Jelentkezem! És megint a szokásos köröket futnám le az elején, de lehet már utoljára, mer több szót nem is fog érdemelni a dolog. :) Szóval megint eltelt majdnem két hét az előző poszt óta. De nem azért, mert lusta voltam, meg nem értem rá, egyszerűen tényleg nem történik már annyi izgalom, hogy hetente kétszer írjam a blogot. Úgyhogy szerintem ez a kétheti egy fog állandósulni, de persze ha van valami óriási szenzáció, akkor azt napirenden kívül felszólalom ide. :D

 (Ez még régebbi kép, jól ki voltam szőrösödve. :D Akin, Burçak meg a japán csajszi a mellékszereplők a képen. veh Meg az arc...)

Kábé 3-4 érdemleges esemény jut eszembe az elmúlt két hétről. Az első az, hogy láttam a főnököt. :D Ez már tényleg ritkaságszámba megy bakker! És ez a munkára is rányomja a bélyegét. Egyszerűen nem lehet dolgozni mostanában már, szal itt ülünk bent, és unatkozunk. Kurvára nem halad sehova a biznisz, még mindig nem kontaktolhatunk cégekkel, és nincs semmi új infónk... A boss mindig Isztambulban van, az exportmenedzser is ki van már akadva, sztem már kifele tekintget. Na amúgy az hiányozna még.
Nem értem ez amúgy miért jó a cégnek. Egyre többen vagyunk, befutott azóta egy lengyel hölgyemény is. És ugyebár nem ingyen unatkozunk mi itt...
Szóval volt bent a főcső, és már megint hozta a stílusát. Meg Joe is. :D Na az úgy volt, hogy Joe komának végleg megadta magát a laptopja. Ezért azt a fehér netbookot használja, ami Bülenté, és Irának adta oda. De neki nem annyira kell semmire, mert nincs is netje. Na és ugye befutott herr ober, és látja, hogy koreai kollégánk ezt nyüstöli. Meg is kérdezte, h miért, mire jött a válasz, hogy az övé beszart. "Ja, oké. Akkor veszek neked egy újat." veh És erre mit reagált kicsicsíra? Ki lehet találni... Neeem, jajj, neeem, előbb megpróbálom megcsináltatni, meg söttörö. Hát normális ez bazzeg??? Tőlem kérdezzen egyszer egy ilyet. Pfühh. Biztos megmondom neki, hogy az új Photoshophoz 16 magos processzor kell. :D
No ezután hozzámfordult az öreg, hogy tudom-e mi az az SAP. Mondom kapizsgálom jah. Merhogy az szerinte milyen jó lenne nekünk, és nézzem már meg a honlapját a dolognak, hogy mit gondolok róla, mert ha kell szerintem is mondjuk, akkor megveheti. 25000 Euróért... Na itt köhintettem egyet, és mondtam, hogy oké, majd megnézem. Aranyos.
A kemény 20 perces látogatását befejezvén épp lelépni készült Bülent bátya, de még lecsaptam rá az ajtóban, mert a téli hazautat legalizálni akartam vón má nagyon. Főleg, hogy néztem alternatív útvonalat haza, nevezetesen Izmir (ami 3 óra busz innen) - Budapest, Lufthansa, müncheni átszállással. Fele ár, mint a Turkish Airlines Denizli-Isztambul-Budapest tour, szal akár meg lehet úszni a trippet 49 guriga magasságában, ami azért már sokkal barátibbnak hangzik.
Tehát az ajtóban vázoltam neki, hogy én biza hazamennék karácsony környékén. Kérdezi, hogy néztél már jegyet? Mondom igen, persze. Azért is kéne most tudnom, mert akkor már foglalnám is le óccsón. "Nemnemnem, majd én megveszem neked a jegyet!" Én meg nevettem rá bután, hogy miért? "Mert jó ember vagyok. Németországból jöttem, tudom mi az a Karácsony." Megköszöntem szépen. :D Rákérdeztem a három hétre, arra mondta, hogy lehetséges, majd megbeszéljük. Na egyébként azóta nem láttuk. A hűtő kiürült, nincs üdítő, mert a titkárnő kifogyott a vállalati zsetonból, szal most leapadtunk kicsit.
Épp most beszélgettünk ebéd után kicsit az exportmenedzserrel a szituációról. Tényleg eléggé telik befele neki a pohár, mert egyéb dolgok is sürgetik. Még nem volt katona, szóval be kéne lassan vonulnia, kivéve, ha lelép Angliába, amit tervez is. De onnan vissza tudna jönni melózni, csak tartózkodásit kell szereznie. De nem tudja ő se elérni a boss-t, pedig kéne neki. Még a fizetését sem tudja, hogy mennyi. Ma amúgy ha minden igaz, itt lesz, a hírek szerint negyed óra múlva jön. Akkor jócskán el kell majd kapni a tökét, mert ez így tényleg nem túl effektív már... De még az sem kizárt, hogy engedély sem kell majd, hogy repjegyet vegyek haza, és még olcsóbb lesz, mert csak odafele kell megváltani. veh Becsődölünk itt a nagy tökvakarásban. Érdekes a szitu... Ha estig kiderül valami, majd idekommentelem.

