhéten, vagy azutáni héten elröppenünk Isztambulba, megnézzük a gyárunkat. Szerintem egy napos trip lesz, de ez akkoris feldob! :D
Ami rosszabb hír, hogy maga a költözés Isztambulba még nagyon képlékeny. Bülent (főnök) szerint jó lenne, de rohadt drágák az irodák, úgyhogy keresgélnek. De még semmi sem biztos.
Délutánra meg beígért egy gyárlátogatást itt, Denizliben, ami meg is történt. Megnéztünk egy elektromos vezetékgyárat, amiben szintén érdekeltsége van a mesternek. Magyarázott valamit, hogy gondolkoznak rajta, hogy pár gyakornok majd ott fog dolgozni inább, nem itt a Nemo-nál... Hm. Odaértünk, benéztünk a főnökhöz, aki nagy gondban volt, mert épp ajtót kellett választania az új villájához. :D Aztán körbementünk a gyáron, beszélgettünk a terveikről, blablabla. Vissza az irodába, ahol csatlakozott hozzánk egy sötétebb bőrű csávesz is. Na az nagyon viccesen beszélt angolul. :D -Hello, I'm Peter! -Peter, very good, it is very good. Peter, wonderful! veh Sztem kicsit be volt kábulva valamitől. Kérdezte, mit tanulok. Mondom, trade & marketing. -Oh, it's beautiful!! Really good, hmm perfect! veh Kicsit úgy nyomta, mint aki pornóra castingol. Aztán megkérdeztem, hogy ő milyen minőségben van jelen. Mondta, hogy ő az export menedzser, amúgy 25 országgal vannak kapcsolatban, és évi 65 milló dolláros forgalmat bonyolítanak. Hellóóó! :D

(Kábel a rengetegben)

Na aztán elkezdett körvonalazódni, mivel stírölt a három török, hogy azon spekulálnak, hogy majd engem odapakolnak. Aha... Aztán szerencsére kiderült, hogy jobb lenne nekik valaki, aki tud arabul, szóval inkább felhívták Gokhant, hogy kerítsen egyet. Visszafelé a kocsiban azért elmondtam drága főnökömnek, hogy nem így megy ez, hogy seftelünk a gyakornokokkal. Mert én az AIESEC rendszerében a Nemoval vagyok "elcserélve", velük vagyok szerződésben, szal annyira nem lenne oké, hogy elpasszolnak a vezetékgyárba, meg amúgysem szívesen mennék. Megértette, asszem. Mondtam, hogy ha oda akarnak embert, akkor eleve oda keressenek.
Amúgy beszélgettünk a tervekről is, minden héten lesz majd brainstorming, meg alakítgatjuk a dolgokat. Ezt kicsit körülményes lenne most vázolni, szóval majd menetközben beszámolok. Volt szó róla, hogy igazán nem probléma, ha Németországba kell utazni 1-2 hétre, vagy ha a partnerek akarnak ideutazni, vendégül tudjuk őket látni Isztambulban, csak legyen biznissz, és akkor mindenki happy lesz. :) Szóval ha valaki akar egy kicsit nyaralni, vegyen 5000 méter csövet tőlem. :D

Most amúgy már itthon vagyok, közben megvacsiztam hazafele. Az orosz cuccai még itt vannak, szóval majd jól előkapom, ha felbukkan. :D Majd mesélek. :D Pacsi!

Hajj, de el vagyok maradva a blogolással... Ennek az egyik oka, hogy hétvégén volt egy kis wellness, de kezdjük csak az elején! :)

Péntek. Hazamentem melóból, a lépcsőház ajtaja nyitva volt, szóval nem kellett senkire várni, hogy bemenjek. Felmentem, Jessey otthon volt, Gokhan meg Rex az irodában. Mivel hosszú beszélgetésre nem készültem a kis hobbittal, mondtam neki, hogy csumi, jáccál csak az iTouch-csal, én átnézek a szomszédba. Ott Dorotát és Kazimot találtam félreérthetetlen helyzetben, ugyanis bulizni készültek, és ez látszott rajtuk. :P Kazim kerekített megint egy házibulit, amire egyébként napközben én is meghívást kaptam. Így csak két kérdésük volt: 1. Megyek-e bulizni? 2. Átköltözök-e most azonnal? Evidens, hogy mindkettőre egy nagy kövér YES volt a válasz. Mivel ők már nagyon indulóban voltak, nekem meg azért még kellett idő, leléptek, Dorota hagyott nekem kulcsot, Kazim meg rajzolt egy térképet, meg elmagyarázta, melyik minibuszt kell lefüttyenteni. Én meg gyorsan felhívtam Gokhant, hogy búcsút intsek neki szóban. Részéről minden okés volt, meg megbeszéltük, hogy majd bent találkozunk, és én viszem magammal a kisgyereket is, had szagoljon egy kis frisslevegőt már végre.
Na, bő másfél óra alatt sikerült átcuccolnom, meg elkészülődnöm, szóval indulhatott a manula! Becsöngettem a mostmár szomszéd kollégához, készen állt, szal akadály már nem volt. Kérdezgette, hogy hova megyünk, én megnyugtattam, hogy fogalmam sincs, sosem mentem még arra minibusszal, de van térkép, meg instrukciók, úgyhogy nem kell beszarni. Meg ha cink van, akkor csináljon valami harcművészeti bohóckodást, hátha azt hiszik majd, hogy Jackie Chan játszótársa. veh
Gond nélkül elértünk a megbeszélt helyre, ahol Kazim tesvír, meg Dorota összeszedtek minket, vettünk gyorsan 2 üveg vodkát, meg valamit bele, és már a kérón is voltunk. Én azzal kezdtem, hogy rendeltem valami kaját, mer a vacsora az kimaradt, aztán elkezdtünk kortyolgatni. Nem volt valami nagyszabású rendezvény, sokan maradtak távol igazoltan... Kb. 10-en voltunk. Volt ott egy brazil csaj is, szintén gyakornok. Nemtom vele találkoztam-e már, de most biztos. :) Minden esetre tovább bővült az ismerős országok listája.:) Befutottak Gokhanék is, láthatólag tényleg nem vette zokon, hogy leléptem, sikerült jó diplomatának lenni, szal a "barátság megmaradt". lol
Beszéltünk a szombati munkáról, mondta, hogy persze majd ő megbeszéli, meg felhívja most azonnal, meg nyugi, nem kell majd dolgozni. Aztán nyilván nem telefonált, de végül abban maradtunk, hogy reggel bejövünk együtt, és megbeszéljük a főnökkel, hogy mi a szitu. Azért is volt ez érdekes, mert terveztünk egy kétnapos kis lazulást Pamukkaléban. (Ezt nem tudom, mondtam-e...)
Más egyéb érdemlegesről nem nagyon tudok beszámolni. Hazasétáltunk, természetesen Gokhan ottfelejtette a kulcsot Kazimnál, de ez hálistennek már nem az én nyűgöm volt. Ő visszataxizott érte, én meg befeküdtem az én új ágyikómba, a galatasarayos ágyneműbe, egy olyan lakásban, ahol lehet cipő nélkül is járkálni, anélkül, hogy tiszta retek lenne a talpad, ahol nincs büdös, nincs mocsok, van viszont internet. :D Szóval meg vagyok elégedve, a társaság is jobb, a már emlegetett lengyel lánnyal, Dorotával, és egy orosszal, Svetlanaval lakok. Utóbbival egy szobában.

Szombat reggel esélyem sem volt felkelni, úgyhogy kihagytam a company meetinget. 11 körül terveztem bemenni, de kedves lakótársam összefutott Joe-val, meg Gokhannal, akik voltak bent a cégnél, és mondták, hogy no para, no meló. Na ettől jól megnyugodtam, és tovább folytattam a relaxálást a kanapén. :D Sok időm nem volt pihenésre, mert megszólalt a csengő, és a csipetcsapat ott sorakozott, hogy induljunk. Gyorsan összekaptam pár cuccot, és a lovak közé csaptunk. Hatan voltunk, jócskán karakterszegény társaság. A két kínai, Joe, a koreai, Alicia, Gokhan meg én. Úgy voltam vele, hogy elleszek én, leszarom.
A terv a következő volt: Elmegyünk Pamukkaléba, ott egy ötcsillagos hotelben leszünk, kajával együtt 35 líráért, mert Gokhan valami üzleti kapcsolatban van velük, így akciósan tudunk megszállni... Na erre rohadt kíváncsi voltam. Emelett pedig szánunk 2-3 órát a helyi nevezetességekre is.

(A zzöccsillag)

Először a hotelbe mentünk, ami Pamukkale után volt egy pár perccel, Denizlitől 20km-re. Csillagokat nem láttam sehol rajta, de európai norma szerint abszolút egyértelműen 3 csillagos volt a Hierapolis Thermal Hotel. A neve elárulja, hogy termálvizes medencéi vannak, meg rendes hidegvizes is, szóval jól nézett ki a dolog. Az üzleti kapcsolatokról annyit, hogy jó nagy tábla hirdette a 35 lírás akciós szobaárakat. :D De végülis egy hatágyasat vettünk ki 180 líráért, szóval megúsztok 30-ból. Mivel még nem volt kitakarítva, mikor bejelentkeztünk, úgy döntöttünk, hogy a látványoságokkal kezdünk, aztán majd utána jöhet a jól megérdemelt pihenés.

(2-3. század, AD)

3 perc alatt ottvoltunk a park bejáratánál, ahol becsengettük gyorsan a 20 pénzt. Megjegyzem, hogy ez az international student card lófaszt se ér errefelé. A túra Hierapolisszal kezdődött, ami egy kb. 1700 éves romváros. Lenyűgöző állapotban lévő sírhelyek, meg mindenféle épületek maradtak meg. Még egy nagy kőszínház is van ott. Fényképeztem én is, meg mások is sokat, úgyhogy majd fészbúkon lesz több. Csak még el kell majd kérnem a többiektől, főleg, hogy én éjszakai módban fotóztam véletlenül, szal a telefonom párszor besokallt a sok fénytől, de én azt akkor ott nem láttam. Fasza.

