Eltelt egy hét. Ilyen hosszút még nem hagytam ki, mostmár nagyon itt az ideje pötyögni, és hálistennek páran reklamáltak is, hogy mivammár. :) Nekik külön köszönet, azér nem rossz, hogy nem a vakvilágba jártatom a billentyűzetem.
Nos nemtom, hogy ez a poszt milyen hangvételű lesz, de ma a drága főnököm kicsit megtekerte az agyamat, de erről majd a legvégén. Emellett Republicot hallgatok, ami meg tudjuk mit hoz ki az emberből. :) Nade seráfütty.
A nagy kihagyással kapcsolatban: Nyilván már azért megszoktam itt kint a dörgést, szóval annyi újdonság nem ér, hogy mindennap örvendezzek. Szal ha 1200 hatona masírozik el az iroda előtt, az már nem mozgat meg igazán. veh Na jó, az azér fosatós lenne annyira, hogy még itt is sikítanék. Bájdövéj, azt szerintem nem meséltem itt, hogy két hete, asszem csütörtökön a tankok überelve lettek. :D Három F-16-os levert pár tiszteletkört a támaszpont fölött, ami ugye egy jó utcával arrébb van. Szal megmetszették picit a tetőantennákat, így elég alacsonyan voltak ahhoz, hogy látszon a fegyverzet. Hát nem parádézni indultak... Állig tele voltak rakétákkal, nájsz. :D A köszöngetés után húztak keletnek. Azért itt kicsit jobban zajlik az élet, mint a Hángérijen Árminál. De ezt ne bánjuk! :D
Még egy vicces sztorit felejtettem ki múlthétről. Bent volt a boss, és valamit osztott, hogy csináljunk meg, és a cuccait ledobta az asztalra. Én meg nézem, hogy vmi gyógyszer van a tetején. És látom, hogy egy doboz viagra! :D:D Mondom, fater, te se vagy szégyenlős, hogy csak így kivillantod a muníciót, bájdövéj kb 35 évesen.
De valamit elkezdtem mondani... Hm! Ja igen, a nagy kihagyással kapcsban. Szóval valószínű át fogok állni a heti egy posztra. Mert ennyi idő alatt azért összejön egy kis mondanivaló mindig. Viszont az apróbb részletek így elfelejtődnek. A másik opció a gyakrabb, de rövidebb mesélgetés. Melyik legyen? Valahogy lehetne itt a blog.hu-n szavazást is csinálni, de most nem megyek már bele, úgysincs annyi tengernyi olvasóm, h ne tudjátok elmondani a véleményetek egyesével. :P
Képek sem lesznek most értelmesek, mer a fényképezőgép állandó hurcolászása a sárga kollégák reszortja, de tényleg. :D És Joe még nem rakta fel a képeket, szóval nincsenek meg. De majd később feldobok párat. Rakhatnék fel Peugeot 206 szedánt, mint unikum, mer lefotóztam, de azt azér mégse. Ha valakit érdekel, szóljon. :D
 