 (A következő bekezdésből kiderül, hogy úton hova fogyasztottam ezt a reggeli teát a hegyoldalban. :) )

Vidámabb téma, hogy végetért a Ramadan. Szóval kezd beindulni az élet már. Mi egy kicsit előre ittunk ennek örömére múlthét előtti pénteken, mikoris megbeszéltük a spanokkal, hogy csak kéne valami értelmeset csinálni az ünnepek alatt. Jah, igen, mert a Ramadan egy négynapos, Bayran nevű nésönel hálidéjjel zárul. Tehát péntek délben letettem a lantot, és szerdán kellett újra menni dolgozni.
Na és igen!!! Összehoztuk, megcsináltuk. :D Sikerült lemenni végre a tengerpartra. Dorota barátja, Gökaj intézett kocsit. Hétfőn korán reggel indultunk útnak, a frissen érkezett lengyel lány, Anna, Dorota, hálistennek Ira is ott volt, Sinan, Gökaj és jómagam. Így hatan helyeztük magunk kényelembe egy Peugeot 206-osban. XD Nekem mákom volt, mert mondták, hogy én vagyok a legnagyobb, úgyhogy elöl ülök. :D
Marmarisnak vettük az irányt, a török riviéra egyik legnépszerűbb üdülőhelyére. Az út maga kb 3 órás, de megálltunk félúton reggelizni, szal több volt kicsit. Távolságra amúgy nem olyan sok, de mocskos nagy hegyvonulatokat kell megmászni odáig, ezért nagyon szép is volt az út, meg nagyon parás is. Iszonyat mély szakadékok, néhol mindkét oldalon, mikor hegygerincen mentünk. Gökaj jól vezetett, de azér valahogy nagyobb biztonságban érzem magam az orosházi elkerülőn. veh

(Érkezés. Az egész városban díszburkolatosak az uccák. Idáig is elér a Frühvald keze. :D)

Olyan dél körül értünk Marmarisba. Szállás konkrétan nem volt intézve, de azért nem vaktába mentünk. Dorotának elég sok lengyel barátja dolgozik idegenvezetőként ott, akik egy apartmanházban laknak. Oda vettük az irányt. És szerencsére ott is volt a főnök, szóval ki tudtunk venni egy apartmant. Faca volt, két szoba, fürdőszoba, konyha, erkély, fejenként szűk 2000HUF-ért. Ledobáltuk a cuccunkat, és irány a part, ahogy azt illik.
Gyönyörű környék, a nyílt tenger nem annyira látszik, mert szigetek, félszigetek takarják, így a víz is elég nyugodt. Az idő jó volt, olyan 32 fok körüli, a tenger meg hivatalosan 28, de annyinak azér nem éreztem. :D De simán fasza volt minden, a sört is kellően hidegen szolgálták fel a parton. :D
Este vettek a komák kajálnivalót, meg egy üveg vodesz is befigyelt. Emelett még egy Beherovka is csapra került, a lengyelek jóvoltából, akik estefelé szépen szállingóztak már, úgyhogy felborult a nemzetek aránya, mert 10-en lettek hirtelen. :) Amúgy Marmarisban a tengerparton sétálgatva amúgyis kisebbségben vannak a törökök.

(Alapozás után is igyekeztünk emberek maradni, több-kevesebb sikerrel. :D)

Na mikor már kellően mosolygós volt mindenki, és Ira is felvette a legszebb fehér-rózsaszín susogos melegítőfelsőjét, beültünk a kocsiba, és a partyzónába vettük az irányt. Ez egy utcát jelent ott, de az az utca nem egyszerű. Hanem kurva kemény. Max 15 méter széles, jó hosszú, és végig klubbok. Minimum negyven diszkó figyel ott, az utcára is nyomatják a muzsikát, mocskos jó feeling. Bementünk a legjobbikba, a Backstreet clubba. Open-air buli, tömeg, jó zene, traveszti és nem traveszti táncosok, 1300-as kissör... Ách, ez olyan, amit látni kell, mese nincs. A kövi nyaralást ide kell majd intázni, bár Dzsószer cimbinek igaza lehet, hogy ha májusban hazamegyek, nem biztos, hogy júliusban ide akarok majd jönni nyaralni. :D
Elpörögtünk olyan 4-ig, aztán megindultunk, mert másnap viszonylag koránkelés volt, ugyanis hajóútra készültünk. Még egy kis kitérő volt, mert a rendesen szétcsúszott Sinan kitalálta, hogy neki kokoreç kell, amit fél óra autókázás után sem találtunk, úgyhogy maradt a már otthon is jól bevált McDongó.
Tehát a kedd a hajókázásé volt. Mivel lengyel szőkeségünk egyik legjobb barátnője volt az idegenvezető a hajón, sikerült elég olcsón kihozni ezt a 7 órás túrát, nevezetesen ebéddel együtt ingyér. :D 10 körül hajóztunk ki. A program az annyi, hogy azt a nagy öblöt, vagy öbölt, fingom nincs, szal azt hajózzuk körbe, és egyes eldugott kis paradicsomoknál megállunk, lépcső le, és lehet fürdeni félórákat. Iszonyat jó volt. Amúgy jónagy a forgalom, sorban mennek a hajók ezen az útvonalon, egyes fürdőzéseknél mindig 3-4 hajó társaságában horgonyoztunk le.