(Nem kamulok, télleg ott voltam)

Ahogy ezen a romvároson végigbóklásztunk, bő fél óra alatt, közeledtünk Pamukkale felé. Na mi is ez? Szó szerinti jelentése "pamutkastély". A föld alól feltörő forrás igen magas kalcium-hidrogénkarbonát tartalma lenyűgöző pamutpamaccsá alakította a hegyet, majd látjátok a képeken, hogy milyen érdekes. Már amennyire ezt vissza lehet adni kéepekkel. Ezen felül kis tavacskák alakultak ki, ahogy a 35 fokos víz folyik le a hegyoldalon, amiben lehet fürdeni, bár már nem mindben, mert eléggé elszennyeződött a hely itt-ott a túristák miatt. Akikből van bőven, kb rengeteg, főleg oroszok. A cipőt le kellett venni, csak úgy lehetett a pamutmedencékben tapicskálni. Mentünk egy kört, szétnéztünk, fotóztunk, és habár gyönyörű volt a látvány még így is, hogy a hőség miatt egy-két tó ki volt száradva, nem maradtunk sokáig, mert rohadt nagy hőség volt, és már teljesen offosak voltunk.

(Ahun a pamut)

Szóval buszra fel, irány a hotel, ahol végre már csobbanhattam be a medencébe! Nagyon hiányzott már a strand feeling. Jól elvoltam, meg a többiek is. Gokhan megsérült a medencében valahogy, az orrát verte be... De hallod, némelyik tud olyan puhapöcsű lenni. Beverte az orrát, és elkezdett ott szenvedni, hogy jajj, eltört, nem tört, nézegette magát a tükörben serényen... Erre jött Joe, a ropisrác, hogy ő is beverte a napokban az orrát az íróasztalba (tényleg így volt), és hogy milyen fájdalmas volt, meg jegelte két napig, mert be volt dagadva. Na ez úgy nézett ki, hogy egy pontok kb 1,5mm pukli volt neki, amire két napon keresztül egész nap jeget pakolt. veh Meg kórházba akart menni... Anyááám! Na szóval ő elkezdte osztani az észt, hogy jegelni kell, meg hogy orvoshoz kéne menni... Hjajj, én meg mondtam, hogy nem vérzik, nincs baj, nem is néz ki vészesen, szal lapozzunk. De azért ez sokáig téma maradt, én meg csak fogtam a fejem. Bementünk Rexxel megnézni a termálmedencéket is, az egyik jó nagy volt, kb olyan forró vízzel, mint a csabai strandon a legkisebben, és oroszlánfejekből ömlött a víz bele. Jól nézett ki, és nagyon jó minőségű víz volt benne. Relaxáltunk teljes erőből. :D
7-kor eljött a vacsora ideje. A szokásos büféasztalos megoldás, csak török kajákkal. Nagyon frankó volt, végre bezabálhattam rendesen, meg ettem egy rakás gyümölcsöt is. Meg ittunk hozzá menő kokakólát is, ami nem volt az árban. De fizetni nem lehetett ám készpénzben, hanem volt a szobához egy úgynevezett "extracard", amire lyukasztgatták az összegeket szépen. A medenceparton is, meg bárhol a hotelban ez a "törvényes fizetőezköz". Aztán kijelentkezésnék ezt kell kiegyenlíteni. Ilyen megoldással nem találkoztam még máshol, de azért jó, mert nem kell pénzzel rohangálni, másrészt meg nem érzékeled, hogy mennyit költesz, szóval fogyasztasz bátran. :D Márketing. :D
Sajna a medencét már nem nagyon lehetett használni, mert esküvő volt körülötte. :) Jó sokan voltak, de nem volt valami fergeteges buli. :D Nem olyan magyar fajta, de nem is tradícionális török. Lényeg a lényeg, jobbhíjján felmentünk a szobába, benyomtuk a légkondit, és lazítottunk kicsit. A többiek aludtam, én meg néztem az FC Köln-Wolfsburg meccset. :) Aztán 10 körül felrugdostam őket, és elmentünk sört venni, amit aztán a szobában meg is iszogattunk, közben néztük az Eurotrippet a tv-ben, meg a Ruins című fantasztikusan fos horrort. Persze mindkettőt törökül, de azért lehetett érteni, hogy mi a spájszer. Éjfél körül én már nem bírtam a szobát tovább, úgyhogy tettem egy kört a hotelben, a többiek nem jöttek. Kimentem a medencepartra, a "lagzi" már véget ért, de a friss párral találkoztam. :) Kezetráztam velük, gratuláltam a gyönyörű arához (tényleg az volt), és a legjobbakat kívántam a magyarok nevében. :) Teccett nekik. És tudtak angolul, nahát! :D Aztán visszamentem a szobába, de útközben érkezett mégegy frissházas pár, nekik is gratuláltam, ha már így összefutottunk. :D Ezután alvás.
Reggeli, hasonlóan bőséges, mint a vacsora. Utána csobbanás, termál... Jócskán élvezhető volt. Délben kijelentkeztünk, és hazavettük az irányt. Jah, mostmár van váltástörülközőm! veh

(Megérné itt ingatlannal spekulálni...)

A sors amúgy cseszeget rendesen a kulcskérdéssel, mert Dorota is vidéken volt, nekem (még) nem volt kulcsom a lakáshoz, szal a délutánt és az estét kénytelen voltam megint a trágyában fetrengve tölteni... De erről majd a következő posztban, amihez nemsoká hozzálátok, I promise. :) Most itt lezárom, mert vége a nyaralós témának. ;)

Akşamlar!

Okké, blogoljunk! Kiborítóan szar itt néha a net az irodában. Volt ma kint a szerelő, de nem úgy nézett ki, mint akinek kigyullad a villanykörte a feje felett. No mindegy.

Elmentünk erre az ázsiai estére, mondjuk csak én nem voltam ázsiai, de ez engem nem különösebben zavart. A lányok aranyosak voltak, főztek mindenféle... Izét. :D Asszem ma nem fog "pörögni a nyelvem", mert jócskán akkufeszültség alacsony téma van. Szóval nem igazi kínai kaja volt, mer ahhoz itt nincs alapanyag, hanem valami istentudja micsoda, amit kínaiasan készített el Tiantian. Mögaztán volt még majdnem-sushi. Az úgy nézett ki, hogy előcsomagolt szárított algalapot, vagy mi a búbánatos jóisten az a zöld pocsolyaízű fos, amibe betekerik a cuccot. Mindegy, na arra raktunk rizst, meg sültpárizsit, aztán old meg! :D Egész jó volt ez a két cucc. A koreai kaját azt letuttuk koreai noodles-szel, ami csípősebb kicsit, mint a kínai, de ugyan az.

 (Kína, Japán, Malajzia)

Meséltem már a noodles-ről? Nem tudom, szal elmondom, legf már ismerős lesz. Szóval az ugyan az, mint nálunk a Snack, ez a vízben megfőzőcskézős tésztacucc, amit Feji az ágyban szopogatott bögréből a Cső utcán. Sztem így már mindenki tudja. :D Na ezt imádják zabálni ezek a rizsagyú gyerökök, csak itt nem lehet kapni.
Na kaja után már mindenki elég offos volt, sok energia nem maradt bennünk, de egy kis kínai pop szerencsére még jutott. Meg koreai is, ami nekem tök ismerős volt. Hallga csak:

 (Van angol verzió is, de ez az igazi. :D Szerintem hatalmas!!! A lányok amúgy 17-19 évesek ;) )

Aztán csak elindultunk hazafelé olyan éjfél körül, megint öten, mer Alicia már megint úgy gondolta, hogy izgató dolog egy büdös gyerekkel aludni... Szal hazaértünk, és kedvenc játszópajtikám, Gokhan realizálta, hogy a kulcsot otthagyta Tientiennél, és mivel még mindig csak egy van belőle (!!!), egyértelmű, hogy vissza kell menni érte. Én mondtam, hogy jó utat, meg a kis csájníz hobbit is maradt, meg Alicia is. Egy jó bő fél órás séta nem hiányzott már. Na csak megjöttek, a felállás már alapból a tegnap esti volt, mert ugye közöltem, hogy nem annyira szeretnék megint felébredni a susmusra. Ennyi.

(Az összes távolkeleti. Kis helyen is elférnek. :) )

Másnap felkelés, melóba jövés. A főnök még mindig ritkán látogatja az irodát, szal nem volt ukász. Én kitaláltam, hogy elkezdek infótgyűjteni a honlaphoz, szal egy német katalógusból, meg egy amerikai honlapról lopkodgattam kicsit. Közben befutott Bülen, mondtuk, hogy mi a helyzet, mondta, hogy jól van, csináljuk csak.
Nem is emlékszem, mi volt még. Annyira nem tudom kipihenni magam, hogy egyre agyhalottabb vagyok. Mikor idejöttem, azt vettem észre, hogy elkezdek angolul gondolkozni. Ha bármi eszembe jutott, az már angolul volt, ennek meg örültem. Most meg ha mondani akarok valamit, magyarul kezdem el... Pfff.
Nade nem is a meló volt az érdekes, hanem az, hogy hazaértem olyan fél 8 körül. Nyilván a lépcsőházba nem tudok bemenni kulcs nélkül, szóval felhívtam Son Gokhánt, hogy merre eszi a pusztulat. Motyogot valamit, hogy még az irodában van, és van még valami találkozójuk. Mondtam, hogy akkor megint bepróbálkozok Dorotánál, persze nem úgy, ehhehheh. Nade egy olyan 10 percet kellett várnom, hogy be tudjak jutni a lépcsőházba. felmentem, és realizáltam, hogy nobádi van otthon. Ücsörögtem egy kicsit a lépcsőn, meg elkezdtem agyalni magamban, hogy vajon mennyi idő lemásolni egy kulcsot, meg hogy vajon mióta tudja, hogy jövök, miért nem tette meg... Hasonlókon. És ha ilyeneken agyalok, akkor rossz kedvem lesz... Főleg ha másfél órám van ilyeneken agyalni. Hm. Szóval már nagyon vártam, hogy meglássam a kis bumburnyákot. Igazából Bárdosi Sanyi remek celebünk Celeb vagyokbeli kérdését akartam neki feltenni, miszerint "Mééé nem méész el az anyááádba???!!! Deee méé nem méész el az anyáááádbaaa???". veh Picsába seggfej. Nagyon érik má valami, mondjuk egy törökfelállás... veh
Szerencséjére Dorota érkezett meg előbb, aki poénból megkérdezte - mer azt hitte, hogy megyek valahova - hogy "Na mi van, nincs kulcsod?" Aztán mikor látta, hogy nem csapkodom a földhöz a popimat örömömben, lefagyott az arca, és közös anyázásba kezdtünk. :D Felmentem vele, és mondta, hogy Orkun, akié a lakás, egy hónapra Izmirbe utazott, biztos a családdal ramadamozik, vagy ilyesmi. Szóval meg lehetne kérdezni, hogy esetleg odamehetnék-e addig helyette. Ez számomra jól hangzott, úgyhogy nem beszéltem le erről a tervéről. :)
Mivel Dorota elhívta Kazimot egy kis borozásra, vagyis igazából Kazim haverjainál volt a meeting, én is csatlakoztam. A lépcsőházban összefutottunk a srácokkal, mondtam nekik, hogy 2-3 óra múlva jövök, csá. De látszott az arcukon, hogy értették azt is, amire csak gondoltam... A legolcsóbb vörösbort vettük meg, ami Sprite-tal egész iható is volt. :D Nem annyira idegen, tényleg. Jól elbeszélgettünk, Kazim is elmondta történelmi nézeteit, ami már értelmesebb volt egy fokkal, de még mindig nem az, ahogy mi tanultuk. :) Ők úgy tudják a suliból, hogy mi tényleg rokon népek vagyunk. (Sőt, azt mondta, hogy nekik le van írva feketén-fehéren, hogy a magyar férfiak... hm... úgymond szeretnek írni a ceruzájukkal jó sokat. És ezért ők biztosak is a rokonságban. :D) És hogy köztünk ellenségeskedés igazából sosem volt, mi barátilag fogadtuk itt őket... És mondta, hogy valamiért a törökökben általános tisztelet van a magyarokkal szemben. Talán mert a seregükben nagyon sok jólképzett katonai vezető volt magyar, mert a törökök nem voltak vmi jól kvalifikált hadvezérek, viszont jó harcosok. (Ezt is ő mondta.) És napjainkban is, ha nem lenne ilyen kemény hadseregük, ami tényleg az, a NATO második legnagyobbika, akkor szétkapnák őket, mert elég fontos stratégiailag ez a terület. Ja, és van egy mondásuk, hogy "A turkish guy is always ready to fight and always ready to fuck" :D Kazim egyik haverja hozzátette, hogy néha a harc még jobb is. :D
Jah, amúgy Kazim is tartja a ramadamot, szóval mesélt ezt azt. Az a lényege az egésznek, az a célja, hogy megértsék a szegény emberek életét, a nélkülözést. Ezért nem esznek, mikor a nap fent van, nem is isznak. Csak naplemente után, illetve napfelkelte előtt szabad. Szokás, hogy meghívnak szegényeket vacsorázni. Az alkohol, és egyéb élvezetek is tiltottak, a szex is le van szabályozva napi egyre. veh Na jó, nem. Szal tényleg vissza kell fogni magukat. Akármekkora partiarcok, ha vallásosak, akkor ezeket betartják. Kazim mondta, hogy az apja kő alkesz, de ramadam alatt nem iszik...