No! Asszem a hétköznapokat nem taglalom külön. Beszélek inkább a melóról általában. Az első napját a hétnek leírtam, két új csapattag, az ukrán rém, meg Gökhan, az export menedzser. Őt szerintem nem lehet nem kedvelni. Egy végtelenül kedves, alacsony, pufók, kicsit lustadikkes karakter. És nem főnököt játszik, hanem tök egyenrangú partnerként viselkedik, ad az ötletekre, stb, minden, ami kell. Tényleg jó vele melózni. Azzukrán csaj meg... Hát szakad rajta mindenki, hogy milyen tőrölmetszett dolgai vannak. Ja, mert neki nincs amúgy laptopja, és ígért neki a főnök egyet. (Nyilván énis be fogok jelentkezni érte, há nehogymáne!) Így a főnök gépét használja az irodában. Aki amúgy egész héten nem volt, mert betegeskedett. Állítólag vmi komolyabb bélfertőzést kapott el, de sztem az a doboz viagra készítette el kicsit az erejével. veh Szóval Ira bent van a főnök irodájában, és ha szegény Gökhan kérdezni akar valamit, akkor csak óvatosan szól neki, hogy "Ira!", bentről meg ordenáré "Heeeeeeeeeee?!!" a válasz. XD Ezen mindig szétaszaljuk magunkat. :D
Az én feladataim elég grafikai jellegűek, mert rájöttek, hogy van egy kis photoshoppos expérienszem, meg érzékem a dizájnhoz, legalábbis annyi biztos, hogy tudom, ha a cég színei a piros-fehér-szürke, akkor nem annyira mutat jól a zöld-sárga termékleírás a honlapon. :D Tehát csanálgatom a táblázatokat, meg a pdf-eket Nemo-sztájlosítom. Joe még a hét elején szövegi részekkel foglalkozott, aztán később, mint Ira, elkezdett potenciális ügyfelek után kutatni a neten. Az, hogy én nem azt csinálom, nem hátrány nekem, mert össze fogjuk fésülni az egészet, és régiók szerint szétdobáljuk. Ja, meg ötleteltünk egy mintalevélen is, amit majd küldözgetünk. És szlogenen is. Nem annyira értékelték a "my hose is your hose" ötletemet. :D Meg azt se, hogy a "Contact us"-t "Finding Nemo"-ra cseréljük. lol Ezzel elvoltunk a héten. Kedves export menedzserünk amúgy feszült a dolog miatt, mert igazából nem tartozik nekünk szakmába, hogy honlapot szerkesszünk. Igaza van, bár egy kis marketing azért van benne.

(Itt mindenhol ilyenből isszuk a teát. Nagyon remek kis csésze. XD)

Ma én is elkezdtem nézelődni kontakt ügyben, találtam egyenlőre kb 10 magyar céget, akik érdekeltek lehetnek bennünk.
Fentiek mellett fordítgatjuk is az oldalt, így tervek szerint török, angol, német, magyar, kínai, koreai, ukrán, orosz nyelven lesz elérhető a weblap. Egyenlőre, aztán majd ha érkezik a román és a mexikói lány, bővül a paletta. De még nincs feltöltve a cucc, úgyhogy nem mutogatjuk senkinek.
Bülenttel emailben kommunikáltunk, ahogy tudtunk. Azért nem volt zökkenőmentes... Jah, van már emailcímem is, peter@nemoflex.com. Nagyon menő, törökül tudom csak használni. :D Szóval irkáltuk neki, hogy mit kéne megváltoztatni, ő meg, hogy nekünk mit kéne még csinálni. Pölö, hogy szedjek képeket a "fittings" részhez netről. Ezek a csatlakozók, vagy mi a szöszök magyarul. Csak az a baj, h még mindig nem tudta megmondani, h ezekből a mütyürökből milyeneket is gyártunk, pedig már 100-szor kérdeztem. Aztán pénteken egyik kolléga berohant egy marék vasdarabbal, hogy ezek azok. Na mondom, dejó nekem. De legalább majd egy profi fotós profi géppel csinál róluk 1-2 képet, amit tudunk használni.

