Fúúú, a málé életbe, de elmaradtam a blogolással... Assetudom, hol kezdjek bele, meg hol hagytam abba. :D Azért jobb minden nap blogolni, mert a friss élményeket könyebben kiírom magamból... Na mindegy, megpróbálom összekaparni, h miújságvan. :)
(Végre fotóztam arcokat is.)
Kapcsolódjunk be valahol csütörtök este magasságában. A szokásos irodai semmittevés után mondták, hogy elmegyünk valami kávézóba, mert jáccik a Galatasaray vmi izreali csapat ellen az UEFA kupában. Nagyon hangulatos kis kávézó volt, inkább pub. Nyitott, nagy, parkos, a kivetítő alatt szökőkút, körülle pedig babzsákfotelekről nézhettük a meccset. :) Ja, az is szokás itt mindenféle helyen, hogy ha leülsz, élből hoznak kérdés nélkül egy üveg ásványvizet. Ha nem iszod meg, elviszik, de ha felbontod, akkor 1 líra. Nagyon figyelmes, nem? :D Megnéztük a meccset, 6-0-ra alázta a GS a vöröstengerészgyalogos társaságot. :) Amúgy csak azért, hogy megnézhessük a meccset is kellett fizetni 3 lírát. (Aki nem emlékezne, annak frissítésképpen: 1 líra = kb 132 forintok) Meg ettem egy hambimenüt, mer kimaradt a vacsora. Nyilván alap, hogy az ember bárhol jár a világban, meg kell kóstolni a helyi hamburgert. Hát, a törökök nem olyan menők a témában, egy marstéri trágyaburger is komoly konkurens lenne itt. Pedig lehetne jobb a kebab alapján. Valami furcsa dúsított párizsit neveznek itt hambihúsnak, ami jellegzetesen törökizű fűszerekkel van idomítva. Egyék basszus, ha nekik jól esik, én nem fogom. :D
Ja! Majd elfelejtettem. Jött egy új gyerek kínából, vmi Jessey. Mondta Gokhan, hogy nyilván nem velünk fog lakni, csak az első éjszaka lesz ott, mert későn érkezett. Nyilván azóta is velünk van, szal már négyen kapírgálunk a szemétdombon, juhéjj. Amúgy azért felejtettem el majdnem, mert nem sok szót szólt eddig, csak nyomkodja a laptopját. Ja, és egy sörtől olyan vörös a feje, hogy megkérdeztem tőle, hogy jól van-e... veh Szal nem karakter.
Péntek-péntek... Hm... Ja igen. Gokhan, meg Rex bementek korán az irodába, mert érkezett nagyvizetre az MCP, azaz a török AIESEC főembere, és elő kellett készíteni a terepet neki. Ez azt jelentette, hogy egyedül kell beólálkodnom a városba. Actually a kis kínai hobbittal a hónom alatt. :D Kis pislogi... veh Szal megoldottam a problémát könnyen, tök egyedül leintegettem egy minibuszt, és vágtam hol kell leszállni, szal büszke voltam magamra. :D Bementünk a változatosság kedvéért az AIESEC irodába. Megismertem az MCP-t, aki Bora. Na, az végre egy tényleg nagyon értelmes és jó karakter volt, összecimboráltunk, mikor délután elmentünk sörözni. Az Efes kocsmai ára 5 líra, hogy szakadjanak meg... Szal Bora megadta a számát, és mondta, hogy Isztambulban majd együtt gangelünk. Jó lesz. :) Elvisz majd Galatasaray-Besiktas meccsre. :D
Amúgy megjegyezném, hogy a Gokhangyerek jócskán vigyazban állt, amíg itt volt Bora. Kár hogy elment. :D
Sörözés közben jót dumáltunk a srácokkal. Kiderült pl, hogy kínában a terhesség normális esetben 10-10,5 hónap. :D Érdekes. És mégis milyen sokan vannak. :D
(Balról jobbra: Kis kínai hobbit, rex, Gokhan, jómagam és Bora)
Estefele láttam, hogy a lengyel csajok rámpaktáltak fészbúkon, hogy csak kéne valami welcomeparty nekem, meg egyébként is jó lenne már találkozni. Rajtam aztán ne múljon, oké! A probléma csak az volt, hogy volt valami ellenbuli is az nap. :D Házibuliztak valahol a gyakornokok a Kazim nevű sráccal.