Fél egy körül hazamentünk, Dorota még megetetett, mer a vacsora az kimaradt, és mondta, hogy no problemo. Aztán hazafelé vettem az irányt, ami ugye a szomszéd ajtó. A fiúkák betompult arccal sakkoztak, már ami Rexet, meg G-t illeti, mert a kisgyerek szokás szerint az iPod Touch-ot nyomkorászta. Kicsit lelazultam, aztán mondtam a havernak, hogy figyejj már! Tök jó, hogy itt lakhatok, meg jajj, de rendes tőled, de sztem hnap elhúzok úgy a gecibe, hogy azt el se hiszed. És hogy az gyenge kis lelkednek ez fájdalom-é, vagy nem? Mer ha igen, akkor monnyad! Ha meg nem, akkor hazudsz! veh Na mindegy, azt mondta, hogy miért lenne az neki probléma, ha elköltözök, csak egy hónap után nekem lesz gáz, hogy albérletet kell keresnem, mert akkor már itt lesznek az új gyakornokok, és ők fognak az új pecóban lakni. Ekkor elővettem a Miami Klubbos kérdőrevonós ábrázatomat (épp csak a lánc nem volt a számban veh), és tagoltan feltettem neki a kérdést: "Szóval te most azt mondod nekem, hogy ha én elköltözök, akkor nem mehetek a gyakornokok házába, hmmm?" A válasz persze az volt, hogy jaaa, nem erről van szó, dehogynem persze. Anyád! Na majd látjuk. Minden esetre Kazim nemsoká megy ugye Ukrajnába, és ő is felajánlotta, hogy lakhatok a helyén addig, ha akarok. Szal beszarni nem kell, nem mintha eddig terveztem volna... :D Ja, amúgy mondta Gokcsi, hogy Orkun úgyis nemet fog mondani, legalábbis nem lesz boldog, szal vele kéne megbeszélni, nem Dorotával. (Akit amúgy nem kedvel igazán, nem mintha bárkit is kedvelni, aki jóban van Kazimmal.)

Ezzel kapcsolatban: Dorota írt ma, hogy megkérdezte Orkunt, azt mondta, hogy persze, fine. Szal ha minden jól megy, és a drága orosz, vélhetően jövőbeni szobatársam, Svetlana is rábólint, akkor ma átcuccolok. Vááá, de jó lenne!!! A társaság is jobb egy fokkal... ;)
Ma nem sokminden történt, van még bent egy órám, a főnököt nem láttam még. Próbálom továbbra is a honlapra feltöltendő szöveget kalapálgatni, ma az "About Us" rész volt soron. A cég értékeiről és a víziókról írtam, ami érdekes volt, mer az ujjamból kellett kiszopni. Vagyis nem egészen, mert az anyacég honlapjáról fordítottam, törökről angolra. Hát ez ám kihívás, sházzeg! Ja, a titkárnő aszonta, hogy szombaton is 9-19... Na azé ez kicsit aggasztó. Egyrészt holnap Pamukkaléba terveztünk menni, másrészt meg a heti 60 óra kicsit messze van a 45-ös AIESEC-es normától... De nincs itt a főnök, hogy megkérdezzük.
Na mindegy! A legnagyobb bulit a végére hagytam, facebookon már írtam: Ma reggel a szokásos teherautós dübörgésnél kicsit erősebb hangra lettem figyelmes. Mivel az utcát látom az asztalomtól, csak fel kellett pillantanom, és azt kittem, hogy behugyozok. Három mocsoknagy lánctalpas tank poroszkált lefelé a négysávos úton a város közepén. veh A torony teteje meg nyitva, és büszke török janicsárok állnak a géppuskájukkal a kezükben. Óriási volt. Mire észbekaptam, hogy le kéne fotózni, sajnos elmentek, de egy paparazzi jellegű sikerült, azt felrakom. A török srác itt az irodában látta, hogy fotózok, és feltartott hüvelykujjal rázta a kezét, hogy yeaaahhh, igen, ez a hadsereg! veh Hozzátartozik amúgy, hogy nem messze innen, a városban, van egy elég nagy katonai bázis, szóval nem megszállók voltak. :D

(Ahuna dicsák!)

Ha már az utcán közlekedő járműveknél tartok, írok egy-két szót az autókról. Jah, biciklit azt még nem láttam, sztem az itt túl veszélyes lenne. :D Szóval Denizliben nagyon sok a gazdag ember. Két ágazat szárnyal itt, a textil és a márvány. Tőlem is mindenki azt kérdezte, hogy "textile or marble"? Mikor mondom, hogy energy sector, mindenki ledöbben. :) Mert itt tényleg az összes gyakornok vagy textilt, vagy márványt ad el. Szóval sok itt a textilmilliomos, és ez meg is látszik az autóállományon. Sok drága nyugati kocsi penget az utcákon. Sok fiatal is eléggé el van eresztve, szal nem csóró hely. A középosztály leginkább Renault-val jár, mert amennyire tudom, azt gyártanak Törökországban. És van a csóró réteg, hát az funny, de mocskosul. Vannak ilyen gettótuning verdák, de rengeteg bazzeg, el se hiszed. És mind egyforma, a török srácok mondták, hogy ez a csóringer réteg egyenautója. Amiből egy kicsit kevesebb van, az az ős, kereklámpás Dacia kombi, ami itt szintén Renault. De amiből mocskossok, az valami török csoda, úgy néz ki, mint egy ős FIAT Regatta. És LED hegyek rajta, neon, kemény hifi, döng mint a álladék, kikönyökölve négy füstifecske, a kipufogó az egészségtelenül hangos, szóval nagyon raj... veh Ebből mocskossok. veh És ólálkodnak olyan 80-100-zal, falkákban. :D Na ennyit az autókról, de ezt le kellett írnom, mert helyi sajátosság. :D

Ma készül valami nagy party, mert közeleg a ramadam, és még most bele kell húzni, Kazimnál lesz, asszem ott a helyem, de még nem 100. Na nyugodalmast minden otthoni pajtinak.

U.i.: Még csak két hete, hogy el lettem búcsúztatva a Kispipperben... :(

Most akkor megint jól megmondom, hogy mi újság.

Mivel nem érkeztek még meg az új számítógépek, meg az íróaszalunk, ezért nem fotóztam még le a vörkplészt. Szóval a mai posztban hihetetlen látványos képeket láthattok majd a helyi plázáról, ami a Forum Çamlik névre hallgat. El se tudjátok képzelni, milyen itt egy pláza, de most elmondom. Olyan mint otthon. Van Deichmann, meg Douglas, meg Pierre Cardin - asszem nem itt osztogatják a 60 lírás öltönyöket. 

 (Ott jönnek az emberek)

