Most akkor megint jól megmondom, hogy mi újság.

Mivel nem érkeztek még meg az új számítógépek, meg az íróaszalunk, ezért nem fotóztam még le a vörkplészt. Szóval a mai posztban hihetetlen látványos képeket láthattok majd a helyi plázáról, ami a Forum Çamlik névre hallgat. El se tudjátok képzelni, milyen itt egy pláza, de most elmondom. Olyan mint otthon. Van Deichmann, meg Douglas, meg Pierre Cardin - asszem nem itt osztogatják a 60 lírás öltönyöket. 

 (Ott jönnek az emberek)

Hétfő este. Eltökörésztünk itt egy ideig, aztán végre fél 7 környékén beesett a főnökúr, és végre tisztáztunk pár dolgot. Tehát a munkáról. Az a feladatunk, hogy úgynevezett "flexible metal hose"-t (magyarul flexibilis fémtömlő) exportáljunk, elsősorban európai országokba. Ennek a cuccnak a legallja az a zuhanyrózsák fenekébe tolja a beöntést, de mi annál azért komolyabbat gyártunk. Fűtőrendszerekhez és napkollektorokhoz passzentos. Van több fajta, most ezt nem részletezem, mer minek.
Ami érdekes, hogy a cégnek eddig semmi exportja nem volt. Teljesen új a szektorban, a honlap még nincs kész, azon is együtt kéne ötletelnünk. Meg az ár is kérdéses, van egy irányadó elképzelés, amit elég rugalmasan lehet kezelni, akár 50% diszkont is belefér. Mindenesetre előbb nyomozgatni köll, hogy nyugaton mennyiér mérik ezt a fémkígyót, hogy jól alájuk tudjunk vágni. :D A minőség egyébként ugyan az, ez kiderült számomra a rendelkezésre álló adatokból.
Szóval első körben kutakszunk, megcsináljuk a honlapot, aztán elkezdünk kontaktokat keresni, elvileg van többezer cég, akik potenciális célpontok európaszerte. Velük kell majd felvenni a kapcsolatot, és eladni minél több árut. A főnök (Bülen) azt mondta, hogy ha eladunk mondjuk 10000m-et, az olyan jó pénz a cégnek, hogy akár Ferrarit is vesz nekünk. Na gondoltam, te se szeretsz nagyot mondani, apa. Meg amúgysem kell még Ferrari, mert itt rohadt drága a benzin... Pfff, de tényleg! A 95-ös 3,31 líra. (Még mindig 132 körül lehet a váltószám.) Na, de prémium az tényleg lesz, ha majd beindul az ipar. Ja, azt is említette a boss, hogy igazából csak olyan 2 hónap múlva számított rám, szal meglepődött, hogy itt vagyok, de nem baj, mer legalább együtt lökjük meg a szekeret. Meg hogy Gokhan szereti gyorsan intézni az ügyeket, biztos azér lettem ideröppentve ilyen hamar. Megjegyzendő, hogy ő írta alá, meg pecsételte le a papírt, amin ott volt a kezdődátom, augusztus 3. Nem kell meglepődni. :D
Rákérdeztem nála a szállásra is. Nagyokat pislogva annyit mondott, hogy Gokhan dolga lenne ezt elintézni, de majd beszél vele erről telefonon. (Biztos fog.) Vázoltam, hogy nem ártana, ha mondjuk lenne lehetőségem mosni, erre azt mondta, vesz nekem mosógépet, ha akarom. Hehh, nem akarom, még. :D Amúgy Gokiszájnak elmondtam ezt az álláspontot a lakásról, ő is nagyokat pislogva azt mondta, hogy a főnöknek kéne elintézni, de majd beszél vele telefonon. Nemtom mér volt de ja vu-m, meg nemtom, mér nem tudok már ezekben hinni. :D
Munkáról még annyit így elöljáróban, hogy Bülen azért jó fejnek tűnik, csak sosincs itt. Most Isztambulban van, tegnap Izmirben volt, meg egész jövőhéten is ott lesz, szal a kérdéseinkre megtalálni a választ kihívás. A munkaidő 9-19-ig van, ami soknak tűnik, de elég laza. A főnök is mondta, hogy nem cseszeget majd minket semmi, de azért nyilván dolgozni kell, mert a teljesítmény számít. Másrészt meg inkább vagyok itt, mint hogy fetrengjek a trágyában otthon. :P

(Ott meg mennek az emberek)