Hmmm, mi volt méég? Nem tudom. A munkán kívül a hétköznapok elég besimultan telnek már, néha elmegyünk kajálni meló után. Mióta ramadan (néha lehet ramazan-t írok, mert törökül úgy híjják) van, a dobosgyereket mindig hallom, mert még ébren vagyok. Ez azt jelenti, hogy 3 előtt sosem alszok el... Ezen majd egyszer nem ártana változtatni. :D De jó a hazaikkal beszélgetni, így megint becsúszott egy fél 4-ig tartó cseverészés egy népszerűségre nem vágyó, ezért nem megnevezendő kedves hölgyeménnyel. :P
Jaaaa, még hétköznap. Ugye az AIESEC-es Gökhan az új arájával még mindig Isztanbulban van, így magasról szarik az alkotmányra, leginkább arra, hogy mi van a gyakornokokkal. De ami még szomorúbb, hogy itt van ez a kínai kis hobbit. Aki CEEDer, az kb annyi, hogy csak azér jött egy hónapra, hogy segítse a helyi AIESEC munkáját. Na, őt úgy itthagyták, hogy csak pislogott. És elég félénk kis gyerek, szal nem is keresett senkit, talán elutazott valahova, de már visszajött. Kempel egyedül a trágyában, meg bejár az irodába netezni... Ahol amúgy a kétszemélyes cég másik tagja is megtalálható, aki nem igazán tud angolul... Szóval fasza. Nekünk ma eszünkbejutott, hogy jajj télleg, ez a csóró még itt van, szal majd kimozdítjuk kicsit, mer lassan már hazamegy. De hogy többet nem jön, az tutti.
Lányeg, hogy én felfogtam, hogy a tartózkodási engedélyt azt jobb, ha nem azzal a trógerrel akarom elintézni, úgyhogy mozgósítottam más szálakat. Gökay, Dorota pasija, aki most velünk lakik, hogy-hogynem, régebbi AIESEC LCP, azaz helyi nagykutya volt, szóval neki volt mintalevele, amit meg kellett írnunk. A saját névre fogalmazásban segített az export menedzser, aztán mikor én is, meg Iryna is kész voltunk, a céges kocsival elmentünk a rendőrségre, ahol elkérték a két levelet, az útlevelet (azt visszakaptuk azé :D), annak fénymásolatát, meg a 90 líráról 135-re emelt díjat! Beszarás! Kicsit nagy érvágás volt. Júl 15-én emelték, de persze kutya nem tudott róla... Pfff. Mikor meséltem a török srácoknak, csak annyit mondtak, hogy "welcome in Turkey". Hát jah. Lényeg, hogy ez el van rendezve, ma át is vehettük volna, csak a főnök lenyúlta a kocsit... Majd holnap.

Naa, hétvége. A ramadan szele erősen fúj, tényleg meg van halva a város, szóval szeptember végéig nem igazán van számottevő bulira kilátás. Pénteken Dorota elhúzott Izmirbe, szal féligmeddig egyedül voltam a lakásban. Gökay itt is volt, meg nem is. Actually péntek hajnalban beesett hulla részegen. :D Pedig ő tényleg tartja a szent hónapjukat. Na jó, ennyira tényleg. :D Jajjj, jut is eszembe. Kicsit visszacsévélünk hétköznapra:
Valamelyik nap kitaláltuk Dorotával, hogy azért csak meg kéne inni 1-2 sört, szóval elmentünk 6-an a Moon pubba. Mi ketten, a barátja, Ira, meg még két haversrác. Az jó kis este volt, elröhögcséltünk, mi söröztünk, a három srácból kettő kávé-ásványvíz menün volt, egy pedig a vodka-meggyet választotta. :D Na és kaptam kiképzést török lányokból. Érdekes: Ami otthon a csajoknak a "megfolytás", az itt kötelező. Ha nem hívogatod, meg kérdezgeted, hogy kivel vagy, miért nem vagy otthon, mit csinálsz, stb., szal tudjátok, akkor kiakad, hogy már nem táplálsz érzelmeket iránta, nem érdekel... Tehát ez kötelező. Pff, furcsa, bár a furcsaság érthető ott, ahol a férfiak olyanok, amilyenek. Aztán meg kitalálták ezek az okosok, hogy nekem kell egy török csaj, és hogy szereznek nekem egyet. Úgyhogy elkezdtek interjúvolni, hogy komoly kapcsolat legyen-é, hajszín, magasság, mellméret, minden. veh Hát ha nekik ez az örömük, én ugyan el nem rontom a játékukat. :D

(Denizli at night. Jó szar minőségben. :P)

