Folytatom a pótlást. :)

Ott tartottam, hogy vasárnap délelőtt hazakeveredtem. Letusoltam, felöltöztem, mert menni kellett biza kirándulni. :) Kazim szervezget utazásokat a gyakornokoknak, amiért a gyakornokok szeretik őt nagyon. Olyan HÖK elnök feeling. :D Csak Gokhan szerint elég vastagon fog a ceruzája, mikor a költségvetést számolgatja, így jut neki zsebpénz belőle bőven. Ez is HÖK elnök feeling. :P
A vasárnapi kirándulás 28 lírába került. A project az volt, hogy elmegyünk a közeli hegyekbe, ahol egy kempingben nyársrahúzunk egy birkát, és megsütjük, valamint elfogyasztjuk szegényt. :)
Dorotával elindultunk a meeting place-hez, ahol már ott voltak a többiek. Megvártuk a mikrobuszunkat, ami meglepő módon nem az a lepattant retek volt, amihez hozzászoktam már, hanem egy vadi új Sprinter. :D Az út nem volt hosszú, de annál meredekebb felfelé, jócskán kapaszkodtunk a hegyekre. Az a kemping elég népszerű lehet errefelé, mert sokan voltak, de szétszóródva. Volt egy csomó tűzrekóhely, mindenki sütögette a saját pecsenyéjét. Hangulatos.

(Ott fent, egy kis fehér pont a felhőnél az Observation Center)

Vittünk magunkkal valami hentesfélét is, meg szakácsot. Amíg ők babráltak a nyárssal, mi elmentünk egyet sétálni. Igazából hegymászás lett belőle, de élveztük nagyon. Denizli legmagasabb hegyének csúcsának közelében voltunk. Ennek a tetején van egy Observation Center, vagy vmi olyasmi, ami a török hadsereg szeme, már ami az egész Nyugat-Törökországot illeti. Mi úgy gondoltuk, hogy meg akarjuk nézni, de a hadsereg meg úgy gondolta, hogy nem akarjuk megnézni, ezért egy jónagy területet lekanyarintottak maguknak a hegyből. Minden esetre kóvályogtunk vagy háromnegyed órát, azt játszottuk, hogy nemzetközi kémcsoport vagyunk. veh Mikor a szlovák csaj, Janie, vagy vmi ilyesmi, úgy gondolta, hogy nem érdekli a kerítés, ami az utat zárta le, akkor a török srácok kicsit a szívükhöz kaptak. Ők tudják, hogy mennyire nem viccel errefelé a military. :D Alant a kép róla, megpróbálom bemutatni, hogy kik a pajtik. :) A törökök nevét a legnehezebb megjegyezni amúgy...

("Ki itt belépsz, golyót kapol" :D Ballról jobbra: Anyian (kb) - török vicces fiú, Mr President - szintén török, ő az egyetlen, aki tényleg nem nagyon iszik a vallás miatt, Ari - japán gyakornok, Adam - török srác, lengyel gyakornok - neki nem tudom még a nevét, Nadja - széparcú kis kazah gyívocska, orosz felmenőkkel :), Katja - ukrán gyakszis, a kövi nevet sem tudom, de jó fej török srác, Janie - a szlovák, Tientien - kínai lány, Tang - maláj kollegina)

Szóval visszakeveredtünk valagy a táborhoz, kipihentük a túra fáradalmait, elvoltunk, de azért mindenkin meglátszott a szombat este. :D A törökök hoztak kötelet, hogy ugrabugráljunk, aszonták, hogy nekik ez nagy fun, szal nekem is kellett. :D Meg kitalálták, hogy húzzunk kötelet. Ebben nészerű voltam, mert én vagyok itt a legnagyobb, meg vázoltam nekik a kettlebellt, szal én vagyok itt az erős gyerek. veh (Amúgy a török felállásra viccesen azt mondták, hogy ők sosem álltak még fel így. :D) Szal szeretnek velem egy csapatban lenni, addig jó, még ez így van. :P Szal kötélhúzás, hát kb. 1 másodperc alatt elszakítottuk, szal nagy erőfitogtatás nem volt. :D Úgy telt a nap, ahogy az egy piknikezésnél elvárható.