Hétfő este. Eltökörésztünk itt egy ideig, aztán végre fél 7 környékén beesett a főnökúr, és végre tisztáztunk pár dolgot. Tehát a munkáról. Az a feladatunk, hogy úgynevezett "flexible metal hose"-t (magyarul flexibilis fémtömlő) exportáljunk, elsősorban európai országokba. Ennek a cuccnak a legallja az a zuhanyrózsák fenekébe tolja a beöntést, de mi annál azért komolyabbat gyártunk. Fűtőrendszerekhez és napkollektorokhoz passzentos. Van több fajta, most ezt nem részletezem, mer minek.
Ami érdekes, hogy a cégnek eddig semmi exportja nem volt. Teljesen új a szektorban, a honlap még nincs kész, azon is együtt kéne ötletelnünk. Meg az ár is kérdéses, van egy irányadó elképzelés, amit elég rugalmasan lehet kezelni, akár 50% diszkont is belefér. Mindenesetre előbb nyomozgatni köll, hogy nyugaton mennyiér mérik ezt a fémkígyót, hogy jól alájuk tudjunk vágni. :D A minőség egyébként ugyan az, ez kiderült számomra a rendelkezésre álló adatokból.
Szóval első körben kutakszunk, megcsináljuk a honlapot, aztán elkezdünk kontaktokat keresni, elvileg van többezer cég, akik potenciális célpontok európaszerte. Velük kell majd felvenni a kapcsolatot, és eladni minél több árut. A főnök (Bülen) azt mondta, hogy ha eladunk mondjuk 10000m-et, az olyan jó pénz a cégnek, hogy akár Ferrarit is vesz nekünk. Na gondoltam, te se szeretsz nagyot mondani, apa. Meg amúgysem kell még Ferrari, mert itt rohadt drága a benzin... Pfff, de tényleg! A 95-ös 3,31 líra. (Még mindig 132 körül lehet a váltószám.) Na, de prémium az tényleg lesz, ha majd beindul az ipar. Ja, azt is említette a boss, hogy igazából csak olyan 2 hónap múlva számított rám, szal meglepődött, hogy itt vagyok, de nem baj, mer legalább együtt lökjük meg a szekeret. Meg hogy Gokhan szereti gyorsan intézni az ügyeket, biztos azér lettem ideröppentve ilyen hamar. Megjegyzendő, hogy ő írta alá, meg pecsételte le a papírt, amin ott volt a kezdődátom, augusztus 3. Nem kell meglepődni. :D
Rákérdeztem nála a szállásra is. Nagyokat pislogva annyit mondott, hogy Gokhan dolga lenne ezt elintézni, de majd beszél vele erről telefonon. (Biztos fog.) Vázoltam, hogy nem ártana, ha mondjuk lenne lehetőségem mosni, erre azt mondta, vesz nekem mosógépet, ha akarom. Hehh, nem akarom, még. :D Amúgy Gokiszájnak elmondtam ezt az álláspontot a lakásról, ő is nagyokat pislogva azt mondta, hogy a főnöknek kéne elintézni, de majd beszél vele telefonon. Nemtom mér volt de ja vu-m, meg nemtom, mér nem tudok már ezekben hinni. :D
Munkáról még annyit így elöljáróban, hogy Bülen azért jó fejnek tűnik, csak sosincs itt. Most Isztambulban van, tegnap Izmirben volt, meg egész jövőhéten is ott lesz, szal a kérdéseinkre megtalálni a választ kihívás. A munkaidő 9-19-ig van, ami soknak tűnik, de elég laza. A főnök is mondta, hogy nem cseszeget majd minket semmi, de azért nyilván dolgozni kell, mert a teljesítmény számít. Másrészt meg inkább vagyok itt, mint hogy fetrengjek a trágyában otthon. :P

(Ott meg mennek az emberek)

No! Végeztünk kb fél 8-kor, elindultam haza. Volt egy kis para, mer rövidíteni akartam. :D Nem a helyismerettel volt cink, hanem hogy az egyik utcában, kb 5 méter magasan, a sarkon, egy ház tetején posztolt egy pitbull, és elég erősen szúrt ahhoz, hogy visszaforduljak. veh Így is kihívás volt megmaradni szobatisztának, nem akartam, hogy ő is a szájábavegye a nyakláncom. veh Na ez mindegy is. Hazaértem, persze kulcsom nincs, hívom az ügyeletes jófejt, ő még az irodában busy éppen. Megegyeztünk, hogy vagy bekéreckedek Dorotához, aki ugye a szomszéd lengyel lány, vagy bemegyek hozzájuk az ofíszba. Az első lehetőség tűnt szimpibbnek, szal így is tettem. Dorota a barátjával, Gokhay-jal volt otthon, és szívesen láttak. Mondták, hogy készülnek vacsorázni a haverokkal, csatlakozzak. Miért ne!
Megjött két másik török srác, szal beültünk a kocsiba, és elmentük az egyetem közelébe, ahol rengeteg ilyen kávézó, meg étterem van. (Meg Playstation3 bár, vagy mi :D) Egy pizzéria szerű török étterembe mentünk, ami tök jó,meg tök olcsó volt. A srácok érdeklődtek felőlem, elmondtam nekik, hogy dec 31. az nem karácsony, de ők is meséltek a ramadamról, satöbbiről. Az egyikük amúgy vegyészmérnök, a másik vmi textilipari mérnök lesz, Gokhai meg most államvizsgázik, és ő vmi pénzügyszakos szutykot csinált... Nemtom. Megint csak kaptam ízelítőt a török kultúrából, "we share everything" címmel, de ezt ki is mondták. Úgy nézett ki a szitu, hogy nekem később hozták ki a kaját, erre ők mondták, hogy egyek mindenki kajájából, és nyugodjak meg, ők is fognak az enyémből. :D De ez az egész sokkal szimpatikusabban jött le, mint az a cipős eset. Meg mondták, hogy a nőnek néha kell egy tenyeres, meg magyaráztak vmit arról, hogy az asszony hátát mindig ütni kell bottal, ha nem terhes, és akkor majd teherbe esik. Nem annyira értettem, de vigyorogtak közben rendesen, úgyhogy csak nem gondolták komolyan. :)
Kaja után kocsi, benzinkút és Kazim háza. Na, mondom ma sem úszom meg, és tényleg nem. De leszabájoztam magam egy sörre. Amúgy valami búcsúbuliba csöppentem, mert az egyik orosz csaj,akit akkor láttam először, másnap ment haza. Szal ilyen "nice to meet you, but good bye" helyzet volt, de whatever. :D Azért kellett írnom nekem is a pólójára. Magyarul írtam egy-két kedves szót, de mondtam neki, hogy nem mondom meg, mit jelent, majd ha találkozik vkivel, aki érti, kérdezze meg. :)
Éjfél körül otthon voltam, hazakocsikáztunk. Gokhaynak adtam egy lepedőt, mer aszonta, hogy elmegy nekem az exchange office-ba. (Mert ugye én innen nem tudok...) Gokhanék épp az utcán kerestek égre-földre, hogy hol lehetek. Hát mondom szerinted hol lennék bazzeg, mikor megbeszéltük telefonon. Bocsánatot nem kérek már tőle, hogy nincs kulcsom a szaros lakásához. Ezen azért túlléptünk hamar. Kicsit már megmosolyogva vették tudomásul, hogy Kazimnál voltam, de megerősítettem őket, hogy a kettejük közti feszültséget őszintén, tiszta szívből, keresztben és hosszában lefosom magasról. Amúgy már világos számomra, hogy Gokhan a sötétebbik oldal. Felhasználta a mocskos hatalmas erejét, és egészen Ukrajnáig rúgdosta szeretett barátját. Legalábbis állítása szerint. Mert szólt az AIESEC Turkey-nek, hogy rendet kék rakni, meg amúgyis a fél család maffiózó, szal Kazim megértette a helyzetet, ezért két hét múlva lelép Izmirbe, aztán pedig kimegy DT gyakornoknak Ukrajnába. Igaz az ok, vagy nem, ki tudja... Hol tartottam? Ja, mondta miszter mégacipőnkisközös, hogy holnapra lesz kulcsod, nyugi. Nyugi, nem lett... Asszem érezhető, hogy kezdem nem kedvelni a kedves szállásadómat. :)

Tegnap már elkezdtem kutakodni cégek után, akik hasonló cuccokat gyártanak. Van bőven, árat sehol nem lehet találni, de a minőségeket hasonlítgattam, és felírtam az érdemlegeseket, akiktől ki kéne csiholni egy árajánlatot. Nagyjából ennyi. :P A titkárnő még mindig kedves, van minden, mint karácsonykor. Ő dalolászik egész nap. Jah, amúgy kendőt viselős fajta. :) A főnök volt bent vagy 5 percet, beszéltünk vele erről-arról, semmi érdemleges. Meló után megint Dorotához mentem, mer oda tudtam. :) Ők készültek vmi vidámparkba, de oda már nem mentem velük, mert örültem, hogy 0 pénzt költöttem. (!!!) Jót eldumáltunk, pletyiztünk a törökökről, söttörö. Jah, amúgy megint egy kis infó a török fiúkról. Dorotával igazi párnak néz ki Gokhay, de mint megtudtam, ez úgy is oké, hogy a srácnak amúgy menyasszonya van. Persze az is dícséretes, hogy ezt a lengyel leányzó is tudja. Hát hajrá. :D
Hazamentem 10 körül, or sg like that. Goki örült, hogy érkezett neki még 100 líra, ezért vett söröcskét nekünk is. Meg ott volt Alicija es, szal a szerelmi színház újabb felvonást produkált. Az esti beszélgetésből megint nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a törökök igazából mindenben a legjobbak, és ha nem, az is direkt van. De a törökök között is Gokhan az első. Ách, nem részletezem túl, de amihez ő nyúl, az arany lesz. És amúgy az oktatás is sokkal nehezebb itt, mint nálunk, meg neki sokkal több tantárgya van, mint nekem. (Én nem mondtam, nekem mennyi van.) Rexxel elmentek AIESECes irányba, ami amúgy nemtom tudtátok-e, de Törökországban a legjobb. Az kicsit sok volt már szerintem, hogy ha el tudnák érni a "one AIESEC in the world" szintet, ha végre megtanulná a szervezet használni a támogató cégek miatt mögöttük tornyosuló hatalmat, akkor világbéke lenne. Nem viccelek basszus, szó szerint ezt mondták... Anyway, az AIESEC helyi bizottsága egy kalap szart ért, de aztán jött Gokhan, és minden megváltozott. A gyakornok száma az egekbe szökött, és ez még csak a kezdet. Mert nagyon dolgozik rajta, hogy még több legyen, és a recruitmenthez még a bogármester is csatlakozni fog szeptemberben. Ennek a nagy hajtásnak az eredménye amúgy, hogy a már ittlévő gyakornokok le vannak szarva. Igazából Kazim szervezi a programokat, ezért érezheti Gokhan, hogy ellene vannak a többiek. De sztem inkább azért, mert egy fasz. Jájj. Ez basszus régész gyerek a köbön... Aki tudja miről beszélek, az tudja...
Kettő után lefeküdtem, de a házigizda még ébren volt Alicijával, és sustorogta neki a dolgokat Kazimról, meg magáról elsősorban, hogy ő hogy megoldotta ezt. Persze ehhez villany kellett, meg sok cigi, szal tök alkalmas volt a közeg az alvásra. Fél négykor felébredtem, a helyzet változatlan volt. Ugyan az a mondóka, lámpa, cigi. (Amúgy van egy olyan szép angol szó, egyetlen szó, amivel össze lehet foglalni mindazt, amiről Gokhan beszél, és ez a BULLSHIT!) Na ekkor már mondtam, maybe be lehetne rekeszteni ezt, mer holnap meló van. Erre a belső szobából kirángatta szegény kis kínai hobbitot, aki a legszebb álmának intett búcsút. Ő egyébként addig sem vett részt a rendezvényen. Szal lényeg, hogy ő ki, ők meg be. Végre csend. Aztán később még volt vmi replikázás, meg sírásrívás, hogy valaki nem akarja, hogy lelőjjenek valakit, de az is lehet, hogy ezt álmodtam. :D

(Csokiszökőkút)

A mai melóm során a tegnap összeírt cégekkel kontaktoltam, volt akinek hazudtam, volt akinek nem, válaszokat mindenesetre mindenhonnan kaptam. Kivéve a magyaroktól még persze. :) De ez nem érdekes annyira... Na jó, elmondom, hogy mit hazudtam. Egy nagy német cégnek írtam, hogy kéne a csövük lehet, csak mennyibe kerül, mert piackutatok, és egyébként napkollektorokat akarok szerelni. (Na ez értelmes mondatra sikerült, de lusta vagyok átírni. :P) Erre jött a válasz a Gestapótól, hogy jól van öcsi, mire is kell, mekkora mennyiség szerepel a cég terveiben, és egyébként meg mi is a cégem neve, mer tök jó lenne, ha leírnám... Ehhe. Na mondom, kedves Michael, köszi! Válaszoltam, hogy nagyon kis cég vagyok ám, called LPTHERM Bt., hángeri, és csak gondolkozunk, hogy bele érdemes-é vágni valami ilyesmibe, mer eddig csak radiátorokat szereltünk. De sajna sehol nem találni árakat, szal legalább szánja meg szegény ágrolszakadt cégünket, és valami tanácsot adjon. Na, ez meglágyította a kemény német szívet, és mondta, hogy jajj, de cukik vagytok, jólvan, továbbítalak az illetékesnek, ő majd küld neked minden szépet, jót. :D
 

Este ázsiai este lesz, megyünk Thiantianékhoz, főznek kínait, meg koreait, meg japánt. Bittos jó lesz.

