Na mehet tovább a sztori, megint van miről beszélni. És mostmár szép, megújult, egyedi és pásszentos környezetben olvashatjátok a kalandozásokat. By the way, tényleg várok visszajelzéseket, hogy milyen. Például, hogy túl kékek a hegyek, lehetne türkizebb. :D (Réku, most meg vagy említve! :D) Szerintem elég jó lett, nem is volt olyan egyszerű megcsinálni, meg nehéz se... :) Azért jól jött, hogy láttam már forráskódot életemben. :P Tervben van még persze további finomítás is, pédául a sablonos alcím lecserélése valami kreatívabbra. (2 :P) Na jó, back to the story line!
Hazaértünk a tuttiból, és pár telefon után kiderült, hogy csak éjfél körül tudok majd bemenni az új lakáskámba, mert senki nincs otthon. Úgyhogy maradt a régi lakás... Boldog voltam, hogy megint a régi illatokat érezhetem. ;) Amúgy mocskos meleg volt, meg lehetett dögleni, így jobbhíján szenvedés volt a program. Aztán elkezdtünk sakkozni Gokhannal. Elsőre nyertem, miután megtudhattam, hogy ő igaziból profi sakkozó, csak az elején tanítgatni akar. Nyilván. :D Később az volt a baj, hogy mivel sörözik, nem tud koncentrálni. Anyway, jáccadoztunk, de aztán ez félbeszakadt, mert a frissen kirakott barátnőjével beszélgetett telefonon órákig. (Keveset voltak együtt, a csaj másik városban van, messze, nem tudnak találkozni, csak kéthavonta. Nekem is volt "szerencsém" megtapasztalni, milyen jó is egy ilyen helyzetben.) Szóval telefonált, meg Alicija is benézett hozzá egy röpke mizujsra, aztán le is lépett. Valami nagy feszkó volt a levegőben itt a nők miatt, hjájj. Lényeg, hogy Gokhan sörözött folyamatosan, csúszott lefele, és Rexet pumpolta pénzért állandóan, hogy majd holnap megadja...
Fászom, olyan unalmas volt az a rohadt délután, meg este, hogy beszélni is kár róla, szal hagyjuk a csába, de tényleg. Vedelte egész nap a sört, én meg malmoztam, aztán végre haza tudtam menni, oszt jóvan, ennyi.
(A lovely iroda, zárás után)
Hétfőn nem munkába mentem reggel. Az volt a plan, hogy 9-kor bekopogok Mr Depresszióhoz, és nyakunkba vesszük a várost, hogy 1. pénzt váltsak, 2. fényképet csináltassak (7 igazolványkép kell a rohadvány Polis-nak a tartózkodási engedélyhez), 3. kulcsot másoltassak, 4. elintézzük a tartózkodásit.
Majdnem mind sikerült is. Jajj, majd elfelejtettem! (most visszakanyarodtam ide :D) A reggel megint "viccesen" indult. Egyrészt Gokhan még mindig részeg volt, ezér csak 11-re tudta összeszedni magát, másrészt nem volt meg az egyszál kulcs a lakásához, pedig feltúrtak mindent. Rex agya is fel volt má húzódva rendesen... Na egy kis jajjveszékelés után mondtam, hogy kár itt egymást nézni, kis kínai itthonmarad, az AIESEC irodához másnak is van kulcsa. Vesz majd szépen új zárat, kifizeti, lesz kulcsa. Ebben maradtunk, elindultunk. Előző este még leugrottunk sörért, de útközben leült Mr Heartbroken a padkára telefonálni. Hát nyilván ottaláltunk a kulcsot másnap fél 12-kor... Pffff. Na mindegy, szóval pénzváltás. Happy voltam, mert egyre többet ér itt a dollár. Az kipipálva, elindultunk a rendőrség felé, ami sacc/kb úgy 100000km-re van a központtól. Gyalog mentünk, mert kellemes 42 fok volt csak. Odaértünk egy év alatt. Modta Gokhan, hogy biztos van ott fényképész valahol, szal majd ott pózolhatok. Gondoltam, hogy nagy pech, ha nem lesz bazzeg... Utánakérdeztünk, volt ott egy tényleg. Nyilván csak 6-ossával lehetett venni, no digital technik, szal 10 líráért kaptam 12 fényképet, majd osztogatom, vagy nemtom. Megvártük, hogy a fakabátok megtömjék a pocakot, és mentünk letelepedésér kuncsorogni. :D Hosszas török diskurzus után - egy egyébként igazán szimpatikus rendőrbácsival - csalódottságot láttam szeretett mentorom arcán. Azt állította (nem véletlenül fogalmazok már így), hogy a csóka, aki vágja ezt a témát, szabin van, ezért nem lesz olyan eccerű a dolog. Írnom kell egy levelet törökül (veh), meg a cégnek is kell írnia egy levelet aláíráspecsétdátum, hogy miért vagyok itt, meg ki is vagyok, söttörö, aztán mehetek majd a szervekhez, és fizethetem ki nekik a 90 lírát. Alapból felkúr ez az egész, mert már 60 eurót letejeltem a török kormánynak a pesti konzulátuson, ahova szintén mindenféle igazolás kellett. Ők adtak egy szép nagy vízumot, de ez nem elég, itt megint végig kell szopni az egészet. Csak most törökül, juhéjj. Nade ezek után már megkérdeztem, hogy "Figyejjmá, Gokhan! Én vagyok az első ebben a városban, akinek ezt a szart meg kell csinálni???" Perszá háphápháp volt, meg szabadságon van, meg... Najóóóvan, apuka, lényeg, hogy házhozmentünk a lófaszér.