Nem térnék ki most arra hosszan, hogy mi újság ezzel a Kazimmal. Majd talán egyszer nyomok egy posztot, ahol felvázolom, hogy milyen is az AIESEC helyi bizottsága. A lényeg, hogy Gokhan és Kazim jó barátok voltak, most meg nyírják egymást, ezért kicsit kettészakadós a banda. Kazim amúgy nagyon jó gyerek, valahol, meg a Gokhan is az Valahol, bár lehet, hogy jobban kedvelném, ha nem vele laknék. veh
Nade! Az egyik lengyel csaj azért csatlakozott hozzánk, Alicia, mert ő eléggé bele van esve Gokhanba. Jó hülye. Egyszer majd mesélek, hogy milyenek a török fiúk... :D Anyway, vettünk söröcskét újfent, és kicsit iszogadtunk a disznóólban. Aztán kitaláltuk, hogy átmegyünk abba a bizonyos házibuliba. Eljöttek értünk kocsival. Gokhan mondta, hogy ő nem jön, de én menjek csak. Persze aztán csak kitalálta, hogy jön, szal kapkodva felvette a legcsinosabb melegítőalsóját. veh Mi már lent vártunk a kocsiban Aliciával. Mikor leértek, látom, hogy Gokhanon az én cipőm van. Namondom, az anyád úristenit roma! Megálljunk má egy kicsit. Nem könnyű lenyelni, hogy ezeknek minden közös... De olyan szinten, hogy ha valahol veszel mondjuk egy üveg kólát, kérdés nélkül megisszák az utolsó kortyot belőle. Pföjj! Na vissza a cipőre, kérdem tőle, hogy ugyan mié gondolta úgy, hogy az jobban megy a mackójához, mint a sajátja. Nem igazán értette, hogy ez hol probléma. Mondtam, hogy ott, hogy az ilyen magatartást nem nagyon szeressük mi. Na akkor elkezdett jasszoskodni, hogy van pénze, majd vesz nekem egy cipőt. Ezt jól kimosolyogtam. Egyrészt mióta ittvagyok rinyál, hogy semmi pénze, másrészt meg ha találna itt nekem Merell-t, esküszöm kitakarítanám a lakást. veh Mindenesetre mondtam, hogy ne fárasszon a cipővásárlással, csak ne forduljon elő mégegyszer. És behúztam neki egy jó nagy strigulát... Sszamegmár. :D
A házibuliban már elég szédelgős volt a hangulat, mert beiszogattak. De hogy mit??? Na azon beaszaltam. Nem hiszitek el, mer én se hittem, mikor kezembenyomták az üveget. Békési ágyas meggypálinka volt ám az, nem más. :D Magyar cimkével. Valamelyik lengyel, vagy szlovák csajnak vmi magyar barátnője adta régen, és most került "csapra". Sajna már nem volt, de a meggyet megedtem belőle. A szlovák csajnak volt viszont home-made alma-szőlő mixtrúrája, amiről állította, hogy az nem pálinka, én meg állítottam, hogy jobb, ha tudja, hogy az is az. :D Nem valami szlovakikum. veh
Lényeg, hogy végre megismertem a gyakornokok nagyrészét, akikből kb 21 van most Denizliben. Nem sorolgatom most őket, mert majd a vasárnapi sztorinál lesz fénykép is. Meg megismertem a helyi angolulbeszélő török srácokat. Van 1-2 igazán jófej köztük. Jó móka volt végeredményben, 4-5 körül már otthon is voltunk.
(Jah, a Bora is nálunk aludt, szegény, de ő nem jött bulizni.)
(Kazim, Dorota, én)
Ha nem tévedek, akkor szombat jön. Mivel még nem végeztek az auditálással, megint korábban leléptek a többiek. Mi hárman maradtunk, mert Alicia is ott aludt. Bementünk a centrumba, megkajáltunk, aztán megint iroda. Végre befelhősödött az ég, de ettől lett olyan mocskos páratartalom, hogy azt hittem, kipurcanok. Vergődtem kicsit neten, meg ilyenek. Aztán jött az infó, hogy este megint mókázunk, de most megyünk dizsibe is. Velünk szembe van a Keops diszkó, az a célpont, előtte pedig a szomszédoknál alapozunk. Ott lakik az orosz csaj, Svetlana, meg az egyik lengyel, Dorota. Svetlana sajnos nem volt jelen, mert ők jártak Kazimmal, és ő meg jelen volt és már nem járnak. XD Értitek... A lengyel lányokkal vettünk vodkát, meg almalevet. Az alamlé hamar elfogyott, szóval egy félbevágott sárgadinnyével fogyasztottuk el a maradék nedűt, érdekes volt. :D Átpályáztunk a lemezlovasklubba. :D Nagyon jó buli volt, szerencsére nem ezt a szar turkish-poppot jáccotta a dj, hanem török house-t, meg európai zenéket is. Volt Tiesto és társai. Ingyen volt a belépő, meg Kazim intézett nekünk ingyen sört (egyet). Jó kis tánci-tánci volt, a szláv csajok elég keményen nyomják a parteszt. :D Végre mán akadt egy igazi bebás feelingű party. :D
Az egyik diszkós gyerek meghívott minket a lakásába egy kis afterre, szal az egész társaság átvonult. Tip-top kis kéró volt, extraként egy őrült kis kutyával, amit mindenki végiggyúrmázott. Rendeltek vodkát, meg mindenfélét taxival, szal megint szedték a pénzt befele... De nem baj, nem hagytam, hogy ne érje meg, ha értitek mire gondolok. veh Ott is jól eldumálgattunk, aztán úgy alakult, hogy ott is aludtam. Mondjuk csak 2 órát. A java a társaságnak lelépett 6-kor, de mi még maradtunk Gokhanékkal, nemtom má minek, de én mondtam, hogy fáradt vagyok, és vasárnap program is volt, szal ezért dőltem le. 11 körül felébredtem, és hazaeveztem, mert készülődni kellett, ugyanis az "Operation: Killing the sheep" következett.
(A diszkós gyerek)
Nos, ezt most posztolom, elkedem írni a folytatást, ha lesz idő rá, akkor megy fel ma az is. Puszinger.