No! Végeztünk kb fél 8-kor, elindultam haza. Volt egy kis para, mer rövidíteni akartam. :D Nem a helyismerettel volt cink, hanem hogy az egyik utcában, kb 5 méter magasan, a sarkon, egy ház tetején posztolt egy pitbull, és elég erősen szúrt ahhoz, hogy visszaforduljak. veh Így is kihívás volt megmaradni szobatisztának, nem akartam, hogy ő is a szájábavegye a nyakláncom. veh Na ez mindegy is. Hazaértem, persze kulcsom nincs, hívom az ügyeletes jófejt, ő még az irodában busy éppen. Megegyeztünk, hogy vagy bekéreckedek Dorotához, aki ugye a szomszéd lengyel lány, vagy bemegyek hozzájuk az ofíszba. Az első lehetőség tűnt szimpibbnek, szal így is tettem. Dorota a barátjával, Gokhay-jal volt otthon, és szívesen láttak. Mondták, hogy készülnek vacsorázni a haverokkal, csatlakozzak. Miért ne!
Megjött két másik török srác, szal beültünk a kocsiba, és elmentük az egyetem közelébe, ahol rengeteg ilyen kávézó, meg étterem van. (Meg Playstation3 bár, vagy mi :D) Egy pizzéria szerű török étterembe mentünk, ami tök jó,meg tök olcsó volt. A srácok érdeklődtek felőlem, elmondtam nekik, hogy dec 31. az nem karácsony, de ők is meséltek a ramadamról, satöbbiről. Az egyikük amúgy vegyészmérnök, a másik vmi textilipari mérnök lesz, Gokhai meg most államvizsgázik, és ő vmi pénzügyszakos szutykot csinált... Nemtom. Megint csak kaptam ízelítőt a török kultúrából, "we share everything" címmel, de ezt ki is mondták. Úgy nézett ki a szitu, hogy nekem később hozták ki a kaját, erre ők mondták, hogy egyek mindenki kajájából, és nyugodjak meg, ők is fognak az enyémből. :D De ez az egész sokkal szimpatikusabban jött le, mint az a cipős eset. Meg mondták, hogy a nőnek néha kell egy tenyeres, meg magyaráztak vmit arról, hogy az asszony hátát mindig ütni kell bottal, ha nem terhes, és akkor majd teherbe esik. Nem annyira értettem, de vigyorogtak közben rendesen, úgyhogy csak nem gondolták komolyan. :)
Kaja után kocsi, benzinkút és Kazim háza. Na, mondom ma sem úszom meg, és tényleg nem. De leszabájoztam magam egy sörre. Amúgy valami búcsúbuliba csöppentem, mert az egyik orosz csaj,akit akkor láttam először, másnap ment haza. Szal ilyen "nice to meet you, but good bye" helyzet volt, de whatever. :D Azért kellett írnom nekem is a pólójára. Magyarul írtam egy-két kedves szót, de mondtam neki, hogy nem mondom meg, mit jelent, majd ha találkozik vkivel, aki érti, kérdezze meg. :)
Éjfél körül otthon voltam, hazakocsikáztunk. Gokhaynak adtam egy lepedőt, mer aszonta, hogy elmegy nekem az exchange office-ba. (Mert ugye én innen nem tudok...) Gokhanék épp az utcán kerestek égre-földre, hogy hol lehetek. Hát mondom szerinted hol lennék bazzeg, mikor megbeszéltük telefonon. Bocsánatot nem kérek már tőle, hogy nincs kulcsom a szaros lakásához. Ezen azért túlléptünk hamar. Kicsit már megmosolyogva vették tudomásul, hogy Kazimnál voltam, de megerősítettem őket, hogy a kettejük közti feszültséget őszintén, tiszta szívből, keresztben és hosszában lefosom magasról. Amúgy már világos számomra, hogy Gokhan a sötétebbik oldal. Felhasználta a mocskos hatalmas erejét, és egészen Ukrajnáig rúgdosta szeretett barátját. Legalábbis állítása szerint. Mert szólt az AIESEC Turkey-nek, hogy rendet kék rakni, meg amúgyis a fél család maffiózó, szal Kazim megértette a helyzetet, ezért két hét múlva lelép Izmirbe, aztán pedig kimegy DT gyakornoknak Ukrajnába. Igaz az ok, vagy nem, ki tudja... Hol tartottam? Ja, mondta miszter mégacipőnkisközös, hogy holnapra lesz kulcsod, nyugi. Nyugi, nem lett... Asszem érezhető, hogy kezdem nem kedvelni a kedves szállásadómat. :)