Puszi meg pacsi!

Folytatom a pótlást. :)

Ott tartottam, hogy vasárnap délelőtt hazakeveredtem. Letusoltam, felöltöztem, mert menni kellett biza kirándulni. :) Kazim szervezget utazásokat a gyakornokoknak, amiért a gyakornokok szeretik őt nagyon. Olyan HÖK elnök feeling. :D Csak Gokhan szerint elég vastagon fog a ceruzája, mikor a költségvetést számolgatja, így jut neki zsebpénz belőle bőven. Ez is HÖK elnök feeling. :P
A vasárnapi kirándulás 28 lírába került. A project az volt, hogy elmegyünk a közeli hegyekbe, ahol egy kempingben nyársrahúzunk egy birkát, és megsütjük, valamint elfogyasztjuk szegényt. :)
Dorotával elindultunk a meeting place-hez, ahol már ott voltak a többiek. Megvártuk a mikrobuszunkat, ami meglepő módon nem az a lepattant retek volt, amihez hozzászoktam már, hanem egy vadi új Sprinter. :D Az út nem volt hosszú, de annál meredekebb felfelé, jócskán kapaszkodtunk a hegyekre. Az a kemping elég népszerű lehet errefelé, mert sokan voltak, de szétszóródva. Volt egy csomó tűzrekóhely, mindenki sütögette a saját pecsenyéjét. Hangulatos.

(Ott fent, egy kis fehér pont a felhőnél az Observation Center)

Vittünk magunkkal valami hentesfélét is, meg szakácsot. Amíg ők babráltak a nyárssal, mi elmentünk egyet sétálni. Igazából hegymászás lett belőle, de élveztük nagyon. Denizli legmagasabb hegyének csúcsának közelében voltunk. Ennek a tetején van egy Observation Center, vagy vmi olyasmi, ami a török hadsereg szeme, már ami az egész Nyugat-Törökországot illeti. Mi úgy gondoltuk, hogy meg akarjuk nézni, de a hadsereg meg úgy gondolta, hogy nem akarjuk megnézni, ezért egy jónagy területet lekanyarintottak maguknak a hegyből. Minden esetre kóvályogtunk vagy háromnegyed órát, azt játszottuk, hogy nemzetközi kémcsoport vagyunk. veh Mikor a szlovák csaj, Janie, vagy vmi ilyesmi, úgy gondolta, hogy nem érdekli a kerítés, ami az utat zárta le, akkor a török srácok kicsit a szívükhöz kaptak. Ők tudják, hogy mennyire nem viccel errefelé a military. :D Alant a kép róla, megpróbálom bemutatni, hogy kik a pajtik. :) A törökök nevét a legnehezebb megjegyezni amúgy...

("Ki itt belépsz, golyót kapol" :D Ballról jobbra: Anyian (kb) - török vicces fiú, Mr President - szintén török, ő az egyetlen, aki tényleg nem nagyon iszik a vallás miatt, Ari - japán gyakornok, Adam - török srác, lengyel gyakornok - neki nem tudom még a nevét, Nadja - széparcú kis kazah gyívocska, orosz felmenőkkel :), Katja - ukrán gyakszis, a kövi nevet sem tudom, de jó fej török srác, Janie - a szlovák, Tientien - kínai lány, Tang - maláj kollegina)

Szóval visszakeveredtünk valagy a táborhoz, kipihentük a túra fáradalmait, elvoltunk, de azért mindenkin meglátszott a szombat este. :D A törökök hoztak kötelet, hogy ugrabugráljunk, aszonták, hogy nekik ez nagy fun, szal nekem is kellett. :D Meg kitalálták, hogy húzzunk kötelet. Ebben nészerű voltam, mert én vagyok itt a legnagyobb, meg vázoltam nekik a kettlebellt, szal én vagyok itt az erős gyerek. veh (Amúgy a török felállásra viccesen azt mondták, hogy ők sosem álltak még fel így. :D) Szal szeretnek velem egy csapatban lenni, addig jó, még ez így van. :P Szal kötélhúzás, hát kb. 1 másodperc alatt elszakítottuk, szal nagy erőfitogtatás nem volt. :D Úgy telt a nap, ahogy az egy piknikezésnél elvárható.

(Ő már nem jött velünk haza :P)

A birka végre megsült, vagyis egy réteg, amit le lehetett már vagdosni. Rizzsel ettük, meg volt ilyen durumlisztből készült pitaféle, amit ugye itt csipáznak eléggé. Volt hozzá sali is, szóval jót lehetett lakmározni. Bár a bari kicsit rágós volt, de el lehetett csócsálni. De sült vagy még 5 órán keresztül, mire csontig lerágtuk.
Megkóstoltam a Raki-t, ami nagy nemzeti büszkeségük. Tuk ez is valamiféle ánizspálinka, mint az Ouzo, de persze ők azt mondják, hogy az Ouzo az lóhugy ehhez képest, de ez érthető, mivel nem ápol egymással túl jó viszonyt a két ország. :D
A fiúk énekelgettek, meg táncoltak, amolyan cigánymódra, mert azt imádják. Én meg kezdtem nyűgös lenni, mert 2 órát aludtam csak. :D A csajok is bedőltek a fa alá pihizni...
No, erről a piknikről elég ennyi, most nem jut eszembe több értelmes dolog... Az egyik török srác meghívott mindenkit meccsetnézni hozzá, amit mindenki szépen megköszönt, és hazahúztunk. veh

(Az az egész völgy lent Denizli, csak nem látszik)

Este felhívtam anyát, beszélgettünk egy kicsit (kb 35 percet)... Hehhe. Óccó lesz. De legalább hallottad az imárahívó nótát. :) Ennyi volt a vasárnap. Majdnem megfejtettem már az összes keresztrejtvényt, amit hoztam. :)

Ma végre nem az AIESEC irodában vagyok, hanem a munkahelyemen. Érdekesen indul a meló, nem szakadunk meg még. Reggel bejöttünk, csak a titkárnő, Hava volt bent. A főnök telefonált, hogy keressünk érdemleges cégeket, meg nézzünk utána egy-két infónak. Pl hogy mennyi a szállítási díj innen európai országokba. Meg mondta, hogy majd kettőkor jön, mert nagyon elfoglalt. Még nincs itt. :D
Meg vázolta, hogy vett nekünk gépeket, meg íróasztalt, majd szerdán szállítják. Szal most laptopozok.
Végülis még csak azt nem tudjuk, hogy amit el akarunk adni, az egész pontosan mire is való, mennyibe kerül, mi gyártjuk, vagy csak forgalmazzuk, és ki is a célközönség valójában. :D Meg pontos specifikációt se nagyon tudunk, szal így nehéz lenne felhívni valakit... "-Kell cső? -Milyen? -Nemtom. -???" Na majd csak lesz kitől megkérdezni egyszer. :D Mindenesetre találtam egy jópár magyar céget, akik napkollektorokkel foglalkoznak. Még a szállásolásról is kéne beszélni a bosszal, mert ez az átmeneti fos állapot nem túl pihentető.
Amúgy a napom jól telik, az időjárás megváltozott, esett vagy 10 fokot a hőmérséklet, és ez a 30 már egész elfogadható. Az iroda légkondis, a bőrszék kényelmes, a titkárnő pedig gondos. :D Hozza a teát, vizet, dzsúzt, ilyen sütit, olyan sütit, ebédet kaptunk, mert rendelnek, azt előkészíti nekünk szépen, jóhogy meg nem rágja helyettünk. :D Szóval nagyon kedves, kicsit még angolul is tud. Jó lenne mihamarabb hasznos munkát is végezni, de ma már szerintem nem látom a főnököt. :)

Szerintem holnap is lesz időm blogolni... :P

Güle güle!

Fúúú, a málé életbe, de elmaradtam a blogolással... Assetudom, hol kezdjek bele, meg hol hagytam abba. :D Azért jobb minden nap blogolni, mert a friss élményeket könyebben kiírom magamból... Na mindegy, megpróbálom összekaparni, h miújságvan. :)
(Végre fotóztam arcokat is.)

Kapcsolódjunk be valahol csütörtök este magasságában. A szokásos irodai semmittevés után mondták, hogy elmegyünk valami kávézóba, mert jáccik a Galatasaray vmi izreali csapat ellen az UEFA kupában. Nagyon hangulatos kis kávézó volt, inkább pub. Nyitott, nagy, parkos, a kivetítő alatt szökőkút, körülle pedig babzsákfotelekről nézhettük a meccset. :) Ja, az is szokás itt mindenféle helyen, hogy ha leülsz, élből hoznak kérdés nélkül egy üveg ásványvizet. Ha nem iszod meg, elviszik, de ha felbontod, akkor 1 líra. Nagyon figyelmes, nem? :D Megnéztük a meccset, 6-0-ra alázta a GS a vöröstengerészgyalogos társaságot. :) Amúgy csak azért, hogy megnézhessük a meccset is kellett fizetni 3 lírát. (Aki nem emlékezne, annak frissítésképpen: 1 líra = kb 132 forintok) Meg ettem egy hambimenüt, mer kimaradt a vacsora. Nyilván alap, hogy az ember bárhol jár a világban, meg kell kóstolni a helyi hamburgert. Hát, a törökök nem olyan menők a témában, egy marstéri trágyaburger is komoly konkurens lenne itt. Pedig lehetne jobb a kebab alapján. Valami furcsa dúsított párizsit neveznek itt hambihúsnak, ami jellegzetesen törökizű fűszerekkel van idomítva. Egyék basszus, ha nekik jól esik, én nem fogom. :D
Ja! Majd elfelejtettem. Jött egy új gyerek kínából, vmi Jessey. Mondta Gokhan, hogy nyilván nem velünk fog lakni, csak az első éjszaka lesz ott, mert későn érkezett. Nyilván azóta is velünk van, szal már négyen kapírgálunk a szemétdombon, juhéjj. Amúgy azért felejtettem el majdnem, mert nem sok szót szólt eddig, csak nyomkodja a laptopját. Ja, és egy sörtől olyan vörös a feje, hogy megkérdeztem tőle, hogy jól van-e... veh Szal nem karakter.