Péntek esténél tartottam. Joe-val elmentünk a plázába kajálni. Mexikóit nyomtam, burito-t, ugyanis az a kedvencem tőlük. Vicces volt a rendelés, a tulaj kijött, aki nem tudott angolul, ámde perfekt német volt. Szal elő kellett kaparni a legmélyebb bugyrokból a deutsch-ot. Háááát... Mondjuk, hogy megértem, de összerakni egy értelmes mondatot azért nagy kihívás. Azért elbeszélgettünk, mondtam, hogy mit csinálok itt, meg hogy majd jön egy mexikói lány, azt majd elhozzuk ide, hogy megmondja a frankót. Mikor mondtam, hogy magyar vagyok, egyből értette, hogy mi a helyzet: Vázolta, hogy ja igen, minden magyar tud egy kicsit németül, mer egy ország voltunk. Na annyira nem voltam up to date nyelvtudásilag, hogy elmagyarázzam neki, mekkora ordító kapufát lőtt ezzel, szal beértem egy erős neinneinnein-nal. :D Amúgy a kaja mocskos jó volt. (Bájdövéj, a héten egyszer birkapöri volt az ebéd a cégnél. Ezt egész hazai íznek értékeltem. Azt meg kicsit sem értékeltem, hogy Joe az első mozdulatával összebaszta a tisztán felvett bézs szövetgatyámat, meg az ingemet vele, szal vihetem a tisztítóba. Vigyázni kell a gyerekkel, mer nem annyira talpraesettek a mozdulatai. 3 nővére van. :P)
Kaja után kiültünk a kávézóteraszra, ahol összefutottunk a japán lánnyal, Arie-vel. (Nemtom hogy kell leírni, "Erí"-nek ejtjük. :D) Leültünk vele, teáztunk, dumáltunk. Jó volt kicsit megismerni, most már világos számomra, hogy ő a helyi Luca. :D Olyan fiúkkal haverkodós, aranyos, nevetős, kishúgnak való. :) Csak még apróbb, kb a könyökömig ér. :D Amúgy 5 évet tanult az USA-ban, az angolja eléggé rendben van.
Csatlakozott hozzánk két török srác is, akiket eddig még nem ismertem. Jó fejek nagyon, az egyik 10 hónapot erasmusozott németországban, vele is trécseltem kicsit németül. Készültek itt képek is, majd feltolom, mint mondottam.
Nem részletezem túl, mehetünk a szombatra. Úgy volt, hogy elmegyünk kocsmázni kb 4-en, de a brazil csajnak beszopkodta az ATM a kártyáját, szal ők kiestek, így mindenki kiesett, pedig már puccban-parádéban voltam a plázánál. Ahol amúgy volt kis török néptánc, azt fel is vettem. Videót sajna nem tudok ide felrakni. Majd megmutatom valahogy.
Szóval ismét a kávézóban futottam össze a társasággal, Mayara, a barátja, aki nyilván török, de szintén a jófejekből való. Meg Arie megint. Realizáltam, hogy nincs sok esély velük a pörgésre, úgyhogy a véletlenül arravetődő tegnapi srácokhoz csapódtam. Ők ki voltak még egészülve két sráccal, az egyik szintén németországi ösztöndíjas volt, a másik meg aznap ért haza a dániai kiküldetéséről. Elmentünk a çamlik streetre, ami a legmenőbb utca itt, és beültünk a legmenőbb kávéházba. Jót elpörögtünk. Megtudtam egy újabb török érdekességet. Ha csak fiúk akarnak bemenni egy diszkóba, mondjuk öten, akkor nem engednek be. Kell, hogy legyenek csajok is. Ennek azóta utánakérdeztem, tényleg így van, mert a török kanos fiúk veszélyesek, de tényleg, szal meg kell őket szűrni... Ehh. De az öltözékkel, meg egy kis borravalóval csodákat lehet elérni. :)
Arról is hallottam, hogy egy közeli (6 óra busszal :/) városban van egy magyar gyakornok csaj, őt majd megpróbálom lenyomozni, csak úgyból, hogy mondjak neki egy hellót.
Meg rávettek, hogy próbáljam ki végre az origi turkish coffee-t. Miért ne. Hát az lett az eredménye, hogy fél 5-kor aludtam el. Ja, mer éjfélkor ittam. veh Elég erős fajta, de magyar szájjal azér iható, de nem véletlenül vízzel szolgálják fel kötelezően. Viszont a "sár", azaz a zacc, az ott van az alján. Amit fogyasztás után mókázásra lehet használni: Ráraktam a csészealátétet, megrázogattam, és felfordítottam az egészet. Kívántam valamit, a gyűrűmet meg rátettem a csészére, abba ment a szerencsém. 5 erc várakozás után fel lehet fordítani, és jósolni lehet a végeredmányből. Arkın jósolt nekem, jó fej volt, csupa jót mondott, nagyon tetszett. 1 körül hazaértem, aztán elvoltam a géppel, mer a kávé pörgetett.