(Dógozok keményen :D)
Visszabaktattunk a városközpontba, ahol hosszas kérdezősködés után megtaláltuk a kulcsmásolót kb. 50 méterre az AIESEC irodától. (!!!) Ách! Ez a gyerek öcséém... Kulcsom már legalább van. Bejöttem melózni olyan fél három magasságában. Vagyis az túlzás, hogy melózni, mer nagyjából most nincs semmi feladatunk, mindenki túl elfoglalt ahhoz, hogy munkát agyjon nekünk. :D De volt izgi is, mert megjött az új íróasztal, meg kaptunk szép nagy monitorokat. Gépet nem kértünk, mert minek. Se koreai, se magyar billentyűzet nem lenne hozzá, úh jó a laptop. Szépen átköltöztünk, mostmár közelebb van a klíma. :D Ja, a mai képek fő témája az iroda, mint láthatjátok. :)
Keddkeddkedd... Hm... Mi volt tegnap? A helyzet melóban nagyjából változatlan, megírtam a tegnapi posztot, meg megcsináltam az új design-t. :P Meg dumálgattam az otthoniakkal, Rékuval (3.), Dalminnyóval, Joe-val... :D Jól telt a nap. :D Este volt egy érdekes beszélgetésem Dorotával. Mondta, hogy Svetlana megkérdezte, hogy kinek az ötlete volt, hogy odaköltözzek, mer hogy olyan izé így a szitu. Nyavajgott kicsit, pedig velem szemben meg vigyor, meg de jó zenéid vannak, másolj már le nekem párat, vágod. Dorota meg mondta, hogy az ő ötlete volt, meg amúgy Svetlana is csak később került oda, de még ha lenne is köze hozzá, akkor sem tudta megkérdezni a véleményét, mert ki volt kapcsolva a telefonja egész hétvégén. Nemtom érthető-e. A magyar-lengyel barátság az áll. :D Ennyiben maradtak kb. De itt át is kötök a szerdára, azaz mára. (tegnaphoz még annyi, hogy vettem egy vödör jégkrémet, juhajja :D) Beszéltem ma msn-en a polszká gyívocskával, aki mondta, hogy orosz kolleginánk bejelentette, hogy átköltözik Tientienhez, mert onnan Tang úgyis hazaröppent már, mer ez így neki nem jó... Persze továbbra is mellettem áll, és mondta, hogy szarjam le, vaslzeg más gondja is van, csak ránk fogja a dolgot. Meg tegnap este bizonyára volt egy nájsz beszélgetése Gokhannal, az meg keveri a szart. A poén az egészben, hogy egy hét múlva Svetlána elhúz vissza az orosz valóságba... Én nem pörgöm túl ezt a dolgot, mert tudom, hogy jófiú voltam, Dorota is azt mondja, hogy neki semmi baja, de mostmár reméli, hogy este nem lesz ott Svetla, mer fölösleges feszültséget generál csak. :D Erről ennyit.