Péntek-péntek... Hm... Ja igen. Gokhan, meg Rex bementek korán az irodába, mert érkezett nagyvizetre az MCP, azaz a török AIESEC főembere, és elő kellett készíteni a terepet neki. Ez azt jelentette, hogy egyedül kell beólálkodnom a városba. Actually a kis kínai hobbittal a hónom alatt. :D Kis pislogi... veh Szal megoldottam a problémát könnyen, tök egyedül leintegettem egy minibuszt, és vágtam hol kell leszállni, szal büszke voltam magamra. :D Bementünk a változatosság kedvéért az AIESEC irodába. Megismertem az MCP-t, aki Bora. Na, az végre egy tényleg nagyon értelmes és jó karakter volt, összecimboráltunk, mikor délután elmentünk sörözni. Az Efes kocsmai ára 5 líra, hogy szakadjanak meg... Szal Bora megadta a számát, és mondta, hogy Isztambulban majd együtt gangelünk. Jó lesz. :) Elvisz majd Galatasaray-Besiktas meccsre. :D
Amúgy megjegyezném, hogy a Gokhangyerek jócskán vigyazban állt, amíg itt volt Bora. Kár hogy elment. :D
Sörözés közben jót dumáltunk a srácokkal. Kiderült pl, hogy kínában a terhesség normális esetben 10-10,5 hónap. :D Érdekes. És mégis milyen sokan vannak. :D

(Balról jobbra: Kis kínai hobbit, rex, Gokhan, jómagam és Bora)

Estefele láttam, hogy a lengyel csajok rámpaktáltak fészbúkon, hogy csak kéne valami welcomeparty nekem, meg egyébként is jó lenne már találkozni. Rajtam aztán ne múljon, oké! A probléma csak az volt, hogy volt valami ellenbuli is az nap. :D Házibuliztak valahol a gyakornokok a Kazim nevű sráccal.
Nem térnék ki most arra hosszan, hogy mi újság ezzel a Kazimmal. Majd talán egyszer nyomok egy posztot, ahol felvázolom, hogy milyen is az AIESEC helyi bizottsága. A lényeg, hogy Gokhan és Kazim jó barátok voltak, most meg nyírják egymást, ezért kicsit kettészakadós a banda. Kazim amúgy nagyon jó gyerek, valahol, meg a Gokhan is az Valahol, bár lehet, hogy jobban kedvelném, ha nem vele laknék. veh
Nade! Az egyik lengyel csaj azért csatlakozott hozzánk, Alicia, mert ő eléggé bele van esve Gokhanba. Jó hülye. Egyszer majd mesélek, hogy milyenek a török fiúk... :D Anyway, vettünk söröcskét újfent, és kicsit iszogadtunk a disznóólban. Aztán kitaláltuk, hogy átmegyünk abba a bizonyos házibuliba. Eljöttek értünk kocsival. Gokhan mondta, hogy ő nem jön, de én menjek csak. Persze aztán csak kitalálta, hogy jön, szal kapkodva felvette a legcsinosabb melegítőalsóját. veh Mi már lent vártunk a kocsiban Aliciával. Mikor leértek, látom, hogy Gokhanon az én cipőm van. Namondom, az anyád úristenit roma! Megálljunk má egy kicsit. Nem könnyű lenyelni, hogy ezeknek minden közös... De olyan szinten, hogy ha valahol veszel mondjuk egy üveg kólát, kérdés nélkül megisszák az utolsó kortyot belőle. Pföjj! Na vissza a cipőre, kérdem tőle, hogy ugyan mié gondolta úgy, hogy az jobban megy a mackójához, mint a sajátja. Nem igazán értette, hogy ez hol probléma. Mondtam, hogy ott, hogy az ilyen magatartást nem nagyon szeressük mi. Na akkor elkezdett jasszoskodni, hogy van pénze, majd vesz nekem egy cipőt. Ezt jól kimosolyogtam. Egyrészt mióta ittvagyok rinyál, hogy semmi pénze, másrészt meg ha találna itt nekem Merell-t, esküszöm kitakarítanám a lakást. veh Mindenesetre mondtam, hogy ne fárasszon a cipővásárlással, csak ne forduljon elő mégegyszer. És behúztam neki egy jó nagy strigulát... Sszamegmár. :D
A házibuliban már elég szédelgős volt a hangulat, mert beiszogattak. De hogy mit??? Na azon beaszaltam. Nem hiszitek el, mer én se hittem, mikor kezembenyomták az üveget. Békési ágyas meggypálinka volt ám az, nem más. :D Magyar cimkével. Valamelyik lengyel, vagy szlovák csajnak vmi magyar barátnője adta régen, és most került "csapra". Sajna már nem volt, de a meggyet megedtem belőle. A szlovák csajnak volt viszont home-made alma-szőlő mixtrúrája, amiről állította, hogy az nem pálinka, én meg állítottam, hogy jobb, ha tudja, hogy az is az. :D Nem valami szlovakikum. veh
Lényeg, hogy végre megismertem a gyakornokok nagyrészét, akikből kb 21 van most Denizliben. Nem sorolgatom most őket, mert majd a vasárnapi sztorinál lesz fénykép is. Meg megismertem a helyi angolulbeszélő török srácokat. Van 1-2 igazán jófej köztük. Jó móka volt végeredményben, 4-5 körül már otthon is voltunk.
(Jah, a Bora is nálunk aludt, szegény, de ő nem jött bulizni.)

(Kazim, Dorota, én)

Ha nem tévedek, akkor szombat jön. Mivel még nem végeztek az auditálással, megint korábban leléptek a többiek. Mi hárman maradtunk, mert Alicia is ott aludt. Bementünk a centrumba, megkajáltunk, aztán megint iroda. Végre befelhősödött az ég, de ettől lett olyan mocskos páratartalom, hogy azt hittem, kipurcanok. Vergődtem kicsit neten, meg ilyenek. Aztán jött az infó, hogy este megint mókázunk, de most megyünk dizsibe is. Velünk szembe van a Keops diszkó, az a célpont, előtte pedig a szomszédoknál alapozunk. Ott lakik az orosz csaj, Svetlana, meg az egyik lengyel, Dorota. Svetlana sajnos nem volt jelen, mert ők jártak Kazimmal, és ő meg jelen volt és már nem járnak. XD Értitek... A lengyel lányokkal vettünk vodkát, meg almalevet. Az alamlé hamar elfogyott, szóval egy félbevágott sárgadinnyével fogyasztottuk el a maradék nedűt, érdekes volt. :D Átpályáztunk a lemezlovasklubba. :D Nagyon jó buli volt, szerencsére nem ezt a szar turkish-poppot jáccotta a dj, hanem török house-t, meg európai zenéket is. Volt Tiesto és társai. Ingyen volt a belépő, meg Kazim intézett nekünk ingyen sört (egyet). Jó kis tánci-tánci volt, a szláv csajok elég keményen nyomják a parteszt. :D Végre mán akadt egy igazi bebás feelingű party. :D
Az egyik diszkós gyerek meghívott minket a lakásába egy kis afterre, szal az egész társaság átvonult. Tip-top kis kéró volt, extraként egy őrült kis kutyával, amit mindenki végiggyúrmázott. Rendeltek vodkát, meg mindenfélét taxival, szal megint szedték a pénzt befele... De nem baj, nem hagytam, hogy ne érje meg, ha értitek mire gondolok. veh Ott is jól eldumálgattunk, aztán úgy alakult, hogy ott is aludtam. Mondjuk csak 2 órát. A java a társaságnak lelépett 6-kor, de mi még maradtunk Gokhanékkal, nemtom má minek, de én mondtam, hogy fáradt vagyok, és vasárnap program is volt, szal ezért dőltem le. 11 körül felébredtem, és hazaeveztem, mert készülődni kellett, ugyanis az "Operation: Killing the sheep" következett.

(A diszkós gyerek)

Nos, ezt most posztolom, elkedem írni a folytatást, ha lesz idő rá, akkor megy fel ma az is. Puszinger.

Ma volt egy kis felhősödés, szal pár másodpercre eltűnt a nap. Így szerintem most nem lehet több 38 foknál. :D Azért kezdek megint az időjárással, mert azt egyenlőre nem nagyon szoktam meg. A másik a lakás, amibe tényleg nem túl jó hazamenni, mert... Hát nem tom máshogy mondani, kurva undorító. Majd kezdünk vele valamit, mer ez nem állapot. Meg tudjátok szar olyan izzadságszagú ágyneműben aludni, ami még sosem volt kimosva... Gelének a komfortja itt szerintem kiköszörülhetetlen csorbát szenvedne. veh Na de ezzel egyenlőre tényleg nem tudok mit kezdeni... By the way, a törökök védelmében. Ez nem általános. Csak a legénylakások legaljasabbikában kempelek most. :D