Vasárnap megint ázsiai napoztunk, 4-en voltunk, japán, korea, kína, meg hát khm. A kakukktojás. :D Tientiennél voltunk, nem ragoznám túl: Bezabáltunk, megnéztem a Forma1-et, aztán aludtam 1 órát, de a többiek is. Felébredtünk, megint bezabáltunk, hazamentünk. Ennyi. :D

(Egy igazi gettóverda. Kaptam már ígéretet, hogy vezetheteh egy ilyet, juhhúúú!)

A mai napra kitérnék még, de a kezem már fáj kicsit. Lehet, hogy hülyeség lesz ez a heti egy poszt. :D Tegnap szar éjszakám volt, baromságot álmodtam, meg a szúnyogok is felzaklattak kicsit. Amúgy kisebbek jóval, mint otthon kisebbet is csípnek, de most valahogy belejöttek, szal 5-kor volt egy kis faji tisztogatás, mer felébresztett két mocsadék.
Melóban ma, mint már említettem, kontaktokat kerestem. De van valami sokkal érdekesebb. A szlovák csaj rámírt délelőtt, hogy jó híre van. Mégpedig, van itt egy török csaj, aki egy évet volt Budapesten, ahol magyarul is tanulgatott, és nem akarja elfelejteni. És mikor meghallotta, hogy van itt egy anyanyelvi magyar srác, akkor extázisba esett. :D Szal majd csütörtök magasságában találkozunk. Nemtom, hogy néz ki, még az is lehet, hogy nem jól. veh Na mindegy. Meg hogy kb 3 hete itt volt két barátnője Mo-ról. Ehh, fasza...
Főnökúr meg előkerült ugye, jött-ment, értelmesen nem lehetett vele beszélni. Rákérdeztem, h mikor lesz fizu, mondta, h minden hónap elsején. Kérdem, h akkor holnap? Erre lefagyott, nézett bután, aztán realizálta, hogy "Ahhaaaa, igeen, holnap van elsejeee." Na kíváncsi vagyok. :D Meg amivel felhúzott, hogy megcsináltam neki a kurva táblázatait, meg képek, meg tököm, erre benyügi, hogy fémszövetes tömlőt mégsem fogunk gyártani, mert az túl drága, szóval szerkesszek át mindent, a képet variáljam át... Holnapra. Ahha, nyád, majd hnap. Meg a Gökhan mondta, hogy a Bülant mondta neki, hogy kicsit csalódott volt, mer megnézte a nethistoryt, vagy mit, és hogy sok a fészbúk, meg a jutúb, pedig neki most tényleg szüksége van a segítségünkre. Hát az én gépembe bele nem mászott, az tutti, esetleg a sajátján látta, amin Ira bűvészkedik... De amúgy meg ha szomi a lelkem, akkor nekünk mondja. És nekünk is szükségünk lenne az ő segítségére, mer úgy nem lehet dolgozni, ha nem tudunk lófaszt se semmiről... Na mindegy. Holnap jönnek valami Isztanbuli partnerek, szal lesz egy kis bazseválás, meg lehet tudunk beszélni is majd a bossal.

Na mára most ennyi, fáj már a csuklóm. Lehet nem várok egy hetet a következővel.

Egy hónapja kint vagyok...