(Ő már nem jött velünk haza :P)

A birka végre megsült, vagyis egy réteg, amit le lehetett már vagdosni. Rizzsel ettük, meg volt ilyen durumlisztből készült pitaféle, amit ugye itt csipáznak eléggé. Volt hozzá sali is, szóval jót lehetett lakmározni. Bár a bari kicsit rágós volt, de el lehetett csócsálni. De sült vagy még 5 órán keresztül, mire csontig lerágtuk.
Megkóstoltam a Raki-t, ami nagy nemzeti büszkeségük. Tuk ez is valamiféle ánizspálinka, mint az Ouzo, de persze ők azt mondják, hogy az Ouzo az lóhugy ehhez képest, de ez érthető, mivel nem ápol egymással túl jó viszonyt a két ország. :D
A fiúk énekelgettek, meg táncoltak, amolyan cigánymódra, mert azt imádják. Én meg kezdtem nyűgös lenni, mert 2 órát aludtam csak. :D A csajok is bedőltek a fa alá pihizni...
No, erről a piknikről elég ennyi, most nem jut eszembe több értelmes dolog... Az egyik török srác meghívott mindenkit meccsetnézni hozzá, amit mindenki szépen megköszönt, és hazahúztunk. veh

(Az az egész völgy lent Denizli, csak nem látszik)

Este felhívtam anyát, beszélgettünk egy kicsit (kb 35 percet)... Hehhe. Óccó lesz. De legalább hallottad az imárahívó nótát. :) Ennyi volt a vasárnap. Majdnem megfejtettem már az összes keresztrejtvényt, amit hoztam. :)

Ma végre nem az AIESEC irodában vagyok, hanem a munkahelyemen. Érdekesen indul a meló, nem szakadunk meg még. Reggel bejöttünk, csak a titkárnő, Hava volt bent. A főnök telefonált, hogy keressünk érdemleges cégeket, meg nézzünk utána egy-két infónak. Pl hogy mennyi a szállítási díj innen európai országokba. Meg mondta, hogy majd kettőkor jön, mert nagyon elfoglalt. Még nincs itt. :D
Meg vázolta, hogy vett nekünk gépeket, meg íróasztalt, majd szerdán szállítják. Szal most laptopozok.
Végülis még csak azt nem tudjuk, hogy amit el akarunk adni, az egész pontosan mire is való, mennyibe kerül, mi gyártjuk, vagy csak forgalmazzuk, és ki is a célközönség valójában. :D Meg pontos specifikációt se nagyon tudunk, szal így nehéz lenne felhívni valakit... "-Kell cső? -Milyen? -Nemtom. -???" Na majd csak lesz kitől megkérdezni egyszer. :D Mindenesetre találtam egy jópár magyar céget, akik napkollektorokkel foglalkoznak. Még a szállásolásról is kéne beszélni a bosszal, mert ez az átmeneti fos állapot nem túl pihentető.
Amúgy a napom jól telik, az időjárás megváltozott, esett vagy 10 fokot a hőmérséklet, és ez a 30 már egész elfogadható. Az iroda légkondis, a bőrszék kényelmes, a titkárnő pedig gondos. :D Hozza a teát, vizet, dzsúzt, ilyen sütit, olyan sütit, ebédet kaptunk, mert rendelnek, azt előkészíti nekünk szépen, jóhogy meg nem rágja helyettünk. :D Szóval nagyon kedves, kicsit még angolul is tud. Jó lenne mihamarabb hasznos munkát is végezni, de ma már szerintem nem látom a főnököt. :)

Szerintem holnap is lesz időm blogolni... :P

Güle güle!