Mivel ma sem történt semmi említésreméltó, csak annyi, hogy megint pénzt kellett váltanom, beszélek kicsit a török kajákról, mer úgy vettem észre, hogy van rá egy kis igény. :D
Azt kell mondjam, igazán jókat ettem eddig. Első nap ragaszkodtam hozzá, hogy valamiféle kebabot toljunk, mert arra voltam talán a legkíáncsibb. Szóval elmentünk egy kebab-étterembe, ahol elég nagy választék volt. Egy alapabb fajtát kértem, kb. 800HUF-nak megfelelő áron osztogattják. Itt szokás, hogy ha akárhol eszel valamit, előételnek hoznak vmi salátát, kis pitával, vagy valami. Az ingyé van. Vagy ha azt nem, akkor ingyen hoznak savanyúságot. Ez jó móka. És általánosságban még az igaz, hogy jócskán fűszeresek a kaják. Az őrölt pirospaprikát előszeretettel borogatják bele mindenfélébe. Ez egy magyarnak igazán nem nagy kihívás. :D
Szal vissza a kebabhoz. Két hurkányi darált fűszeres pácolt marhafasírt, hozzá savanyúság, meg az a fűszeres rizs, ami kb pont olyan ízű, mint szegeden a Chili grillben van. Összességében nagyon finom. A zöldségköretekben leginkább paprika és padlizsán van grillezve. Itt például adtak egy egész grillezett erőspaprikát... Na az brutál volt. :D
Van tényleg jósokféle kebabjuk, döner kebabot még nem próbáltam, mert nem nagyon gyorskajázgatunk. De mind marhahúsból van. Az a legkedveltebb hús errefelé, meg a bárány. Disznót ugye nem esznek, a csirkés kajákra meg azt mondják, hogy nincs benne hús. :D
Az irodához közel van egy gyorskajálda, olyasmi, mint a Tündérkonyha, csak kisebb. Ott mindenfélefajta finomságot meg lehet kapni, húsokat, zöldséges kajákat, salátákat, és elég olcsó is. Ott ettem köftét, ami szintén nagyon tipikus kaja. Ez egyfajta húsgombóc, szintén többféle elkészítési móddal. Ezt is csak dícsérni tudom. :) És itt, ha az ember úgy kívánja, nyomhat mondjuk egy közepes adag görögdinnyét is 130 forintért, vagy baklavát, amit még nem kóstoltam itt, de meg fogom, mert otthon ízlett. :D
Italok terén nem sok extra van, isszák a Coca termékeket, de az viszonylag drága itt. Kb otthoni szinten vannak. Híres a török kávé, de a tea. Ezeket sem kóstoltam még. Basszus, még csak négy napja vagyok itt. hehhe Amit kóstoltam, az az Efes. Na, az egy kurvajó helyi sör. 5%-os, és mocskos finom báeg. :D Jah, amúgy alkoholizálnak, lehet kapni vodkát, whiskey-t, mindent. Asszem csak a ramadam alatt nem isznak (ami amúgy augusztus vége felé lesz), és persze csak a vallásosok. Amire nagyon rávannak még kattanva, az az Ayran. Ez egyfajta joghurtital, tényleg nagyon finom, bár szokatlanul sós. Mintha valami folyékony fetát innál, vagy nemtom. :D
A tegnapi vacsorára külön kitérnék, mert az... Na! Rexnek módosítani kellett a repjegyét, ezért bementünk a Türkish Airlines-hoz, amivel szemben van egy éttermecske. Ilyen faházas-szénnel sütős sztájl, ahol nem lehet mást enni, csak kokoreç-et. Rex nagyon meg akarta kóstolni. Megkérdeztem mi az. Először azt mondták, hogy nem akarom én azt tudni, de győzködtem őket. Csak körülírni tudták, hogy ahonnan a barinak a szar jön, abból van. veh Szóval a kokoreç birkabelet jelent. :D Na mondom, egyszer élünk, leszarom. :D Végülis nálunk is megeszik a pacalt, a kolbászt mi is bélbe töltjük, szal ez se barbárabb dolog. :D Mivel úgy gondoltuk, h kicsi adag, rögtön kettőt kértünk fejenként. :D (Mondjuk kár volt. :D) De az árból legalább alkudtunk egy kicsit. Úgy néz ki a dolog, hogy megsütik grillen, belerakják egy fél kenyérbe, szóval szenvicsszerű a cucc. Na ebből jutott nekem kettő. veh Az íze nem olyan jó, mint amilyen rossz. :D Oké, nem igaz, tényleg ehető, nincs szar íze. :D Kicsit csontvelő szerű az íze, meg az állaga is, csak montha vmiféle húsdarabok is lennének benne. Gokhan szerint elég szarul volt elkészítve, sokkal finomabbnak kellett volna lenni. Nos, whatever, nem biztos, hogy újra meg fogom kóstolni. :D Na ennyit a konyháról...

Sokmás érdemlegesről tényleg nemtok most beszámolni. A taiwani csajok hazamentek, mondták, hogy "See you", hát sztem nem lesz see you, de ki tudja. :D Az egyik elkérte az email címem, meg majd bejelöl fészbúkon... Tegye! :D
Tervezzük, hogy hétvégén kicsit felfedezzük Denizlit Rexxel, bazározunk kicsit. Öltönyt akar venni, mert 60 líráért (1 líra = kb. 131 forint) itt jóminőségű öltönyt lehet venni. Ez azért van, mert vagy 20 textilgyár van itt.
Ezenkívül átmegyünk majd egy másik kéróba látogatóba a többi gyakornokhoz, mert nekik van mosógépük. veh

Na güle güle! (Ez elköszönés. :) Amúgy a szervusznak itt jó sok formája van. Máshogy köszön el, aki megy, máshogy aki marad, és egy harmadik féle, ha érkezésről van szó.)

Na jó, rossz a cím, mert itt nincsenek felhők... :P

Előirat: Csináltam pár képet az utcán ma, ezeket betűzdelem alant :)

Folytatom ott, ahol tegnap abbahagytam. Telefonált a csávó a cégtől, h mehetünk elbeszélgetni, hogy merre hány méter. Felpattantunk egy minibuszra, és 10 perc múlva már ott is voltunk, actually az iroda 5 percre van a bázistól, ahol lakom most.
Az iroda jól néz ki, és hál istennek légkondi is van. Jah, juteszembe. Este hét körül volt, és 39 fok... Szóval bemutatkoztunk, és végre, vagy inkább VÉGRE megtuttam pár részletet, hogy egyáltalán mit is kell csinálnom. A helyzet a következő:
Hétfőn kezdem a melót. Vagyis ketten kezdjük, mert a koreai srácot is felvették, aki szintén Joe. (Bár a mi Joe-nknak fogpiszkáló lenne a srác :D) Egyfajta rugalmas fémcsövet kell majd eladnom, amit leginkább napenergiás fűtésrendszerekhez használnak. A munka nagyrésze internetezés lesz. Egyenlőre annyit mondott a srác (35 év körüli), hogy keresni kell majd a neten egy csomó céget európában, akik érdekeltek lehetnek ebben, elsősorban német, angol, holland cégekre kell gondolni, de igazából az tök mindegy, h kinek értékesítünk. Aztán kapcsolatba kell velük lépni, ajánlatot küldeni, ilyenek. Ha biznisz van, akkor repülőre fel, és irány Amsterdam, Berlin, London vagy akár Budapest. :) Sztem egész jól hangzik.
Amúgy a mókus az egyik tulaja a cégnek, és multimilliomos dzsesszdobos. Azért csak hétfőn kezdünk, mert vesz két számítógépet nekünk, meg íróasztalt, h lehessen hol ügyködni. De folyamatban van egy 1200m2-es iroda kibérlése is, ahol majd elférünk mindannyian. Meg arról is szó esett, hogy van valami villája, ahova oda akar minket költöztetni, meg melózhatnánk onnan is. Ezt mocskosul nem bánnám... Ehhe... Ja, és megerősítette, hogy amint a másik fővezér előkészítette a terepet Isztambulban, ami olyan 2-3 hónap, zúzunk oda. Cool!

Mivel az AIESEC-esek is sikeres napot zártak, meg én is, felvetettem, hogy egy kis ünneplés már jócskán jogos volna. veh Haraptak is rá, szóval bevásároltunk sörből, és felmentünk iszogatni. Aztán szállingóztak mindenfelől oda a népek, más gyakornokok is, meg söttörösöttörö, szóval egy elég nemzetközi happening alakult ki. A felállás a következő volt: Lányok: Lengyelország, Oroszország, 2xTaiwan Fiúk: Magyarország, Törökország, Kína, Dél-Korea. Asszem ennyi. :D Nagyon érdekes volt ennyi különböző kultúrát egy helyen látni, és érdekes beszélgetések alakultak ki. Mindenről. A lengyel csajjal megbeszéltük a magyar-lengyel két jó barát dolgot, és vágta. :D Gokhannal a török megszállásról diskuráltunk. Eger nevét vágta. De meg kell mondjam, ennyi faszságot régen hallottam történelem témakörben. :D Feszt az Ottomán empire-rel jött. :D Meg hogy a magyarok a türkök leszármazottjai, és ezért ők sosem akartak megtámadni minket, mert egyek vagyunk, és ők úgy jöttek, hogy majd pajtikák leszünk. :D És ezért nem is támadtak meg minket soha. Csak egyszer. :D Én mondtam, hogy jah, maradtatok is 150 évig veh De aztán persze koccintottunk, nem volt itt harag. :D Kínával szemben is lehet sok viselt dolga Törökországnak, mer arról is folyt a vita sokáig. Meg érdekes volt, hogy a kínai srác, Rex, felvázolta, hogy azért elégedettek a kínai helyzettel, az alacsony fizetéssel, meg satöbbi, mert nagyon nem sok pénz kell ahhoz, hogy jól ellegyél kínában. És hogy milyen káros lenne az országnak a többpártrendszer, ezért tök jó, hogy csak egy van. Szerintem ebben lehet valami. :D
Szóval jó móka volt, el is voltunk vagy reggel 6-ig.

Ma nem sok érdekes történt, újfent az AIESEC irodából netezek. Volt kajálás, amit eddig ettem, minden nagyon ízlett. A várost szívesen megnézném, csak nincs aki körbevezessen egyenlőre. Pedig most ugye holiday van hétfőig, ezt értelmesen kéne kihasználni.
Ja, meg végre találtam valami trükkös oldalt neten, amin keresztül lehet youtube-ozni, mer az a fertő itt be van ám tiltva kormányilag. :D

Na, ha eszembe jut valami, majd szerkesztgetek. :D

Güle güle!

Nos, kedves naplóm, kedves pajtársak, kezdjünk bele a sztorizgatásba, azaz most jól megmondom, hogy mi az újság.