Tegnap már elkezdtem kutakodni cégek után, akik hasonló cuccokat gyártanak. Van bőven, árat sehol nem lehet találni, de a minőségeket hasonlítgattam, és felírtam az érdemlegeseket, akiktől ki kéne csiholni egy árajánlatot. Nagyjából ennyi. :P A titkárnő még mindig kedves, van minden, mint karácsonykor. Ő dalolászik egész nap. Jah, amúgy kendőt viselős fajta. :) A főnök volt bent vagy 5 percet, beszéltünk vele erről-arról, semmi érdemleges. Meló után megint Dorotához mentem, mer oda tudtam. :) Ők készültek vmi vidámparkba, de oda már nem mentem velük, mert örültem, hogy 0 pénzt költöttem. (!!!) Jót eldumáltunk, pletyiztünk a törökökről, söttörö. Jah, amúgy megint egy kis infó a török fiúkról. Dorotával igazi párnak néz ki Gokhay, de mint megtudtam, ez úgy is oké, hogy a srácnak amúgy menyasszonya van. Persze az is dícséretes, hogy ezt a lengyel leányzó is tudja. Hát hajrá. :D
Hazamentem 10 körül, or sg like that. Goki örült, hogy érkezett neki még 100 líra, ezért vett söröcskét nekünk is. Meg ott volt Alicija es, szal a szerelmi színház újabb felvonást produkált. Az esti beszélgetésből megint nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a törökök igazából mindenben a legjobbak, és ha nem, az is direkt van. De a törökök között is Gokhan az első. Ách, nem részletezem túl, de amihez ő nyúl, az arany lesz. És amúgy az oktatás is sokkal nehezebb itt, mint nálunk, meg neki sokkal több tantárgya van, mint nekem. (Én nem mondtam, nekem mennyi van.) Rexxel elmentek AIESECes irányba, ami amúgy nemtom tudtátok-e, de Törökországban a legjobb. Az kicsit sok volt már szerintem, hogy ha el tudnák érni a "one AIESEC in the world" szintet, ha végre megtanulná a szervezet használni a támogató cégek miatt mögöttük tornyosuló hatalmat, akkor világbéke lenne. Nem viccelek basszus, szó szerint ezt mondták... Anyway, az AIESEC helyi bizottsága egy kalap szart ért, de aztán jött Gokhan, és minden megváltozott. A gyakornok száma az egekbe szökött, és ez még csak a kezdet. Mert nagyon dolgozik rajta, hogy még több legyen, és a recruitmenthez még a bogármester is csatlakozni fog szeptemberben. Ennek a nagy hajtásnak az eredménye amúgy, hogy a már ittlévő gyakornokok le vannak szarva. Igazából Kazim szervezi a programokat, ezért érezheti Gokhan, hogy ellene vannak a többiek. De sztem inkább azért, mert egy fasz. Jájj. Ez basszus régész gyerek a köbön... Aki tudja miről beszélek, az tudja...
Kettő után lefeküdtem, de a házigizda még ébren volt Alicijával, és sustorogta neki a dolgokat Kazimról, meg magáról elsősorban, hogy ő hogy megoldotta ezt. Persze ehhez villany kellett, meg sok cigi, szal tök alkalmas volt a közeg az alvásra. Fél négykor felébredtem, a helyzet változatlan volt. Ugyan az a mondóka, lámpa, cigi. (Amúgy van egy olyan szép angol szó, egyetlen szó, amivel össze lehet foglalni mindazt, amiről Gokhan beszél, és ez a BULLSHIT!) Na ekkor már mondtam, maybe be lehetne rekeszteni ezt, mer holnap meló van. Erre a belső szobából kirángatta szegény kis kínai hobbitot, aki a legszebb álmának intett búcsút. Ő egyébként addig sem vett részt a rendezvényen. Szal lényeg, hogy ő ki, ők meg be. Végre csend. Aztán később még volt vmi replikázás, meg sírásrívás, hogy valaki nem akarja, hogy lelőjjenek valakit, de az is lehet, hogy ezt álmodtam. :D

(Csokiszökőkút)

A mai melóm során a tegnap összeírt cégekkel kontaktoltam, volt akinek hazudtam, volt akinek nem, válaszokat mindenesetre mindenhonnan kaptam. Kivéve a magyaroktól még persze. :) De ez nem érdekes annyira... Na jó, elmondom, hogy mit hazudtam. Egy nagy német cégnek írtam, hogy kéne a csövük lehet, csak mennyibe kerül, mert piackutatok, és egyébként napkollektorokat akarok szerelni. (Na ez értelmes mondatra sikerült, de lusta vagyok átírni. :P) Erre jött a válasz a Gestapótól, hogy jól van öcsi, mire is kell, mekkora mennyiség szerepel a cég terveiben, és egyébként meg mi is a cégem neve, mer tök jó lenne, ha leírnám... Ehhe. Na mondom, kedves Michael, köszi! Válaszoltam, hogy nagyon kis cég vagyok ám, called LPTHERM Bt., hángeri, és csak gondolkozunk, hogy bele érdemes-é vágni valami ilyesmibe, mer eddig csak radiátorokat szereltünk. De sajna sehol nem találni árakat, szal legalább szánja meg szegény ágrolszakadt cégünket, és valami tanácsot adjon. Na, ez meglágyította a kemény német szívet, és mondta, hogy jajj, de cukik vagytok, jólvan, továbbítalak az illetékesnek, ő majd küld neked minden szépet, jót. :D
 

Este ázsiai este lesz, megyünk Thiantianékhoz, főznek kínait, meg koreait, meg japánt. Bittos jó lesz.

Puszi meg pacsi!