Keddhez még csak az, hogy úgy volt, hogy Rex megy mosni a cuccait, és megcsinálja nekem is, de sajna szennyesen hozta vissza. Ez nekem most már kezd probléma lenni, mert elfogytak a tiszta cuccaim, szal találnom kell valami módot gyorsan, hogy kimossam őket. Rex egyébként ma (szerdán) visszahúzott Kínába egy egész napra, mert aztán meg megy tovább Malajziába, valami éves legnagyobb AIESEC csúcsra. Elköszönéskor megölelgetett, és elmondta, milyen nagyon örül, hogy megismert. :D El is hiszem. veh
(Az én szemszögemből, ha felállok :) )
Ma meguntam, hogy nincsenek árak Európából, mert szabin van az, aki németországból fogja küldeni, úgyhogy szereztem máshonnan. :) Meg írtam az angoloknak is, mostmár keresztkérdésekre is tudok válaszolni, szóval kapok onnan is anyagot, szuper. Ezzel elvoltam egész délelőtt, meg koradélután, összedobtam egy fasza kis reportot a főnöknek. Aki amúgy ma egész sokat volt bent, beszéltünk is vele mindenféléről. Ami kurva jó hír, hogy jövőhéten, vagy azutáni héten elröppenünk Isztambulba, megnézzük a gyárunkat. Szerintem egy napos trip lesz, de ez akkoris feldob! :D
Ami rosszabb hír, hogy maga a költözés Isztambulba még nagyon képlékeny. Bülent (főnök) szerint jó lenne, de rohadt drágák az irodák, úgyhogy keresgélnek. De még semmi sem biztos.
Délutánra meg beígért egy gyárlátogatást itt, Denizliben, ami meg is történt. Megnéztünk egy elektromos vezetékgyárat, amiben szintén érdekeltsége van a mesternek. Magyarázott valamit, hogy gondolkoznak rajta, hogy pár gyakornok majd ott fog dolgozni inább, nem itt a Nemo-nál... Hm. Odaértünk, benéztünk a főnökhöz, aki nagy gondban volt, mert épp ajtót kellett választania az új villájához. :D Aztán körbementünk a gyáron, beszélgettünk a terveikről, blablabla. Vissza az irodába, ahol csatlakozott hozzánk egy sötétebb bőrű csávesz is. Na az nagyon viccesen beszélt angolul. :D -Hello, I'm Peter! -Peter, very good, it is very good. Peter, wonderful! veh Sztem kicsit be volt kábulva valamitől. Kérdezte, mit tanulok. Mondom, trade & marketing. -Oh, it's beautiful!! Really good, hmm perfect! veh Kicsit úgy nyomta, mint aki pornóra castingol. Aztán megkérdeztem, hogy ő milyen minőségben van jelen. Mondta, hogy ő az export menedzser, amúgy 25 országgal vannak kapcsolatban, és évi 65 milló dolláros forgalmat bonyolítanak. Hellóóó! :D
(Kábel a rengetegben)
Na aztán elkezdett körvonalazódni, mivel stírölt a három török, hogy azon spekulálnak, hogy majd engem odapakolnak. Aha... Aztán szerencsére kiderült, hogy jobb lenne nekik valaki, aki tud arabul, szóval inkább felhívták Gokhant, hogy kerítsen egyet. Visszafelé a kocsiban azért elmondtam drága főnökömnek, hogy nem így megy ez, hogy seftelünk a gyakornokokkal. Mert én az AIESEC rendszerében a Nemoval vagyok "elcserélve", velük vagyok szerződésben, szal annyira nem lenne oké, hogy elpasszolnak a vezetékgyárba, meg amúgysem szívesen mennék. Megértette, asszem. Mondtam, hogy ha oda akarnak embert, akkor eleve oda keressenek.
Amúgy beszélgettünk a tervekről is, minden héten lesz majd brainstorming, meg alakítgatjuk a dolgokat. Ezt kicsit körülményes lenne most vázolni, szóval majd menetközben beszámolok. Volt szó róla, hogy igazán nem probléma, ha Németországba kell utazni 1-2 hétre, vagy ha a partnerek akarnak ideutazni, vendégül tudjuk őket látni Isztambulban, csak legyen biznissz, és akkor mindenki happy lesz. :) Szóval ha valaki akar egy kicsit nyaralni, vegyen 5000 méter csövet tőlem. :D
Most amúgy már itthon vagyok, közben megvacsiztam hazafele. Az orosz cuccai még itt vannak, szóval majd jól előkapom, ha felbukkan. :D Majd mesélek. :D Pacsi!