(Marmaris kikötő - Na ott az a szép ladik! De nem azzal mentünk...)

1 óra magasságában szintén lehorgonyzás volt partközelben, elfogyasztottuk a hajó konyhájában főzött ebédet, aztán 10 perccel arrébb dokkoltunk a hosszúpihenőre, egy kavicsos strandon henyélhettünk egy órát.
A hajón egyébként volt egy mókamester, aki videózott, meg fotózott, és "Hello brother from another mother" és "Hello sexy couple, how are you?" jellegű szöszenetekkel próbálkozott javítani egyesek hangulatán. :D A majma. :D Az általa készült felvételeket egyébként meg lehetett rendelni a túra végén 40 líráért, hát ezt mi lealkudtuk 30-ra, amit 6-an dobtunk össze. veh Jó azért, hogy törökökkel voltam. :D Ja, és haza is kísértük, hogy írja kifele azonnal. :D
Naszóval a strandolás után már visszafele indult a hajó, még kétszer talán lehorgonyoztunk. Összesen kb 7-szer lehetett fürödni a tengerben. Tényleg krva penge volt, le is égtem kicsit, de nem vész.
Ja, amúgy poén itt a mutorcsónakos banánozás és társai. Odacsapódnak a hajó mellé, mint a cápák, és csábítják a derék túristákat. A pénzt be is gyűjtik menet közben átnyújtozkodós technikával, aztán a kövi pihenőnél jönnek teljesíteni az örömszerzést. :D
Miután begyűjtöttük a lemezeket, hazaindultunk a verdával, útközben ránk is sötétedett. Így sem volt kevésbé thriller az út. :D Még megálltunk vacsorázni, és olyan 10 körül sikerült ismét a lovely albiban letenni a sergem. :)
Összegezve: Báeg, el kell oda mennünk együtt!

(Mehmet Reis jön ki a likból, hogy mi is bemehessünk)

Mégegy dolgot tartok említésre méltőnak mostan, az pedig a tegnapi "magyar nap". Ami csak annyi volt, hogy rágták a fülemet a lakótársak, hogy ugyan csináljak már valami originált magyar kaját. Mondtam jóvan, egye kutya. Szóval anyától lerendeltem egy pár szájbarágós receptet. Mivel a disznónak ugye nincs vízuma Törökbe, nagyon szalonnával és zsírral nem lehet dolgozni. Meg a kolbász is olyan nekik, mint vmi fostos párizsi.
Nade, úgy döntöttem, hogy paprikáskrumplit kapnak, az jó egyszerű, tipikus is, meg finom is. Vettem hozzá ilyen krinolinszerű megoldást, az pótolta a kolbászt. Estebéd lett belőle, mert fél egykor keltem. Lényeg a lényeg, hogy szerintem kurva jó lett, ahhoz képest, hogy az első ilyen akcióm volt egymagam. Négyen laktunk jól belőle, és a kedves idegenek is imádták. A japán csaj csak simán, a koreai kolléga azt mondta, hogy ez koreai kaja is lehetne, meg hogy ez igazából leves, mer van leve. A brazil csajnak kicsit csípős volt, de szerette ő is. Amúgy tényleg az volt, mert erős volt a pirospaprika.
Este még sütöttem nekik egy adag palacsintát, amit csokikrémmel, eperlekvárral, meg fagyival tultunk, az is finom volt.
Aztán gyorsan terjedt a kaja híre, kaptam is már az osztást a mexikói csajtól, hogy őt/őket miért nem hívtam meg. Szal lehet majd főznöm bőven, úgy látszik...

(Kb. amit ki lehet itt hozni paprikáskrumpli címén...)

Nah, most ennyit, apróbb dolgokról nem számolok be, hogy voltunk cukrászdázni vagy 20-an, meg ilyenek, mer minek... :D Ez vót most a lényeg, ha lesz vmi, akkor majd megírom.
Most meg jól telenyomatom még képpel a sztorit, alant is lészen egy kisebb csokor. :D

Csók nektek!

(3 sör a tűző napon, és máris keménycsávók lettünk :D)

(A teljes csapat... Ira nélkül. veh)

(5000-es kérdés: Ki a lengyel a képen? :D)

("Megérné itt ingatlannal spekulálni.")

(Előzgetünk a déli csúcsban)

(Ha ez egy horrorfilm lenne, akkor befele mennénk, én meg nem sokáig vigyorognék...)

(A mobilstrand)

(Ahun a hiéna, lesi a zsákmányt)

(Diszidensek egy kisebb csoportja letért a kijelölt túristaútról...)

(Pure Turkey. Ezzel búcsúzom. :) )