Asszem legjobb, ha az elején kezdem. Na annyira nem mennék vissza, hogy ki is vagyok, meg mit akarok, mert feltételezem, hogy olvasóim rendekeznek bizonyos alaptudással about me. :)
A repülőút Pestről Isztambulba elég sima volt. Felszálltunk, hozták a kaját, ami finom volt (grillcsirke, grillezett zöldségek, saláta, olivaolajos öntet, süti, víz... meg benyomtam mellé egy viszkászt is, h bátrabb legyek ehhe), megettem, és még nem ért oda a csajszi a kávéval, mikor már el is kezdtünk süllyedni a leszálláshoz. Szal ez hamar eltelt, nem úgy, mint a várokázási idő az isztambuli reptéren. Kiálltam egy háromnegyed órás sort a passport checkhez, miután volt még kb 2,5 órám a denizli-i járatig. Ami ahhoz kevés persze, h szétnézzek a városban. De elvoltam, átmentem a helyi járatos terminálba, kimentem kicsit, beleszagoltam a török levegőbe. Ja, meg írtam sms-t megint Gokhannak (a hely AIESECes boss), hogy jó lenne, ha végre visszajelezne, hogy tudnak az érkezésemről, és megnyugtathatna, hogy várni fog valaki. Persze választ azt nem kaptam. Aztán közeledett az idulás tervezett ideje, úh. bementem a lounge room-ba. De semmi info nem volt a gépemről, vagyis láttam kiírva, hogy a 101-es kaputól indul, de a beszállítást nem kezdték még meg, pedig már csak 5 perc volt az indulásig. De ekkor már sejtettem, hogy nem indulunk majd el időben, mert az összes járatnak ki volt írva kb 45-60 perc késés, de az enyémnek ekkor még nem. :) Aztán kijött egy néni, aki elmondta, h inkább a 106-os kapuhoz vonuljunk át, mer majd onnan megyünk. Átmentünk. Ott szóbaelegyedtem egy faszival, aki láthatólag nem török volt. Ő elmondta, hogy ezeken a dolgokon igazán nem kell meglepődni, itt minden így megy. :) Majd csak lesz valami. Aztán mondták, h egy szinttel lejjebb kéne menni, mert majd a 405-ös kaputól megyünk, és egy óra késéssel. :) De nem aggódtam, elbeszélgettem a spanyol üzletemberrel, aki a Jesus névre hallgatott. Mikor mondtam, h Pestről indultam, azt hitte, valami európai körúton vagyok. Úgy gondolta, hogy angol vagyok, szal megdícsérte a nyelvtudásomat, de mondtam neki, hogy ez nálunk normális. :)
Végre aztán elindultunk. Ez az út már nem volt annyira sima, ám sokkal rövidebb. A gép eléggé fickándozott, és a leszállási procedúra is olyan volt, hogy ha ezt én repültem volna a szimulátorral, inkább visszatöltöm, hogy megpróbáljam újra. :D Ilyen utolsó pillanatban élesen ráfordulós, a gépet eléggé odabaszós, pattogós leszállás volt. A helyzetet súlyosbította, hogy mellettem egy török gyereknek már sztem lepergett az egész élete a szeme előtt. Reszketett, mint a nyárfalevél, ráfért volna egy Bud Spencer féle ötperces érzéstelenítés. :D
Túléltük. Legnagyobb meglepetésemre a csomagom rendben megérkezett. Kimentem a reptérről, természetesen kutya sem várt rám. Nézelődtem, h hátha, de nem. Aztán felhívtam Gokhant, aki másodjára már fel is vette. Elmondta, hogy hát a reptéri busszal kéne nekem bemenni Denizlibe. Miközben ezt vázolta, az a busz el is hagyta a helyszínt... Ehhe. Na elkezdtem ott érdeklődni, meg mondtam egy taxisnak, hogy hova kéne mennem. Az következő probléma, hogy itt nem beszélnek az emberek angolul. Erre amúgy a spanyol mókus fel is készített. De volt egy nő, aki tudott. Na akkor felhívtam Gokhant, hogy mondja el a nőnek, hogy hova kell mennem, aki törökül elmondta a taxisnak. Közben besegített egy másik faszi is, mer a nő lelépett egy szép dacia kombival :D (Vagyis itt az Renault) Következő kérdés az ár volt, mert ugye egy laza 65km-es fuvarról volt szó. 50 turkish lira-ban egyeztünk meg, ami kb 35 dollár. Aprópopó, persze lírám az még nem volt, csak dollár, de a taxis az rugalmasnak tűnt ezügyben. Na elindultunk a nagy útra.
Kb háromnegyed óra volt beírni a városba, ezalatt volt alkalmam tanulmányozni a közlekedési szokásokat. Az egy dolog, hogy gyorsan mennek, de vannak itt finomságok:
- Sávok? Felejtsd el. Keresztbe kasul, össze vissza ólálkodnak. Jobb kanyarnál a leállósávon. Előzésnél csak úgy csordogálunk egyik sávból a másikba. Nagyon profin kialálják a másik autó mozgásából, hogy mit akar. :D Ja, és az tök normális, hogy egy háromsávos úton négyen állnak egymásmelett a lámpánál. :D
- Index? Felejtsd el. Itt nem indexelnek, hanem dudálnak. A városban a sávváltást is, meg a kikerülést is dudával jelzik. Meg sztem csak úgy spontás is dudálgatnak, mer már megszokták. Megy egy autó a tök üres utcán, és dudál egyet. :D Meg ezek a "buszok", amikről mindjárt szót ejtek, szal ezek is ha látnak egy gyanús törököcskét, aki úgy áll a járdán, minha buszt várna, akkor rádudálnak, hogy "Buszra vársz, more?". Ha az visszainteget, akkor megálló van :D
- Itt a gyalogosok kutyák. :D Még a magyar szintet is bőven felűlmúlja. Elég Ultimate survival feeling itt átmenni az úton, mert nem lassítanak ám a kedvedért.
- Akkor essen itt néhány szó a tömegközlekedésről. A helyi járatok ilyen lepattant régi Peugeot mikrobuszok, amiknek a közepén egy ajtó van nyitva. Ha olyan jön, ami jó, akkor le kell integetni bizonyos helyeken. Bepattansz, és adsz egy lírát a sofőrnek. Ha tele van a cucc, akkor ketten még beférnek a vezető mellé :D

Na térjünk vissza az érkezéshez. Bent a városban megálltunk ott, ahol kellett. A taxis felhívott vkit, h mennyi is a dollár, váltott nekem 100-at, kifizettem. (Amúgy utólag kiderült, h egész jól váltotta, szal szerencsére nem lettem megszopatva.) Felhívtam megint Gokhant (by the way: asszem lesz egyfajta telefonszámlám, anya...), aki ottermett egy percen belül. Vázolta, hogy lakás addig nem lesz intézve, amíg a többi gyakornok nincs itt, mert az drága lenne, hogy egyedül lakok valahol. (Ja, mert aki nem tudja, 10 gyakornokot keres a cég. Ebből ketten vagyunk meg fixen, de még csak én vagyok itt.) Szóval a megoldás, hogy nála lakok. Egy darabig, vagy ki tudja. A lakása - engetessék meg, hogy ezt mondjam - elég lepukkant. Bár itteni viszonyoknak bizonyára megfelel. Elég koszos, asztal meg szék az nincs, szekrény se nagyon. Meg büdi van kissé, ami köthető az itteni tisztálkodási szokásokhoz is, you know. (Kicsit furán néznek, hogy miért tusolok minden nap.) Szal az ágynemű is ilyen jellegű, amit kaptam. Nem tiszta. És mosógép az nincs, szal a szennyest sem tom még, hogy hogy fogom menedzselni. Na mindegy, ezek olyan dolgok, amiket egyenlőre nem élek meg túl nagy fájdalomnak, majd csak alakul valahogy.
Az első éjszaka egész jól aludtam. Jah, azt nem mondtam, hogy hárman lakunk, mert most itt kempel a shanghai-i LC vezér is. Hajnal 5-kor érdekes élmény ért. Valami furcsa török zene szólt 5 percig az utcáról, de mocskos hangosan. Másnap kiderült, hogy ez mindennap így van, napi 5-ször, ez az imádkozási időt jelzi. :) Tényleg érdekes.

Na beszéljünk egy kicsit a gyakorlati részéről az ittlétemnek, mert ez egy kicsit már aggasztóbb, de azért még nem kétségbeejtő. Szóval. Nem egészen úgy vannal a dolgok, mint ahogy erről szó volt. Most úgy érzem, hogy kicsit érthetetlen, hogy miért kellett ilyen sürgősen kijönnöm. Ugye azt említettem, hogy egyedül vagyok itt, a többiek csak ki tudja mikor érkeznek, 8-an még ki sincsenek választva. És mivel orientációval, betanítással kezdünk, kicsit félek tőle, hogy nem tudok majd dolgozni, amíg a többiek nem futnak be. Ez azért kérdéses számomra, mert a céget még nem láttam, nem beszéltem onnan senkivel. Mert itt mindenki kurva busy, nem érnek rá. Tegnap 5 órát ültem az AIESEC irodában, a laptopom nem volt nálam, és nem tudtam mit csinálni, mert Gokhan is elfoglalt volt. A céget felhívta, mer cseszegettem, hogy intézzünk már valamit, de nem vették fel. Ma sikerült őket elérni, elvileg nemsoká találkozunk az egyik helyi bossal, akkor talán majd tisztábban fogok látni. Lényeg, hogy nem hiszem, hogy azért fizetést kapnék, hogy itt vakarom a tököm...
Ja, ami még elég megelpő volt, hogy kiderült, nem Denizliben van a meló. Itt csak az orientation period van, aztán át leszünk pakolva Isztambulba. Ami egyrészt jó, mert sokkal európaibb város, meg az tényleg frankó hely, de azt mondják, hogy sokkal drágább. A 400 dolláros fizum itt több, mint elég állítólag, de ott 1000$ az olyan átlagos szintecske. Úgyhogy remélem, a cég ezt majd szem előtt fogja tartani.
Erről ennyir egyenlőre.

A mai napom is hasonló a tegnapihoz, bent vagyok az office-ban az AIESECesekkel, dumálgatok egy koreai sráccal, aki szintén gyakornokoskodik itt (bár azt mondta, hogy hosszú sztori, hogy miért csak VOLT egy cégnél, most ő is beszélni akar az én cégem emberével, hátha dolgozhat majd itt... Ez is érdekes, bár kezdem már megszokni a török tempót.) Aztán mondom, nemsoká lehet, hogy találkozunk a csávóval. Lehet. A lehet itt tényleg nem biztos. :)

No, elég hosszúra nyúlt ez az első post, lassan be is fejezem. A városról még egy-két szót. A klíma elég brutál, nagyon magas a páratartalom, de felhőt még nem láttam. Éjszaka olyan 26-30 fokok vannak, izzadok, mint az a bizonyos kurvinyek a templomban. Jó kis fat burn program itt egyáltalán a lélegzés is. :D Az utcák szépek, furcsa keveredése van a növényzetnek, a fenyőktől a pálmafáig minden megtalálható, de tényleg szép. A város nagyon magas és szép hegyekkel van körbevéve, alföldi gyereknek ez lenyűgöző látvány. Ezt talán sikerül is megmutatnom itt egy fényképen. :)

Ennyi voltam most, remélem olvassátok majd, esetleg kommentelitek is serényen a dolgokat. :)

Csók nektek!